Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-165
18 165. országos ülés január líí-én, szombaton. 1SSÍ). € képviselőházban. Az önálló hadsereg eszméje \ bele van vésve kitörülhetlenül minden magyar ember szivébe s meg vagyok róla győződve, hogy azt onnan sem Bécs nyomása, sem az önök beszédei nem fogják kiirtani, de még az igen t. honvédelmi minister ur sem lesz képes azt onnan elenyésztetni! (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nagyon kevésre beesülném ezen eszmét, ha az én gyönge szavammal annak propagandát igyekeznék csinálni. Ezen pártnak előttem szólott tagjai az Önálló hadseregnek a jelenben való megvalósíthatását oly érvekkel bizonyították be, melyek megczáfolva mind ez ideig nem lettek s igy én, miután azokhoz sem hozzá nem adhatok, sem azokból semmit el nem vehetek, erről ezúttal hallgatok. Azonban lehetetlen, t. ház, hogy erre vonatkozólag egy meggyőződésemnek és megjegyzésemnek kifejezést ne adjak. (Halljuk!) T. ház! Én nagyon tudom mindenkinek a meggyőződését tisztelni és becsülni és ha valaki azzal áll elő, az önálló magyar hadsereg követelményével szemben, hogy ez a jelenlegi körülmények közt me^ nem valósítható, de mindnyájunknak vágyát képezi, én ez előtt a meggyőződés előtt, daczára annak, hogy nem oszthatom, tisztelettel meghajlok, hanem, t. ház, ha valaki az önálló magyar hadsereg eszméjét itt, Magyarországon gúnyolja, azt quasi antidynasticusnak tünteti fel s mint kivihetetlent, nevetségesnek (ledarálja, mint azt az igen t. túloldal majdnem minden szónoka nyíltan megmondotta, (Ellenmondásoh és mozgás a jobboldalon) azt egyáltalában azzal a tisztelettel és azzal a becsüléssel illetni nem tudom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki Magyarországon az önálló magyar hadsereg eszméjét gúnyolja, (Közbeszólások: Az nem hazafi!) azt egyáltalán nem tartom hazafinak és e gúnyt hazafiatlan bűnnek bélyegzem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Vagy önök nem beszéltek elég nyíltan és elég érthetően, vagy tán én értettem rosszul — szeretném, hogy ha az utóbbi állana — hanem arra kérem a t. képviselő urakat, hogy azon beszédeket, melyeket az önálló hadseregre vonatkozólag itt e házban tartottak, ne itt mondják el, hanem mondják el választóiknak és meg fogják látni, hová fogják önöket küldeni. (Tetszés és közbeszólás a bal- és szélső baloldalról : Akkor otthon maradnának! Otthon mindegyik az önálló hadsereget hirdeti!) T. ház! A törvényjavaslatot támogató, meglehetősen dissonans felszólalások, minden kivétel nélkül egyetlen egy harmóniába egyesülnek, hogy tudniillik el kell fogadni a törvényjavaslatot, mert ez adja meg azt az erőt, a mely védi a monarchiát és „abban" Magyarországot, ennek mindenféle állami és társadalmi institunóit. Mert még a baloldal igen t. szónokai sem vonják kétségbe, hogy ezen törvényjavaslat, az ennek alapján fennálló hadsereg a nemzetnek óriási áldozatába kerül. Magyarország a hadseregnek már isigazán erején felül áldozott! (Ugy van ! a szélső baloldalon.) És tulajdonképen hát miért áldozott, melyek azok az elért fényes eredmények, azon kedvező állapotok, a melyeket ezen hadsereggel meg kell védenünk? T. ház! Hogy erre a kérdésre érthetőbbé váljék a felelet, tán nem fog ártani, ha átnézünk egy kissé a szomszédba. Nem rég jelent meg a német trónbeszéd, a mely megmagyarázza azt igen szépen — s mi megirigyelhetjük — hogy tulajdonképen mit véd a német hadsereg? Hát a német trónbeszédböl kiolvashatjuk, hogy a német birodalomban az egyéni jólét tíz év óta ott megkétszereződött: új gyárak emelkedtek száz meg száz számra, új iparágak keletkeztek, a melyek eddig nem léteztek, virágzásnak örvend a kereskedelem, folytonosan új piaczai lesznek; a gazdasági válságot, a mely a mi gazdaságunkat végveszélylyel fenyegeti, Németország meg sem érezte, az ország pénzügyei határozottan javultak, a culturalis czélok bő fedezetre találnak, a művészet, a tudományok mind ápolásban részesülnek, a földmívelés és mindaz, a mi azzal összeköttetésben van, virágzik. Van pénze tehát Németországnak mindenre, mert van miből. Ezeket védi, t. ház, a német hadsereg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De tulajdonképen mit védelmez itt Magyarországon n mi hadseregünk? Védi, t. ház, azt a Magyarországot, hol az egyéni jólét fokról-fokra sülyed, hol a sivárak nem keletkeznek, hanem mesrszünnek, hol az eddig virágzásban volt iparágak teljesen elhervadnak, hol a kereskedelem napról-napra veszti piaczait. Védi azt a Magyarországot, mely a pénzügyi válságnak örökös küszöbén áll; azt a Magyarországot, honnan a lakosság, mint a sülyedő hajóról a patkányok, folytonosan kivándorol; azt a Magyarországot, hol a culturalis czélokra, a tudomány és művészet ápolására az állami budgetben csak oly összeg van felvéve, a mely magánosok budgetjében szokott szerepelni, nem is a rendes, hanem a tolakodó koldusok számára. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De az még mind nem elég, hogy a mint Álba herczeg követelte, minden tizedik fillérünket a hadseregnek adjuk. Mig Budapesten minden hatodik ember végrehajtást szenved; nem elég, hogy az adó már nem is a jövedelmet, hanem magát a tőkét támadja meg, ma már a kormány arra is felhív bennünket, hogy még azon jogokról is mondjunk le, melyeket az 1867-iki törvényhozás némileg még íentartott. (Ugy van! a szélső balon.) Az alkotmányos garantiákról való lemondás tanát Pulszky Ágost igent, képviselőtársam akarta plausibilissé tenni. (Halljuk!) De mondhatom, sikertelenül. (Ugy van! a szélső baloldalon.)
