Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-165
16 165. országos ülés január 19 én, s'zombatov. 18S9. tani a nemzet óhajtásait és kívánságait, (Igaz! Ugy van! szélső' balfdől) a kik készek voltak államiságuk csorbításával beleegyezni abba, hogy a nemzet legszentebb jogai czélszerüségből és opportunitásból feladassanak. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Megengedem, hogy voltak ezek közt is olyanok, a kik vagy nem bizva a nemzet erejében, vagy azon meggyőződésben, hogy hatalmuk gyakorlása egyedüli feltétele Magyarország üdvének, (Élénk tetszés és taps szélső balfelöl) a mindenben való megnyugvást és mindennel való megalkuvást hazafiságuk sugallatának ismerték. (Uyy van! szélső balfelöl.) Én elhiszem ezt, t. ház, de e hazafiságot én megérteni soha nem fogom és én nem fogok azok közé tartozni akarni, a kik az ily catastrophák előidézésére merevségükkel hozzájárulnak és közreműködnek. (Élénk helyeslés szélső bal/elől.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem járulok Ugron Gábor t. barátom határozati javaslatához. (Elénk helyeslés és éljenzés szélső bal felöl.) Nagy István jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! (Halljuk!) Kötelességszerűleg nagy figyelemmel kisértem azon vitát, a mely a véderő-törvényjavaslat felett eddig lefolyt és mondhatom, hogy sokszor, különösen pedig akkor, midőn az önálló magyar hadseregről volt szó, sajátszerű érzés támadt bennem, sőt néha valóban megfeledkeztem arról, hogy tulajdonképen hol is vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis sokszor hallottunk az önálló magyar hadseregről olyan nyilatkozatot, mely után azt kellett hinnem, hogy nem a magyar parlamentben, hanem azon halva született mégerősített Reíchsrathban vagyunk, hol a magyar nemzet „ Abgeordneter í,r-jei idegen nemzetekkel szemben követelik az önálló magyar hadsereget. (Ugy van! szélső balfelöl.) Mi, t. ház, ide azon legbensőbb érzéssel jöttünk, hogy a meggyőző érvek egész súlyával mondjuk el azon hitünket, hogy önálló állam önálló hadsereg nélkül nem képzelhető. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Kifejezést adunk azon meggyőződésünknek — és ezt is a legsúlyosabb érvekkel támogatjuk — hogy alkotmányosságunk minden insutitutiói csak Potemkin-falvak lesznek, mindaddig, mígnem lesz azoknak biztos garantiája egy önálló magyar r hadsereg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es mit mivel ezzel szemben a t. kormánypárt s annak szónokai, a kik e törvényjavaslatot elfogadni óhajtják? Hogyan viselkednek velünk szemben akkor, a midőn az önálló magyar hadsereget nemcsak mi követeljük itt ezen házban, hanem követeli maga az egész nemzet meghamisítatlan közvéleménye. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az egyik szónok, mint egy jelentéktelen tárgyon, csak ugy per tangentem elsiklik rajta: akadt még olyan is, a ki még gúnyt is űz belőle, a mikor az önálló hadsereg mellett felhozott érveinket áradozó phrasisoknak kereszteli, melyekkel a nemzet szenvedélyeit keltjük fel s visszariasztjuk a nemzetet a hasznos munkától, a kötelességteljesítéstől s hazafiságtól s igy megy tovább is, sőt pláne Pulszky Ágost t. képviselő ur, a szükséges változandóság fenkölt bajnoka, (Élénk derültség a szélső baloldalon) arról a magaslatról, melyre az ő tagadhatatlanul merész phantasiája helyezte, Irányi t. képviselőtársamnak nem átallotta azt mondani, hogy az önálló magyar hadsereg kérdésében egyáltalán polémiába sem bocsátkozik. És mindezekkel szemben az eg;ész kormánypárt — tisztelet a kevés kivételnek — conversálással tölti idejét itt a parlamentben és nem figyel. Nem tudom, miért teszi; talán azért, mert az igazságot nagyon nehéz meghallgatnia. (Helyeslés balfdől.) Elnök: T. ház! Megvallom, e szemrehányást nem tartom jogosultnak. Megtörténik, hogy eonversálnak balról is, jobbról is. A ki azonban a magyar országgyűlés korábbi tárgyalásaira emlékezik és a ki figyelemmel kiséri más parlamentek tárgyalásait, kénytelen elismerni, hogy legalább annyi figyelemmel, mint bármikor és bárhol, itt is meghallgatják a szónokot. Ne méltóztassék tehát ily nyilatkozatokkal megtámadni a háznak egy részét. (Helyeslés.). Horváth Ádám: Valóban, t. ház, ily körülmények közt nagyon nehéz satyrát nem irni. És a tulajdonképeni satyra nem ebben rejlik, hanem abban a másik körülményben, hogy kik védik, kik pártolják e törvényjavaslatot ? Követem. Tisza István t. képviselő ur példáját abban, hogy nem is annyira a történelemből, hanem a legközelebbi múltról óhajtom kissé félrelebbentem a fátyolt. (Halljuk!) A javaslat védelmezői közt ott van első sorban Tisza Kálmán ministerelnök ur, ki valóban jól csinálta dolgát. Mert parlamenti működése alatt elérte azt, hogy ő tulajdonképen nem is egy ember, hanem kettő: a fusio előtti és a fusio utáni Tisza Kálmán. Tehát, t. ház, a fusio előtti Tisza Kálmán ur, a kivel azonban, ugy látszik, e kérdésben sincs semmiféle szavatossági viszoivyban a fusio utáni Tisza Kálmán. ur, hosszú parlamenti működése alatt, az egész magyar nemzet tetszése között követelte az önálló magyar hadsereget. Engedje meg a t. ház, hogy e nyilatkozatokból néhányat röviden a t. ház figyelmébe visszaidézzek, nem mintha ezzel a fusio utáni Tisza Kálmán urat óhajtanám capacítálni, hanem hogy a javaslat védőinek figyelmébe ajánljam, hogy akkor, midőn e javaslat ellenzőivel szemben igy viselkednek, tulajdonképen a fusio előtti Tisza Kálmánt bántják. Tisza Kálmán 1867. márczius 21-én igy nyilatkozik; „Nemtndokképzelni független államot,
