Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-173
173. országos ülés január 29-én, kedden. 1S39. 199 viselő uraknak, a kik csakis legjobb ismerőseiknek és rokonaiknak adtákat azokat a jegyeket, a karzaton tehát attól félni, hogy zsebmetszők is megjelennek, lehetetlen volt. De hogy ez nem is volt igy, hogy a karzaton deteetivekre szükségnem volt, mutatja azon körülmény, hogy midőn az elnök úr értesült arról, hogy ott titkos rendőrök vannak, azonnal eltávolíttatta őket, a mit semmi esetre sem tett volna, ha szükség lett volna reájok. Miért voltak tehát ott? A régi Bach-systema, a kényuralom rendszere alatt szokásban volt, hogy titkos ágensek által igyekezett a kormány az akkor eltiltott nézetek tudomására jutni, de erre, azt hiszem, a mostani állapotban, midőn a véleménynyilvánítás teljesen szabad, at. kormánynak semmi szüksége nincsen. Sőt valóságos ellenmondás van benne, hogy titkos rendőrökkel kellene talán a közönség hangulatát és nézetét ntegtudnk midőn e nézetek oly hangosan beszélnek s midőn a lelkesedés országszerte nyilatkozik, sőt még azok is kénytelenek ezt meghallani, kik hallani nem akarják, a kik füleiket bedugják. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, t. ház, hogy nincs az a rossz, a minek egy jó oldala is ne volna. E törvénynek sok rossz oldala van, de van egy jó is, a mi, igaz, sem a t. kormány, sem a t. többség érdeme — és ez az, hogy a nemzetet felébresztette hosszú álmából. Az igen t. ministerelnök ur azt méltóztatott említeni, hogy névtelen fenyegető leveleket is kap. (Zaj és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ezen névtetelen levelek semmi befolyást sem gyakoroltak a minister úrra. (Közbeszólások jobbfelöl: Mi is azt hisszük!) A t. ministerelnök ur csakúgy magyar ember, mint mi; a magyar embernek a gyávaság nem tulajdonsága s ha én politikai ellenfeleimnek a hibáit a szemére vetem is, oly tulajdonságot, mit magamra nézve szégyennek ismernék, nem szoktam nekik imputálni soha, (Helyeslés balfelől.) Épen azért meg vagyok győződve, hogy a miniszterelnök ur e tekintetben saját személyét illetőleg aggodalommal semmikép sem lehet. De, t. ház, ha ez nem igy volna is, kérdem: lehet-e föltenni azt, hogy ezen nemzetnek csak egy tagja is épen az ébredés hajnalán ily ocsmány bűnre, orgyilkosságra gondolna? ! (Zaj szélső balon. Feli-iáiféisok: Ki tette föl ezt?) Azt hiszem, a maíryar nemzetnek ilyesmi eszébe sem jut. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha tehát nem a kormány biztossága tekintetéből'voltak ezen detektívek ide rendelve, a mint hogy nem is hiszem, jelenlétüknek magyarázatát adni nem tudván: tiszteletteljes felvilágosítást kérek a ház t. elnökétől az iránt, miképen és mi okból történhetett ez és ki az, a ki illetéktelenül a ház elnökének jogát megcsonkította, csorbította s ez által az egész ház tekintélyét és immunitását, biztosságát megsértette ? Tiszteletteljesen kérek ez iránt és az iránt felvilágosítást, hogy ezen illetéktelen beavatkozóval szemben miféle eljárás követtetik? fentartván magamnak, hogy a nyerendő válaszra észrevételeimet megtegyem. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Elnök: T. ház! Azt hiszem, senki sincs e házban, a ki csak távolról is azt hinné, hogy detektív vagy bárki más, őt felszólalásában befolyásolhatná vagy a szabad tanácskozás menetében zavarhatná. A tegnapi napig, majdnem 9 éven át, a mióta e háznak elnöke vagyok — a karzatokra külön figyelmet nem fordítottam: mert a karzatok a háznagy és annak akadályoztatása esetén helyettesének felügyelete alatt állanak. Tegnap is először csak annyiban lettem a karzatokra figyelmessé, hogy olynemíí túlterheltetést láttam, melyet — ismerve a háznak gyenge építkezését, majdnem veszélyesnek kellett tartanom. Az ülés vége felé, a mint méltóztattak talán észre is venni, egy képviselő ur jött hozzám és egy karzatra mutatva, azt jelentette nekem, hogy ott három detectiv ? van. Megvallom, innen tisztára nem vehettem ki, hogy kik vannak ott. (Mozgás.) Azon három közül, kikre figyelmessé tétettem, kettő volt olyan, a kiket én társadalmi magas állásukból ismerek és bizonyosan fel is ismertem volna, ha közelebbről láthattam volna őket és ezeket nekem szintén detectiveknek mutatták. Látva ezeket olyan karzaton, a hová a törvény és házszabályok szerint csak jegygyei lehet bejutni, azon gondolatra jutottam, hogy valami különös intézkedés foroghat fenn. Utasításom folytán az illetők megszólittattak, de akkor kitűnt, hogy ezek egyáltalán nem voltak eltávolíthatók és csak egy volt, aki a felszólítás folytán eltávozott, a többieknek jegyeik lévén, ott maradtak. E szerint én némileg félre voltam vezetve. Egyébiránt újból intézkedtem, hogy, mint azt a törvény és a házszabályok rendelik, csakis jegygyei lehessen a karzatokra bemenni, kivévén azt a nyilt karzatot, a melyre, a törvény értelmében, a közönség amennyire befér, jegy nélkül bemehet. A dolog tehát úgy áll — a mint utólag kiderült — hogy voltak itt detectivek, de hogy ezek valakit jogainak gyakorlatában akadályoztak volna', vagy hogy attól csak félni lehetett volna is, az föl sem tehető. (Helyeslés a jobboldalon.) Én Magyarországnak különösen azon közönségéről, a mely ide jön, felteszem, hogy jól tudja, hogy törvény szerint a karzaton még tetszést sem szabad nyilvánítani, nem hogy egyébként szabadna zavarni a tanácskozást; tehát ugy fogja magát
