Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

192 172. országos ülés január -28-án, hétfőn. 1889. met kérek, a mint az egyes embert, ugy az egyes képviselőt is, még ha minister is, a meggyőződése vezeti. (Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Minek akkor országgyűlés ?) Ez nem azt teszi, hogy minek országgyűlés, mert ha az illető oly szerencsétlen, bogy meggyőződése a többség meggyőződésével ellenkezik, önmaga követheti ugyan meggyőződését, de az ország nem. (Ugy van! jobbfelöl.) Valóban nagy megerősítést lelek arra nézve, hogy igazam van, abban a körülményben, hogy az ezen tárgy feletti vita elejétől fogva a mostani perezig bennünket, a kik a túloldallal, különösen pedig annak azon részével (a szélső balra mutat) ellenkező nézetben vagyunk, meghallgatni sem akarnak; (Ugy van! jobbfelől. Zaj a bal- és szélső baloldalon) mert félnek az igazság hatalmától. (Igaz! ügy van! jobbfelöl. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: Egész életében sohasem volt igaza! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Bendre!) Elnök: Kérem a t, képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni, mert a ház minden tagjának megvan a joga követelni, hogy tiszteljék mások szólásszabadságát. (Élénkhelyeslés jobb felöl. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: A t. kép viselő ur különben két részre osztá a 14. §-ról mondott utolsó beszédemet. Az elsőnél elmondta, hogy minden argumentumom abból állott, hogy 1878-ban mit kellett tenni és hogy azzal azt akartam bizonyítani, hogy 10 év múlva mit kellend tennünk. Ezután pedig kérdezte, hogy miért mondottam ezt és csak később, midőn e felett igen elmésen és hosszasan okoskodott, beszéde végén tért rá — mint monda — elfelejtett második argumentumomra. (Halljuk! Halljuk!) A mi az elsőt illeti, azon eljárást, mely 1878-ban volt szükséges, ha most 10 év múlva ugyanazon eset állana elő, azért kellene követni, mert valamint az 1868. törvény 11. §-a szerint á 10 évvel a hadi létszám megállapítása megszűnt, de nem a véderő: épen ugy ezen javaslat szerint, ha elragadtatik, 10 év múlva megszűnik az ujonezok meghatározott létszáma törvényes lenni, mert ez iránt új törvény hozatala szükséges. (Ugy van! jobbfelől.) Ezért igenis szükséges lenne 10 év múlva ugyanaz, a mi 1878-ban szükséges volt. (Ugy van! a jobboldalon.) De, t. ház, felelek gróf Ápponyi Albertnek indokolásom másik részére felhozott értelmezésére, mintegy gyanúsítására. Azt kérdezte, meggondoltam-e, mit tesz annak kijelentése, hogy ha mások ülnének e helyekre, ők is hasonlót volnának kénytelenek tenni. (Halljuk! Halljuk!) Abban igaza volt, hogy én senkit azzal nem akartam gyanúsítani. Megmondtam akkor, hogy senkit sem gyanúsítok, hogy ne őszintén intézte legyen a í támadást a javaslat ellen, sem azzal, a mivel tudom, hogy szokás gyanúsítani — tapasztaltam, de nem zavart meg, mert igazságtalanságát éreztem — hogy tudniillik a hatalom érzete okozza a nézetek megváltoztatását. De hiszen azt akartam mondani, hogy akárki ülne e helyre, lényegében — azt hiszem e szót használtam — ugyanily törvényjavaslatot kellett volna beadnia. És miután meggyőződésem szerint (Zaj és felkiáltások a szélső balon: Már megint meggyőződés! Halljuk! Halljuk,!) és miután meggyőződésem szerint (Felkiáltások : a szélső halon: Már meg nt meggyőződés ! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) .... és miután meggyőződésem szerint az alkotmányos garantiák szempontjából meggyőződnék az illető, hogy az alkotmányt veszélyeztetni senki sem akarja: megnyerné azt a megnyugvást, a melylyel éri nyújtottam be e javaslatot, melylyel annak keresztülvitelére nem köteleztem magamat, de vállalkoztam. (Zaj balfelől.) A t. képviselő urak azt mondják, miért hagyattak ki a törvényből azon szavak, ha az új szöveg semmi lényeges változást nem foglal magában ? Megvallom, rám nézve nagyon jó lett volna, ha akkor, mikor a javaslat megbeszéltetett, valaki azon czélból, hogy tiz éven túl is érvényesüljön az ujonezok megajánlott száma, azt kívánta volna, vagy ha valaki az új szöveget jelenlétemben ugy értelmezte volna, hogy ez 10 év múlva megszűnik: akkor, igenis, biztosítom a t, képviselő urat, én oly törvényjavaslatot soha be nem terjesztettem volna, mert vagy bejutottak volna a szövegbe a régi szavak, (Most is megteheti! a szélső halon) vagy pedig más nyújtotta volna be a törvényjavaslatot. De miután, t. ház, ez nem történt; miután én a dolognak a lényegét kerestem és nem szavakat, és miután nem hittem, hogy az eltérő kifejezések egyfelől oly aggodalmakat fognak okozni, melyek bár szerintem nem jogosultak, de — nem akarom kétségbe vonni — lehetnek jóhiszeműek, de melyek azután a jó magyar lovas nemzet szavatosság nyargalni tudó tudományával roppantul kiélesittettek. mondom, miután én nem a szavakat kerestem, elfogadtam a javaslatot úgy, a mint van. Én, t. ház, nem tehetek róla, de kifejezést kell adnom azon nézetemnek, hogy ha egyszer valaki ily nagyfontosságú törvénynek, mely ha nem is két elkülönített állam, de egy monarchia mégis két egymástól független állama közötti egyetértéssel alkotandó, ha ily törvény létesítésére vállalkozón^ akkor kötelességem helyzetemet ezen vállalkozáshoz kötni és nem egyszerűen visszavonulva, vagy kibúvó ajtót keresve, előle kitérni. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Tévedhet mindenki — igaza van gróf Apponyi képviselő urnak — akár elszédül a kormánypolezon, akár nem. S szintén megvallom, még eddig szédülést magamon nem észleltem, de akár szédül elvalaki, akár nem, azt tartom, téved-