Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-173

{98 173. országos ülés jan met kérek a t. háztól, hogy mind a magam, mind velem együtt a függetlenségi és 48-as párthoz tartozó elvbarátaim nevében tiszteletteljesen felvilágosítást kérjek a t. elnök úrtól egy eset miatt, mely a tegnapi ülés végén oly nagy felháborodást és nagyfokú izgatottságot keltett, a milyennek tanuja én, mióta szerencsém van a ház tagjának lehetni, még nem voltam. Ez eset, mely különben nem pártkérdés, mely érdekli a törvényhozás minden tagját egyiránt, mert itt a törvényhozás méltóságáról van «zó, abban áll, hogy a tegnapi ülés alatt a képviselőház karzata detectivekkel, titkos rendőrökkel volt elárasztva. T. ház, mindnyájan tudjuk, hogy a törvényhozás immunitásának, biztonsága megőrzésének. . , .(Zaj. Ralijuk! Halljuk! Elnök csenget.) Elnök í Kérem, méltóztassék csendben meghallgatni a képviselő urat. Szentkirályi Albert: A törvényhozás biztonsága megőrzésének első kelléke az, hogy azon épületben, melyben a magyar törvényhozás tanácskozásait tartja, egyedül a ház elnöke legyen hivatva arra, hogy a rendet, a biztonságot fentartja. (ügy van! a szélső balon.) Semmi más hatalom közege nincs feljogosítva arra, hogy itt bármily functiót teljesítsen, melyre az elnök által felhatalmazva nincs; a mi illeti a képviselőház karzatát, ezen karzat e teremben van, ezen karzat arra van szánva, hogy Magyarország polgárai, kik a tanácskozás menete iránt érdeklődnek, a mely tanácskozásnak az ő teljes nyilvánossága meg is kell hogy legyen, e teremben megjelenhessenek és meghallgathassák azt, a mi itt az ország érdekében mondatik. A karzat ép ugy, mint e ház minden része a képviselőház elnökének csak ugy védelmében, mint (Tisza Kálmán ministerelnök belép a terembe. Zajos, szűnni nem akaró éljenzések jobbfelől. Nagy zaj a bal- és szélső balfelöl.) Elnök: Kérem a ház t. tagjait, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. (Nagy zaj bal- és szélső bal felöl.) Szalay Imre: Mit éljeneznek? Minek provocálnak bennünket? (Zajos éljenzések jobbfelöl.) Elnök: A ki ezen háznak tagja, tudhatja, hogy gyakran szokás annak egyes tagjait megéljenezni. (Egy hang szélső bal felől: De csak ha megérdemli! Zajos éljenzések jobbfelöl) és éljenezni szoktak sokan azon képviselő urak közül is, kik most az éljenzés ellen kifogást tesznek. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak kérem a szónokot meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Szentkirályi Albert: A mint mondani szerencsém volt, mindenki, ki ezen épületben van, aunyival inkább az, ki e teremben tartózkodik, a ház elnökének védszárnya alá helyeztetik és illetéktelen minden oly befolyás, mely az ő tudta r 29 én, kedden. 1S89. és felhatalmazása nélkül itt érvényesülni akar. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Az a tény, hogy a képviselőház karzatán detektívek voltak, magában véve, ugy hiszem, olyan dolog, a mit megtámadni nem lehet abban az esetben, hogy ha ezen detektívek, kik sziötén polgárai e hazának, azon szándékban jelentek meg a karzaton, hogy ők, mint a hogy mindenkinek ehhez joga van — tanúi legyenek a tanácskozásnak. (Helyeslés.) De ha bármely más hivatalos működést teljesítenek, az csak ezen ház méltóságának és biztonságának megsértésével történhetik. (Élénk helyeslés bal- és szélső baloldalon.) Hogy ezen polgárok nem csupán mint egyszerű polgárok és közönség jelentek meg, erről tanúskodik az, hogy ők valóban rendfentartási működést gyakoroltak. Nekem egy esetről van tudomásom, t. ház, midőn ez valóban megtörtént, még pedig oly modorban, a mely művelt emberhez nem illő és melyet a t. ház elnöke sohasem engedett volna meg, hogy megtörténjék. Midőn a közönség oly nagy érdeklődéssel viseltetik mindaz iránt, a mi itt most történik, nagyon természetes, megtiltani senkinek sem lehet, hogy szomszédjának véleményét ne nyilvánítsa oly módon, mely a tanácskozást nem zavarja. Oly tény, mely a tanácskozást zavarja, határozottan elitélendő, de ennek mindenesetre oly ténynek kell lennie, melynek tudomására legelőször juthat az elnök, már helyzeténél fogva is; ha oly valami mondatik, a mit senki tudomásul nem vehet, a mi egyszerű eszmecserén alapszik, ezen ténynek fenyegetéssel való elnyomása a detektívek által semmi esetre indokolva nincs, ez pedig megtörtént. Apponyi Albert gróf képviselőtársam fényes beszéde azon passusánál ugyanis, a midőn a királynak hosszú életet kivánt, a mit mi mindnyájan szintén tiszta szívből kívántunk neki, egy karzati látogató hozzáfordult szomszédjához s monda : „Hogy éljen! ebbe igaza van" s erre a mellette ülő deteetivigy szólt hozzá : Csak viselje magát csendesen, mert különben azonnal kidobjuk." (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Gyalázat!) Ezen titkos rendőrök nem mint közönség, a mire fel vannak hatalmazva, jelentek meg a karzaton, hanem mint functiót végző közegek s oly dolgokat cselekedtek, a mire az elnök által feljogosítva nem lettek. Hallottam azt is mondani, hogy olyankor, midőn az érdekeltség olyan nagy, a midőn izgatottság uralkodik s midőn a közönség tolakodása nagy mérveket ölt, az ilyen tolakodásokat a zsebtolvajok arra használják föl, hogy a közönséget megkárosítsák, ilyenkor igenis a rendőrség kötelessége, hogy a közönséget megvédelmezze. De t. ház, mi történt a házban a karzaton? Ott senki helyet nem kaphatott, csak azon számozott székeken a melyeket a háznagyi iroda adott ki a kép-