Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-173

1T. országos ülés január 2í>-én, kedden. 18S9, SOI Elnök: T. ház! Á ház szabályai értelmében ilynemű felszólalásoknál [határozathozatal szük­sége nem forog fenn; de kénytelen vagyok egy megjegyzést tenni a t. képviselő ur felszólalásának egy részére. Nem hiszem, hogy legyen ebben a liázban, de a házon kivüí is oly ember, ki a mű­velt magyar ifjúságról, melyre a t. képviselő ur hivatkozni méltóztatott, feltehesse azt, hogy azon ifjúság ellen, bárminő óvrendszabályokkal kellene élni. (Általános helyeslés.) Szomorú volna, ha a müveit magyar ifjúságról ilyet lehetne feltenni. (Élénk helyeslés.) Megmondtam, t. ház, miként fogok intézkedni. Ezentúl természetesen nagyobb figyelmet fogok fordítani a dologra; mert eddig — mint mondám — 9 év óta, a mióta a ház elnöke vagyok, nekem soha semmi bajom a karzattal nem volt. Én csak annyiban intézkedtem a karzatokra nézve, a mennyiben az idegenek karzatán, mely tulajdon­képem rendeltetésénél fogva a diplomatiai kar­részére is szól, ennek számára helyet kell fentar­tanom; máskülönben nekem a karzatra csak any­nyiban volt gondom, hogy a képviselő urak sor­rend szerint kapják meg jegyeiket. (Helyeslés.) Szentkirályi Albert: T. ház! (Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások: Eláll! Halljuk! Halljuk! bal­felöl. Zaj.) Engem megnyugtat az igen t. elnök ur­nak azon felvilágosítása, hogy intézkedni fog, hogy a jövőben ilyen dolog többé ne történjék; de nem nyugtat meg abban az irányban, hogy az a mi történt, el fogja-e nyerni azt a megtorlást, me­lyet a ház méltóságának ilyen megsértése okvet­lenül megkíván, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát azt hi«zem, t. ház, hogy e tárgyban vizsgá­latot kellene tartani (Ugy van! a szélső baloldalon) és kideríteni azt, hogy ki avatkozott bele e ház elnökének jogaiba (Helyeslés a szélső baloldalon) és ily illetéktelen beavatkozásnak a jövőben ki­kerülése czéljából a beavatkozást meg kell bün­tetni. (Zajos helyeslés a szélső halon.) ^lllök: T. ház! (Halljuk!) Itt a ház méltó­ságának, a parlament jogainak megsértéséről nem lehet szó. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt legföíebb arról lehet szó, hogy beavatkozás történt az elnök jo­gaiba. Ezek épségben tartása végett pedig, — biztosíthatom a t. képviselő urakat — nekem társ nem kell. (Élénk helyeslés.) T. ház! E kérdésben határozat hozatalnak szüksége ugy sem forogván fenn, következik a véderő-törvényjavaslat tárgyalásának folytatása «s pedig a zárbeszédek megtartása. Ugron Gábor képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! Félkiáltások balfelöl: Helyre ! Helyre!) Mielőtt a képviselő ur beszédét megkezdené, kérnem kell a t. ház tagjait, ne méltóztassanak a terem közepén állva hallgatni a szónokokat, mert az álló ember leginkább elfogja a hang «rejét (Helyeslés) s igy igen sok ember, a ki KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. VIII. KÖTET. annak a háta mögött ül, a ki itt áll, nem hallja a szónokot, (Helyeslés) kérem tehát a képviselő urakat, méltóztassanak helyökre menni, mert e teremben minden képviselőnek jut ülőhely. (He­lyeslés.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kétféle politikának van az államéletben jogo­sultsága: az opportunitás politikáj ának és az el­vek politikájának. Az opportunitási politika abban áll, hogy az elvek consequentiáit nem vonja le végig, hanem megáll a középúton, egyezkedik, alkudozik. A magyar nemzet nem egyszer, de sokszor volt kénytelen arra, hogy opportuuitási politikát kövessen és midőn az opportuuitási poli­tikát követte, mindig az vezette őt, hogy midőn áldozatokat hoz, jogokat enged korlátozni, ugyan­akkor vagy egy, vagy más téren jogainak kibő­vítését, jogai fegyvertárának megszaporítását követelte. (Ugy van! a szélső baloldalán.) Ugy idő óta, mióta a jelenlegi kormány kll Magyarország ügyeinek élén, nem látjuk azt az opportunitási po­litikát követni, mely az 1867-iki kiegyezést létre hozta. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Adnak jo­gokat, a helyett, hogy cserében érette az alkot­mány bitosítékait szaporítanák, a nélkül, hogy a nemzet jogait és szabadságait növelnék. (Ugy van! Ugy van! a szélső báloldalon.) Ma az a politika, a mely mindig csak felad és apránkint adja fel a nemzet jogait, elvezethet ahhoz, hogy a nemzetnek lefegyverzése után egyszer arra legyen ébredése, hogy politikai és alkotmányi fegyvereinek tárháza is ki van ürítve s a nemzet védtelenül áll szemben a hatalommal. Az nem politika, a mely ad és nem követeli minden áldozatért annak jutalmát és bérét a nemzet számára megadatni; hanem egye­sek veszik a jutalmat, egyesek számára szerezte­tik meg a bér, (Ugy van! Ugy van! a szélső bal­oldalon) az nem politika csak szolgálat az. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ne csodálkozzunk akkor, ha mi, kik a parla­ment életében hoszzabb idő óta részt veszünk, látjuk, hogy itt oly elvek, oly gondolatok, oly meghatározások érvényesülnek s látnak napvilágot, melyeket ha csak ezelőtt 10 évvel, bárki elmond vala hazaárulásnak bélyegezték volna (Élnénk tet­szés a szélső baloldalon.) Ez a folytonos engedékeny­ség minden viszontszolgálat nélkül, ez a szolgaiság, ez a meghunyászkodás, melyet önök Bécscsel szem­ben eddig tanúsítottak, ez bátorította fel őket arra, hogy a jelenlegi törvényjavaslat megszavazását a nemzettől kérjék, követeljék, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a vita folyamán mindig úgy jelenik meg a birodalom, mint egy egységes fogalom, a melynek Magyarország csak része, meg nem határozott nagyságban, ki nem fejezett érték­ben és súlyban. A birodalom minden, Magyarország csak valami. A birodalmi érdekek azok, a melye­ket legmagasabb polczra emelnek és a melynek -26

Next

/
Oldalképek
Tartalom