Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-172
17-2. országros ülés jiinutr 28-án, hólíön. 1S8S). 193 bet, de ha téved is, akkor vonja le magára nézve a következményeket. Ha tévedett abban, a mit ő helyesen kifejezettnek tart; ha tévedett abban, hogy mi lesz a törvényhozás többségének ez iránt elfoglalt álláspontja, vonja le — ismétlem — ma gára nézve a következményeket. Ez az, a mit én tettem, midőn nyíltan megmondtam bizonyos változások lehető következményeit. (Helyeslés jobbfelől. Egy hang a baloldalon: Hát a boszniai occupatió! Mozgás, Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Minden külön esetre, más viszonyok közt, ugyanazon eljárás nem alkalmazható; ennek indokait kifejteni pedig egy ily beszéd keretében, nálamnálnagj^obb tehetségnek, sokkal türelmesebb ház kebelében sem lehetne. (Tetszés. Halljuh! Halljuk/ a jobboldalon.) A képviselő ur felhozta még azt is, hogy mit érhet oly nyilatkozat, melyet egy minister, uj törvény megalkotásakor, azon törvény értelmének magyarázata czéljából fesz. Ha oly valamit, a mi a törvényben nincs, akarnának egy nyilatkozattal belemagyarázni, az természetesen semmit sem ér; ép attól függ ezen magyarázat megnyugtató vagy meg nem nyugtató volta első sorban, hogy sikerül-e a ház többségét megnyugtatni az iránt, hogy a magyarázat helyes-e s hogy az .az értelme-e, a mi a megalkotott törvényé* Igaza van a t. képviselő urnak — s ezt tegnapelőtt egy másik igen t. képviselő ur is felhozta — hogy a törvény magyarázására ismét új törvény kell. Ez kétségtelenül ugy van. Ha tiz év múlva akadna valaki, a ki a törvényt másként magyarázná, mint úgy, hogy az ujouczok száma nincs továbbra meghatározva, az végérvényesen csak törvény útján történhetnék. De vájjon ezen törvénymagyarázatot magát egyfelől nem könnyíti-e, nem teszi-e egyszerűbbé az, ha hivatalos okmányban constatálva van, hogy mily értelemben fogadta el a törvényt az a többség, mely azt megalkotta? (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások s zaj a szélső baloldalon. Élénk felkiáltások a jobboldalim: Halljuk! Halljuk!) Elnök: T. ház! Kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy ha bárki még a rendet zavarni fogja, itt az ország* színe előtt névszerínt meg fogom Őt szólítani. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Vájj on fel teszi-e a t. képviselő ur és oly csekély véleménynyel van e Magyarországról, hogy azt higyje a nélkül is, de kivált ha ilyen authenticus értelmezés mellett fogadtatik. el a törvény, hogy 10 év múlva, midőn applicálni kell a magyarázatot, ennek daczára azt hoznák ki belőle, a mi a magyar alkotmányra csak részben is sérelmes"? Én ezt nem hiszem és sem a t. képviselő urnak, sem másnak ezen aggodalmát nem osztom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Abban igaza van Apponyi Albert gróf t. képviselő urnak, (Zajos felkiáltások KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. VIII KÖTET. a bal és szélső baloldalon,: Éljen Apponyi!) —- én is tiszta szivemből kívánom, hogy éljen — midönazt mondja, hogy hiba a nemzeti nyelves nemzetiéültura kérdését, de főleg a nemzeti nyelv tanításának kérdését összeköttetésbe hozni az önkéntesi intézmény s a tiszti vizsga kérdésével. De bocsásson meg a t. képviselő ur, abban már nagyon igazságtalan, ha azt mondja, hogy ezt a kormány tette, vagy hogy ez a kormánypárt részéről történt. En még nem is olvastam volt a rendeletet, mert épen Bécsben voltam, de midőn utánam küldték, olvastam a t képviselő úrtól nem nagyon messze álló lapnak erős vezérczikkét, mely először adta ki a jelszót, hogy ez germanissatió, hogy ez a hadsereg és a tiszti vizsga kérdésével függ össze. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én azt hiszem, az első alkalommal, midőn a kormány részéről ebben nyilatkozni lehetett, épen a legilletékesebb minister kijelentette, hogy ez avval semmi összeköttetésben nincs és hogy csak történetesen adatott ki abban az időben, midőn mások, a mi intentiónkon kivül, összeköttetésbe hozták a tiszti vizsga kérdésével. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Engedelmet kérek, ezek a tények, ezek ellen mással, mint tényekkel válaszolni nem lehet. De, t. ház, én nem tudom, hogy Apponyi Albert gróf t. képviselő ur — a ki a német nyelv tudásáról, műveltségi szempontból oly helyesen beszélt és kifejtette azt, hogy mikor állhatna be a veszély egy idegen, akár német, akár más nyelv megtanulásából arra,hogy valaki elveszítse saját nemzeti gondolkozásmódját — vájjon a t. képviselő ur akkor miért félti magyar ifjúságunkat attól, hogy ezen bajba fog esni, midiin t. barátom, a honvédelmi minister js elmondta, hogy a német nyelv tudása csak annyiban fog követeltetni és követeltetik, amennyiben ezt a közös hadseregbeli szolgálat okvetlenül megkívánja. (Felkiáltások balfelöl : Törvényben kell kimondani! Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!) Márpedig, a ki, mint ő, a közös hadsereget elfogadja, sőt tudtommal a szolgálati nyelv ellen sem szólt, az — úgy hiszem — csak szükségesnek fogja tartani, hogy azt, annyit. a mennyit a szolgálat érdeke okvetlenül megkíván, tudjon minden tagja a hadseregnek. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Ezt mi is mondjuk! Ezt senki sem tagadja!) Ez ellen könnyű zúgolódni, de adandó esetben ezrek és ezrek élete lehet koczkán, ha nem értik meg egymást, (Helyeslés jobbfelöl.) Nem vehetik rossz néven a t. képviselő urak, ha szemben azon emlegetett denuntiátióval, melyre még visszatérek — constatálom, a mit a t. képviselő ur a létező közjogi alapon elmondott. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Élénk felkiáltások a jobb25