Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

172. országos ülés január-28-án, hétfőn. 1889. | g j_ gek kérdését a német nyelv sikeresebb tanítása iránti törekvésekkel. T. képviselőház, principiis obsta. Minden ilyen veszedelmes szikrát, szerintem, el kell tiporni, mielőtt a legkisebb lángoeskát is felvethetné. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én annak a törvény rendelkezésnek, mely szerint középiskoláinkban a német nyelv tanítása kötelezővé tétetett, barátja vagyok, ahhoz szavazatommal hozzájárultam; és ennek folytán, hä az a tapasztalás merül fel, hogy az a tanítás a kellő sikert el nem éri, nem lehetek ellenzője annak, hogy a kormányzat megtegye a megfelelő intézkedést arra nézve, hogy ezen tanítás sikeresebbé tétessék, ép ugy, a mint elvárom ezt abban az esetben, ha teszem azt, a földrajzi vagy a számtani oktatás terén hasonló jelenségek merülnének föl. (Helyeslés a Ml- és szélső balon.) Tehát eddig, t. képviselőház, nincs semmi nehézség. De ennek egyszerű constatálása nem vezet minket odáig, hogy ennek a kérdésnek összefüggését vagy össze nem függését a tiszti vizsga nyelvének problémájával felderítsük; tisztába kell jönni az iránt, milyen fokijí lehetséges egyáltalában egy idegen nyelv tanítását általánossá tenni, milyen fokig kívánatos annak sikerét az átlagnál elérni, hogy tudhassuk, lehet-e ezen az utón a vizsga nyelvi nehézségeit megkerülni. (Halljuk! Haljuk!) A német nyelv tanításának kétféle ezélja van : az egyik gyakorlati, a másik közművelődési czél. A gyakorlati czél az, hogy a tanuló azt a köznapi élet szükségeihez képest használhassa és igy akadályra ne találjon ott, ahol annak használatára az ő hivatásának teljesítésében rászorul. Ez a gyakorlati czél; és ez a czél a mi geographai fekvésünk és közjogi helyzetünknél fogva kétségtelen fontossággal bir. A másik a közművelődési czél. Nagyon kivánatos továbbá közművelődési szempontból, hogy a mi ifjainkaz élő nagyculturnyelvek egyikét bírják, hogy azokhoz a szellemi kincsekhez hozzáférhessenek, hogy azon a szellemi tőkét kiaknázhassák, a melyek különösen a német culturának általam mindenkor bámult nagyszerű épületében le vannak fektetve. (Helyeslés a bal- és szélső balról.) T. ház! Eddig még semmi kétség nem merül , fel. De egészen más kérdés az, egy nyelvet elsajátítani azon fokig, hogy azt a köznapi élet szükségeihez képest használhassuk, hogy ama szellemi kincshez hozzá lehessen férnünk és egészen más, egy idegen nyelvet elsajátítani azon fokig, hogy azon a nyelven tudjunk gondolkozni, eszméinket képezni, abban a nyelvben tudjunk tudományos fejtegetésekbe bocsátkozni. (Igaz! Ugy van! a balés szélső balon.) Ez, t. ház, kivételes elméknek sikerülhet, különös tehetséggel és főképen nyelvtanulási tehetséggel megáldott elmék elérhetik azt, hogy több nyelvet egyenlő biztonsággal, szabatossággal kezeljenek, eszméiket több nyelven képezzék, hogy minden eszmére kifejezést, tudjanak találni több nyelven; de a nagy átlagtól ezt követelni, ezt kívánni lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) A nagy átlagnál, a tehetségek nagy átlagánál az eszmeképzés, a gondolkozás egészségesen csak egy nyelven történhetik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Mindnyájan találkoztunk már életünkben oly egyénekkel, a kik több nyelvet tudtak és a vége az volt, hogy egyetlenegy nyelvet sem tudtak szabatosan és tapasztaltuk mindnyájan, hogy ezeknél a kifejezési szabatosságnak hiánya visszahat az eszmék képződésére is és hogy nem tud világos gondolatokat megérlelni, logicát és erős gondolkodást kifejteni azaz elme, melyben nyelvzavar uralkodik, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ugy, hogy, t. képviselőház, egy idegen nyelvnek ráerőszakolása abban a mértékben, hogy abban gondolkozni, hogy abban tudományos fejtegetéseket megtenni képesek legyenek, ez az átlagszerű képességeknél két eredmény közül az egyikhez múlhatatlanul elvezet: (Halljuk! Halljuk!) vagy az egyik eredményhez, az elme erejének megtöréséhez, az elme egységes functióinak megzavarásához, vagy a másikhoz, az ős nyelv kiszorításához, és azon idegen nyelvnek főpolczra emeléséhez. (Élénk helyeslés a balén szélső balon.) T. képviselőház, ezek, gondolom, oly paedagogiai igazságok, a melyeket tagadásba senki sem vonhat. Már most, t. képviselőház, ha mi azt kívánjuk ifjainktól, azoktól az ifjaktól, a kik nem elfogulatlanul, hanem sorsuk miatt remegve, előttük ismeretlen, talán nem mindig jóakaratú vizsgáló bizottság előtt megjelennek, hogy ők idegen nyelven fejtsék ki tudományos ismereteiket abban a sok tantárgyban, a melyek a tiszti vizsgánál előfordulnak: akkor azt követeljük tőlük, hogy a német nyelvet abban a fokban bírják, a mely fokban ha el akarjuk vele sajátíttatni, ez az átlagnál csupán a hazai, csupán a nemzeti cultura őseredeti typusainak rovására történhetik. (Élénk helyeslés a bal-és szélső balon.) Szolgálok példával saját tapasztalásomból. (Halljuk! Halljuk!) Én ttírhetőleg birom az angol nyelvet, nincs az az angol remekíró, a kinek műveit ne volnék képes eredetiben élvezni és ha a hadseregnek szolgálati nyelve véletlenül az angol volna, én ennek a követelmén}

7nek teljesen meg tuduék felelni. De csak e napokban kért egy angol ismerősöm, hogy világosítsam őt fel a véderőjavaslat kérdés alatt levő szakaszai felől. Az a kínlódás, t. ház, a melynek ki voltam téve a magyarázat közben, az szolgál nekem legnagyobb argumentumul annak constatálására,hogv minő helyzetben volnék én, hogy ha nekem példának okáért angol nyelven kellene a magyar köz-