Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

165. országos ülés január 15*-éii, szombaton. 1SS9. 17 melynek Önálló hadserege ne volna". Nem volna szíves megmondani az igen t. ministerelnök ur, hogy micsoda hathatós szer az, mely a képzelet határait annyira kitágíthatja, hogy ma már ellenkezőleg gondolkozik. (Tetszés a szélső baloldalon.) 1871. január 11-én ezt mondotta Tisza Kálmán képviselő ur az önálló magyar hadsereg kérdésében: „van annyi úgynevezett fekete pont a láthatáron. Ha el nem jön egyhamar azon időpont, midőn az állam, mikor a fejedelem, midőn minden ember belátandja, hogy a nemzetnek, hogy az országnak biztos támasza csak a magyar hadseregben van, a fekete pontok óriási mérvre fognak nőni". Tisztelettel kérdem, mi lehet oka annak, magyarázza meg a t. minister ur, hogy ma már nent fél ezen fekete pontok óriásivá növekedésétől'? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugyanakkor ezeket a büszke szavakat mondta Tisza Kálmán képviselő ur: „mindaddig, mig nem sikerül lerontani azon akadályokat, a melyek a magyar hadsereg útjában állanak, mindaddig fogjuk támadásainkatismételni". Ha nem veszi rossz néven a t. minister ur, legyen szabad kérdeznem: ubi nóta permicitas? hiszen még nincsen meg az önálló magyar hadsereg. (Élénk derültség balfeUl.) 1871. február 24-én Tisza Kálmán képviselő ur következő kijelentést tette: „Hirdetni fogjuk ország-világnak, hogy nem az országon kivüli akadály az ok, hanem mert maga kormányunk nem akarja, hogy legyen magyar hadsereg. A t. ministerelnök ur azon vádat is emelte ellenünk, hogy mi vagyunk okai, ha azt hiszik, hogy mi magyar hadsereget akarunk. Elismerem, hogy e vád alapos. Igen, reánk nézve igaz a vád. Mi akarjuk a magyar hadsereget és honvéd tüzéreéget. Akarjuk ma, akarni fogjuk holnap s akarni fogjuk mindaddig, mig meg is lesz. Megoldva teljesen a kérdés, megadva a teljes biztosíték a magyar trónnak és államnak csak akkor lesz, ha a magyar hadsereg teljesen helyreállittatik". T. ház! Fájdalommal tudjuk, hogy az önálló magyar hadsereg helyreállítva még nincsen;' de azt is fájdalommal tapasztaljuk, hogy az igen t. ministerelnök ur ez iránti nézeteit beszüntette, Ugy látszik, hogy a holnapot szó szerint vette és ma már elkövetkezett a holnapután is, vagy megváltozott az ő nézete a kérdés megoldása felől, vagy pedig ezen most idézett nyilatkozata szerint vonakodik a trónnak és államnak teljes bizonságot megszerezni. (Igaz! TJgyvan! halfelöl.) Azonban nem akarom, t. ház, becses figyelmét ezekkel az ősrégi leletekkel untatni, (Halljuk!) ezekkel a régi pénzekkel, melyek ma már nem járják, de még sem állhatom meg, hogy a minister ur mellett, a dii minorum gentium két példányának fusio előtti nyilatkozatait ne idézzem, hogy összehasonlítsam mostani maguktartását akkori viseletükkel. (Halljuk! Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ 1887--92. VIII. KÖTET. Jókai Mór képviselő ur nevezetesen, a midőn még a közös hazaszeretetet nem találta fel, (Derültség a szélső balolda Ion) 1868. augusztu s 4-én ugy nyilatkozott: „Mi a czél az általános hadkötelezettséggel és honvédelemmel? Hazafiságot, lelkesedést és az intelligentia szervezetét adni meg a hadseregnek. Elérjük-e azt? Legelső akadálya ennek a közös hadügyministertől függő hadsereg. De van-e nekünk közös hadügyünk? Mncs, van csak osztrák hadügyünk. Közösügy-e ez? Kern közösügy ez, csak pactum leoninum." Jókai Mór t. képviselő urat, mióta ezen törvényjavaslatnak tárgyalása megkezde ett, alig volt szerencsénk látni e házban és mindeddig nem hallatta hangját, pedig igen érdekes volna, mindannyian kíváncsiak volnánk rá és bizonyára tudna is felvilágosítást adni, hogy mi fogja ezen törvényjavaslat alapján álló hadseregnek a hazafiságot, a lelkesedést és az intelligentia nervusátmegadni? Valószínűleg szolgálna arról is felvilágosítással, hogy miféle intézkedések által szűnt meg az osztrák hadügy ránk nézve létezni és mi által szűnt meg a pactum leoninum? No, de a t. képviselő ur bizonyára meg fog érkezni a valódi ütközetre, a szavazásra. (Derültség balfelöl.) Hallatta azonban hangját a valódi ütközet előtt Ivánka Imre t. képviselőtársam, a kit, ugy látszik, most nem sikerült elfogni, mint ezelőtt 40 évvel! (Felkiáltások szélső balról: Pákozdnál! Derültség a szélső balon.) 0 buzdított bennünket szavával ezen törvényjavaslat elfogadására, de — ugy látszik — az antiquitások iránt ő sem bir valami nagy előszeretettel, inert ellenkező esetben bizonyára nem sajnálta volna a fáradságot, hogy kikeresse és elolvassa 1868. Julius 31-én tartott beszédét, a melyben többek közt így szólt: „Nem fogok hosszasan e tárgyról — tudniillik az önálló magyar hadseregről — szólani, mert nem szólhatnék máskép, csak keserűséggel — nem lehet elhallgatnom, mert e seb fáj — de egyet el kell mondanom mégis, t. ház. a magyar hadsereg eszméjéről nem mondhatunk le semmiért, retrográd lépéseket nem tehetünk." No hát, t. képviselőtársam, a múltkori felszólalása azt tanusítja, én legalább azt éreztem ki belőle, hogy az ő sebe többé már nem fáj. (Derültség a szélső balon.) Én ugy tudom, hogy Ivánka Imre t. képviselő ur igen humánus ember; ha, jól vagyok értesülve, előkelő szerepet játszik a „vörös keresztegylet "-n él. Én tehát az ő kétségen kivül levő humánus érzelmeire apellálva, felkérem, hogy mondja meg nekünk, a kiknek e seb ma is égetően fáj, miféle sebtapasz az, a mitől ezen seb begyógyul? (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Ha az ékesenszólásnak oly mértékével rendelkezném is, mint a milyennel nem rendelkezem, még akkor sem kisérteném meg azt, hogy az önálló magyar hadsereg érdekében lándzsát törjek 8