Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

172 17?. országos ülés január áH án, hétfőn. 1889. nem tudok, hajlandó vagyok a jót elfogadni (Élénk ellenmondás a szélső halon) én az e javaslatban foglalt ez irányú intézkedéseket helyeslem és elfogadom. És meg vagyok győződve, hogy ha az eddig felmerült egyetlen akadály, a nyelvi akadály, ágy mint tervezve van, el lesz hárítva: hazánk ifjúsága majd felfogja helyzetét és teljes erejével igyekezni fog, kötelességének, habár áldozatok árán is, megfelelni. És itt lehetetlen nem reflectálnom Szalay Imre és Gulácsy t. képviselő urak beszédeire. A t. képviselő urak azt jelentették ki, hogy ha e javaslat törvénynyé válik, az ifjúság becsületszavát fogja adni és szent fogadalmat fog tenni arra, hogy inkább szolgál két évig, semhogy letegye a tiszti vizsgát. Tudom, hogy szavam gyenge ahhoz is, hogy e teremben hatást idézzen elő, annál gyengébb ahhoz, hogy e terem falain túl visszhangra találjon. De kívánnám, hogy jelenleg szavam oly hatalmas legyen, a minő önzetlen j intentióm, midőn hazám ifjúságát óva intem, hogy pillanatnyi felhevülésében ne ragadtassa magát oly cselekedetre, melyet egész életén át oka volna megbánni. (Élénk ellenmondás a szélső balon. Helyeslés jóbbfelöl.) És ha a t. képviselő urak hozzánk intézték azt a kérdést, vájjon mi elvállaljuk-e a felelősséget ezen dolgokért, akkor igenis teljes nyugodtsággal felelhetünk erre, hogy ezt elvállalhatjuk; magunkra vállalhatjuk azért, mert mi okot erre nem szolgáltattunk. De viszont azon képviselő urakhoz intézem a kérdést, a kik az ifjúság mozgalmának élén állanak, kik őket vezetik és tanácscsal támogatják, vájjon a következményeket el fogják-e viselni ? (Zajos fölkiáltásszélsöbafélöl: Fogjuk.') Vájjon a felelősséget elvállalják-e? (Egy hang szélső bal felöl: Helyt állunk jobban mint önök! Zaj.) Én azt hiszem, t. ház, hogy e képviselő urak ezzel a tanácscsal jó szolgálatot az ifjúságnak nem tesznek: (Zajos ellenmondások szélső bal felől. Egy hang szélső balfelöl: (Jnök tesznek tán!? Élénk helyeslés jobbfelöl) és ezért köszönettel nem fog adózni önöknek sem az ifjúság, sem a szülők, de legkevésbé a nemzet. (Nagy zaj és ellenmondás szélső bal felöl. Élénk helyeslés a a jobboldalon.) A függetlenségi és 48-as igen t. párt tagjai hangsúlyozzák az önálló magyar hadsereg fölállításának szükségét. Én, t. ház — s úgy hiszem a ház minden tagja — azok közé tartozom, kik ezen ezél jogosultságát elismerik (Helyeslés) és e tekintetben teljes készséggel megragadom az alkalmat, hogy Perczel Miklós t. képviselő úr állítására reflectáljak s kijelentsem, hogy az én nézetem s j azon előadó úr nézete közt, kinek szavait idézni j méltóztatott, ez irányban semmiféle eltérés nincs, j a ki azt mondta, hogy az által, hogy a közös had- • sereget szervezzük, korántsem adjuk fel jogunkat j az önálló magyar hadsereg felállítására. De ha én ' ezt teljes nyíltsággal beismerem, engedjék meg azon t. képviselő urak, kikről egyenként és összesen teljes mértékben felteszem, hogy tiszta és önzetlen hazafiság vezérli őket szónoklataikban hogy nekem is legyen megengedve ez iránt szerény meggyőződésemet és véleményemet egész röviden előterjeszteni. (Halljuk !) Én a magam részéről azt hiszem, a mint a privát életben nem lehet mindig keresztülvinni azt, a mit akarunk és a mihez jogunk van, xigy a poli tikai életben szintén számolnunk kell a viszonyokkal és körülményekkel; a viszonyokat és körülményeket pedig ma nem tekinteni olyanoknak, hogy az önálló magyar hadsereg felállításához haladéktalanul hozzáfoghassunk. (Ellenmondás a szélső balon és helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, a közjogi alapon állva, hasisul elfogadom az 1867: XIL t.-cz.-et és ezen sem bolygatni, sem változtatni nem akarnék; (Felkiáltásk a szélső balon: De mi akarunk!) nem akarnék pedig azért, mert azon viszonyt, melyben hazánk a monarchia másik államához épen ezen kiegyezés alapján áll, helyesnek és hazánkra nézve üdvösnek tartom és ebből kifolyólag természetes, hogy én a magam részéről a közös hadsereg szervezését, úgy mint az ma van. szintén helyeslem; de nem helyeslem oly alakban, a mint ezt Czirer Ákos t. képviselő úr a t. háznak bemutatta, a ki azt mondotta, hogy megszűnt ez a hadsereg közös lenni, az ma már egysüges, a mely egységes hadseregben a magyar csapatok, a magyar hadi csapatok teljesen beleolvadva vannak és teljesen elvesztették önállóságukat. Ezt, t. ház, tagadnom kell. Mert csak arra utalok, hogy a territoriális rendszer keresztülvitele folytán, a magyar ezredek tényleg magyar ifjakból állanak s Magyarországban neveztetnek el. Egy

T bajt elismerek s ez abban rejlik, hogy a tisztikar nem egészen magyar. (Mozgás a szélső halon.) De ezen azután többé törvény által nem segíthetünk, ez egészen más factoroktól függ, a melyekre később még bátor leszek visszatérni. (Heyeslés jóbbfelöl) De Ugron Gábor t. képviselő még tovább megy, ő nemcsak azt mondja, hogy a magyar hadsereg teljesen beleolvad a közös hadseregbe s s egészen osztrákká lesz, hanem egyenesen megtámadja azon ifjakat, a kik beléptek tényleges szolgálattétel végett a hadseregbe, azt állítván, hogy teljesen elvesztik nemzeti jellegüket s osztrákok lesznek. Én érzem, t. ház, hogy nem vagyok arra hivatva, ezen ifjakat védelembe venni, de e helyről ezúttal nem mulaszthatom el véleményemnek kifejezést adni az irányban, hogy én mindig sokkal magasabbra helyeztem hazám ifjúságát és sokkal jobb véleménynyel vagyok felőle, semhogy egy pilanatig is elhinném, hogy azon magyarországi ifjú, a ki a közös hadseregbe belép, ez által nemzeti jellegét elvesztve, magyar megszűnik lenni