Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

1*5. országos ülés jaiiuär W-én, szombaton. 1881). 3) | jezésre jutott. Az 1802. évi i-cz. szerint a magyar ujonczok a magyar hadsereg számára ajánl tatnak meg. Tehát a római német birodalmi császári czím utolsó éveiben a magyar hadsereg magyar jellege határozottan elismertetett. Az osztrák csá­szári czím felvétele után hozott törvények szerint 1807-ben szintén a magyar hadsereg számára szavaztatnak meg az ujonczok. És 1830 és 40-ben, sőt még 1867-ben is az ujon ez-megajánlások al­kalmával fentartatik az országnak, illetőleg meg­tétetik az az óvás, hogy ezen ajánlásból Magyar­ország külön állására, alkotmányára, törvényeire soha semmi káros következtetés ne vonassék. ("ügy van! (i- szélső halon.) Az 1715. évi VIII. t.-cz. alapján behozott katonaság tehát más, mint a magyar állam költ­ségén tartott legfeljebb magyar kir. katonaság­nem lehetett. Mindezekből következtetve, azon történelmi tény megismerésére kell jutnom, hogy Magyarország mindig, a legújabb időkig, 1848-ig sőt 1867-ig külön önálló nemzeti haderő bírásá­nak királyával együttesen teljes souverénjogával birt. De még az 1867 : XII. t.-czikkben is kifeje­zésre talál a magyar hadsereg és igy a király fő­vezérlete alatt álló külön magyar hadsereg fel­állítására Magyarországnak teljes joga van. (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondtam, t. ház, hogy a közös hadsereg jelenlegi alkata s tervezett szervezete a pragma­tica sanctio intézkedéseinek nem szükségképen! következése. Ha visszatekintünk a pragmatica sanctio meghozatalának idejére, azt látjuk, hogy 1723-tól fogva 1867-ig közös vagy egységes haderőt törvényeink sehol nem említnek és a prag­matica sanctióban elfogadott kölcsönös védelmi kötelezettségnek a nemzet minden közös hadsereg nélkül eleget tett, mint a pragmatica sanctio életbe lépte után legközelebb bekövetkezett események 1741 ben megmutatták. Ezt a történetírók hs bizo­nyítják. Nem szükséges tehát, hogy az elfogadott kölcsönös védelem teljesítésére egységes közös hadsereg állittassék, hanemmeggyőződésem szerint ezen elfogadott kötelezettség teljesítésére egy, a magyar király fővezénylete alatt álló külön magyar hadsereg czélravezetőbb intézmény, (ügy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a pragmatica sanctio lényeges intézkedéseivel a közös hadsereg jelenlegi alkata és tervezett szervezete nem is egyez meg. Az 1723. évi 1., 2., 3. törvényezikk a pragmatica sanctio elfogadása s életbeléptetésének feltételéül Magyarország külön állami önállóságának, szabad­ságának, alkotmányának, törvényeinek elismeré­sét tűzi ki; (ügy van! a szélső baloldalon) midőn ezen törvény ezt kimondja, lehetetlen, hogy ezen alaptörvénynek intentiója az lehetett volna, hogy ezen alapfeltételekkel meg nem egyező o!y intéz­mény állittassék fel, mely az alaptörvény e fel- I tételeinek, vagyis Magyarország önállóságának, független különállása elismerésének meg nem felel. Már pedig, t. ház, a közös hadsereg intéz­ményében Magyarország különállásának, törvényes függetlenségének semmi nyomát, semmi jelét nem találjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De az 1723-iki pragmatica sanctiónak egyik sarkalatos feltétele a törvényes trónöröklési rend is. A megállapított trónöröklési rend szerint Magyarország koronájára az uralkodóház három ága van kijelölve, tudnillik III. Károly, József és Lipót ágai. így magyarázzák ezt törvényeink, igy van a hittel megerősített koronázási hitlevelek­kel is. Az osztrák örökös tartományokra kötelező pragmatica sanctio a trónöröklés jogát ezen tar­tományokra nézve nemcsak e három ághoz, hanem azontúl az uralkodóház minden más ágaiból leszár­mazó főherezegére, minden főherezegnőjére; a megállapított trónöröklési rend szerint a férfiaknak biztosítván az elsőséget, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Tisztán a törvény szavaiból okos­kodom, t. ház. De ebből okoskodva, minden esetre feltehető az az eset, hogy Magyarország trónjára hivatott örökös-ágak kifogytával Magyarországra a szabad király választási jog visszaszáll; míg megtörténhetik s bármikor a távol jövőben be­következhetik, hogy az osztrák tartományok koro náját örökölni azok lesznek hivatva, a kiket az osztrák örökös tartományokra kötelező pragmatica sanctio kijelöl. Már most, ha ez az eset bármikor elő fog állani, vájjon biztosítottnak látja-e at. ház a nemzet szabad király választási jogát akkor, midőn a nemzet had- és véderejének színe-virága legnagyobb részben egy, a magyar országgyűlés­től nem függő, annak nem felelős, nem is magyar, Magyarország törvényének ismerésére sem köte­lezett kormányközeg kezében van. (ügy van! szélső balfelől.) Azt hiszem, t. ház, mint előbb is mondtam, hogy a pragmatica sanctio intézkedései olyanok, melyek akadálytalanul kell, hogy minden időben végrehajthatók legyenek. Már feltehető, hogy ily körülmény ekjközött akadálytalanul ezen intézkedés keresztül vihető nem lesz, azt következtetem tehát, hogy a pragmatica sanctio sarkalatos feltételeivel a közös hadsereg jelenlegi szerkezete és a törvény­javaslat által tervezett alakzata meg nem egyezik. (ügy van! a sséhő baloldalon.)De vájjon a dualis­mus és a paritás alapján sem elvitatható állami önállóságunknak megfelel-e, ebbe nem bocsát­kozom bele, miután ez tegnap a túloldal egyik szónoka, Horváth Gyula t. képviselő ur által oly fényesen bebizonyíttatott, hogy nekem ahhoz már hozzászólni valóm nincs. Még egy másik tény van, t. ház, a miből le kell vonnom a következtetést. (Halljuk.' Halljuk!) S erre szintén a túloldalról figyelmeztettek s a mire 1 különben t, barátom Győry Elek is hivatkozott s

Next

/
Oldalképek
Tartalom