Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

17-2. országos ülés január 2S-ím, hétfőn. 1SS9. 1 9 1 erejű hit évek óta nem rendítette át lelkemet, (Tetszés balfélől) hogy ezen javaslat, a mely ellen én a harezot nem kerestem, de a melylyel szemben az a kormány makacssága által reám erőszakoitatott, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) országunkra, alkotmányunkra, nemzeti fejlődésünkre, a hadseregre, monarchiánkra, a kiegyezési politikára eg-varánt káros: az utolsó órában is kérve kérem a t. házat, ne méltóztassék arra a veszedelmes ösvényre lépni, melyet ez a javaslat kijelöl, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon,) hanem méltóztassék azt a monarchia védelme iránti teljes áldozatkészségnek hangsúlyozása mellett a hozzája fűzött sérelmek miatt visszautasítani. (Szűnni nem akaró zajos helyeslés, meg-megújuló éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk. Meg-megújuló felkiáltások: Éljem Apponyi! Elnöki Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytaíjuk. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A ministerelnök úr kivan szólani. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Egy hang a szélső baloldalon: Mondjon le! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urakat, méltóztassanak magokat a házszabályokhoz tartani, melyek világosan rendelik, hogy senkinek semmiféle közbeszólást tennie nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem közbeszólás!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! . . . Hoitsy Pál: Lemond'? Mondjon le! (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Tisza Kálmán ministerelnök: ... Midőn ma is szememre vettetett, hogy ebben a vitában oly későn és oly keveset nyilatkoztam, tán nem méltóztatnak csudálkozni. hogy tekintet nélkül a kellemetlen helyzetre, melyben van valaki egy kifárasztó, hosszú, nagyon szép beszéd után, szót emelni ma is kötelességemnek tartom . . . Hoitsy Pál: A lemondás a kötelessége! (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk !) Tisza Kálmán ministerelnök: ...Készakarva nem hallottam néhányszor, de miután egy t. képviselő úr jónak látja a lemondást hangoztatni, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy sem azt a szabályt, sem azt a parlamenti eljárást még sohasem tapasztaltam, hogy egyes képviselő kívánságára tartozott volna minister lemondani. (Derültség jőbbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Az ország kívánja! Zaj.) Biztosíthatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy mindig, akármelyikperczben, ha a parlamentarismus törvényei szerint előállana részemre a lemondás kötelessége — mely esetet ezen törvényjavaslatnál, úgy látom, gróf Apponyi t. képviselő úrnak talán nem is helyeslésével magam provocáltam, be is bizonyítottam, liogy kitérni előle nem akarok. De egyes képviselők beleszólása, vagy az, a mit egyesek mint közvéleménythirdetnek, épen oly kevéssé fog rábírni* mint azon ministerkorom óta most nem először, de most is megindult névtelen levelek, melyek halállal fenyegetnek, ha nem mondok le. (Derültség és felkiáltások a bal-és szélső baloldalon: Mutassa meg !) Nem méltóztatnak talán azt hinni, hogy azoknak valami fontosságot tulajdonítok, egyébiránt ha valakinek tetszik, privátim tudok neki mutatni, bár nem tartogatom magamnál. Evvel (Halljuk! Halljuk!) azt akartam bizonyítani, hogy egyes belekiáltásokra mily csekély súlyt fektetek. (Hoszszantartó zaj bal- és szélsőbal felől. Halljuk! Halljuk !) Ítészemről különben csak a legszükségesebbekre szorítkozom. Apponyi t. képviselő ur felállítva, mint kétségbevonhatatlant, hogy ezen törvényjavaslatban egy súlyos alkotmánysérelem foglaltatik, abból kiindulva ezután igenis okoskodott k ötelességről; de engedelmet kérek, midőn ő ró meg engem a csalhatatlanság vádjával, azt mondva, ha nem tartom magamat csalhatatlannak, fogadjam el azt, a mit ő lát ebben a törvényjavaslatban, (Nagy zaj a bal- és szélső balon. Felkiáltások a balon: Nem azt mondta! Mozgás) fogadjam el, hogy az van benne, a mit ő lát és induljak úgy el, mintha azt hinném valóságnak, a mit ő lát a javaslatban ; akkor épen ő, ki nem akarva, elismerte egy más meggyőző dés lehetőségét, az ő és elvtársai meggyőződésének követeli a csalhatatlanságot. [Nagy zaj és ellenmondások balfélől és felkiáltások: Nem azt mondta!) Én, t. ház, szószerint egy most lezajlott, beszédet nem idézhetek, de az eszmemenet ez volt. (Nagy zaj és mozgás bal- és szélső balfélől. Felkiáltások: Nem az volt!) Ha valamiképen csalódnám, a házszabályok megadják a módot a képviselő urnak, hogy helyreigazítsa szavai értelmét, de másnak nem adnak jogot arra, hogy előadásomat zavarja. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Én elmondtam meggyőződésemet. (Nagy zaj és felkiáltások a bal és szélső balon: Megint csak a meggyőződés!) Ha jobban tetszik a. t. képviselő uraknak, akkor azt a szót használom, melyet — a mint feljegyeztem — gróf Apponyi Albert használt; ugy hiszem „az erős meggyőződés" kifejezést használta, de most egyszerűen meggyőződést mondok. Mondom, elmondtam meggyőződésemet, elmondtam, hogy meggyőződésem szerint a 14. §-ban mindazon garam tia, mely bentfoglaltatik az 1868-iki törvény 11. §-ában, benne van. Engem abban, hogy azután mit tegyek, csakis saját meggyőződésein vezet. (Nagy zaj és nyugtalanság a baloldalon. Felkiáltások: Megint a meggyőződés! Helyeslés jőbbfelől.) Engedd-