Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-173

1(3. országos ülés január 29-én, kedden. 1888. 203 az élet-halál küzdelemben ? (Élénk helyeslés. TJgy van! a szélső baloldalon) Erős hadsereget kivan a t. honvédelmi minister ur. Erős hadsereget akarunk mi is. Ha a niinister ur azt akarja, hogy egy nemzetnek ifjúsága, •ereje legyen képviselve a hadseregben, mi többet kívánunk. Mi nem csak azt kívánjuk, hogy a physikai erő legyen képviselve a hadseregben, hogy a hadsereg legtermészetesebb és legegészségesebb szervezettel birjon, a nemzeti államélet szilárd alapjaira legyen fektetve; ne legyen egyéb, mint intézményeink folytatása, népedig lefejezése ; ne legyen egyéb, mint akulturai kifejlődés hegye, mely sújt és vág; n elegyen egyéb,minta nemzet aspiráti ójának fegyerhordozója, hogy létének fela tételeit biztosítsa, hogy történelmének folytatása legyen. Ott voltak a görögök Nagy Sándor har«zaiban, ott voltak a germánok, gallok és spanyolok a római légiók soraiban és a legszebb győzelmeket vívták ki, ott voltak az olaszok I-ső Napóleon dicső csatáiban és mégis a dicsőség Nagy Sándoré, a rómaiaké és francziáké. Hát mi magyarok megengedhetjük-e, hogy véráldozataink árán osztrák dicsőség szereztessék'? (Zajos éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Elnöki Méltóztattak a t. képviselő urak az imént kifogást tenni az éljenzés ellen. Kérem viszont a képviselő urakat, hogy tapsolni ne méltóztassanak; mert ez nem illik a parlament méltóságához. (Helyeslés. TJgy van! jóbbfélől. Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Eészünk volt a történelemben, részünket a jövőre is megkívánjuk, mert Európa népeinek élet- és halálküzdelme közt csak azon nemzetnek maradhat jogosultsága, a mely saját egyéniségét nemcsak kifejtette, hanem annak tiszteletet is tudott követelni. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Óriási terheket ró a közös hadsereg fentartása Magyarország népére ; s mi kérjük a nemzeti hadsereget azért, hogy legyen a mi intézményünk folytatása, mert igen jól tudjuk, hogy nem lehet a milliókból álló hadsereget a kaszárnyákban és a regimentekben felnevelni; a társadalomban, az iskolában kell elintézni, hogy a gyermekből az ifjúból, a polgárból felnőjjön a katona, ki a csatatéren kész életét a hazáért feláldozni]; összes intézményeinkben saját nemzeti és állami létünk kifejlesztését kell megalkotni és annak tiszteletére szoktatni gyermekeinket. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És miképen hiszik önök, hogy ifjaink belemehetnek oly hadsereg keretébe, mely a nemzeti intézményeket és eulturát alantosnak nézi, oly hadseregbe, mely nem magyar? (TJgy icm! a bal- és szélső baloldalon.) Mi kétely ébredhet azon szerb vagy horvát ifjúban, a ki a népiskolában megtanulja, hogy a magyar állam tagja, hogy a magyar királyt kell mint legfőbb urat, mint szentséget tisztelni és ha belemegy a közös hadseregbe, és ott 3 év alatt nem hall egyebet, mint azt, hogy neked nem urad a király, hanem a császár, nem hazád Magyarország, hanem egy birodalom, s neked nem hazádért kell meghalnod, nem hazádért, a hol születtél, a hol élsz, s a hol el fognak temetni, hanem egy birodalomért. Mily zavarólag hat ez azon egyszerű ember felfogására, és vajjouazonidegen nemzetiségű ember, a ki később ' a bujtogatok hatásának itthon ki van téve, nem azzal a gondolattal tér-e vissza, hogy ennél a magyar nyelvnél van egy dicsőbb, van egy tiszteletre méltóbb nyelv: a német, van egy hatalmasabb állam, melynél nincs nyelvében és politikájában hatalma sabb: a német, melynek szolgája csak a magyars van egy király, kit csak szemfényvesztésül hasz-: nálnak, s a ki felett uralkodik a császár, (ügyvam! TJgy van! a szélső baloldalon. Zajos tetszésnyilaikozafoh a szélső balon.) Azt mondta a minister ur, hogy ilyen mozaik alkotású monarchiában nem lehetséges, hogy nemzeti hadsereg legyen. Mit jelent ez? Azt, mintha Magyarország nem állam volna, csak tartomány, mint Csehország vagy Styria, (TJgy van! TJgy van! szélső halfelöl) vagy bármelyik része az osztrák tartományoknak. De még azon osztrák koronatartományoknak s Austria fenmaradásának érdekéből sem lehet helyeselni az egységes hadsereg fentartását és megtagadni a nemzeti hadsereg létjogosultságát és minél hamarább életre való hívását. (TJgy van! szélső balfeUl.) Mert Ausztriában az alkotmányos élet és a birodalom kapcsát többé nem a szuronyok hatalma képezi, hanem az a tudat, mely minden polgárt áthat, az a meggyőződés, hogy fajának egyéniségét, nyelvét és culturáját szabadon művelheti, és alkotmányos élet keretében szabad emberként élhet és halhat. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Az alkotmányos szabadság lehet az egyetlen fentartó kapcsa az austriai birodalomnak, mert ha azok a kis fajok meggyőződnének arról, hogy culturájokról kell lemondaniok egy német cultura érdekében s hogy nemzetiségi egyéniségöket korlátok közé kell szorítaniok; akkor vigyázni kell, mert az összetartó kapcsok mentől hamarabb fognak megbomlani és a nagy német, az orosz idea felbontókig fog az osztrák tartományok népeire hatni. Ha pedig alkotmányosság és szabadság van, akkor bátran nézhetünk legközelebbi ellenségüuknek, Oroszországnak szemébe, mert az hasztalanul fogja a nagy faja és vallása nevében csábítani és hívogatni Austriának és Magyarországnak különböző nemzetiségeit; mert azt fogják mondani, hogy igaz, hogy mi ily nagy fajnak vagyunk apróbb részei, de mi saját nemzeti egyéniségünket ki tudjuk fejteni alkotmányosság és szabadság között, alkotmányosságunk és szabadságunk mindnyájunknak egyenlő joga és az sokat ér, ti pedig csak a 2ö*