Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

17ä. orsaágos illés január 28-án, hétfőn. 1S8S. 173 és így a hazaárulás undok bűnébe esnék. (Ki mondta?) Ugron Gábor t.képviselő úr azt állította s ezt ép olyan dolognak tartom, mely hasonlókép bizonyításra szorul, mint azon állítása, melylyel a hadsereg harczképességét kétségbe vonta, azt hirdetvén, hogy a tisztek nem tudnak bánni a karddal, a legénység nem tudja használni fegyverét, mert azt nem ismeri. No már, t. ház, én gyakran fordultam meg katonai körökben és többször részt vettem hadgyakorlatokon s mindig meggyőződtem arról, hogy bármit mondjanak is az urak, de harczképesség tekintetében a mi hadseregünk mögötte nem áll bármely más európai hadseregnek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azzal is vádolja a honvédségről szóló törvényjavaslatot, a t. képviselő úr, hogy ezzel a törvényhozás feladta azon jogát, mely szerint a honvédség az országhatárán túl eddig csak a törvényhozás tudta s beleegyezésével volt alkalmazható. Hogy honnan vette ezt az állítást, azt nem tudom, de a tévedés helyreigazítása érdekében utalok a jelenlegi és a régi törvényjavaslatra ; ott a harmadik, a mostaniban pedig a második szakaszt méltóztassék Összehasonlítani s meggyőződhetik arról, hogy a törvényhozás ebbeli joga sértetlenül fog fentartatni, erről különben lesz alkalmam a honvédségről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nyilatkozni. Orbán Balázs: Boszniába mégis kivitték! Münnich Aurél előadó: De a törvényhozás utólagosjóváhagyása mellett. Ezenintézkedéstehát, a mint említem, a törvényjavaslatban, mint a jelenleg érvényben lévő törvényben, egyaránt benn van, igy tehát jogfeladásról szó nem lehet s az ez iránt felhozott állítás nem felel meg a valóságnak. De felhozatott a vita folyamán, hogy a törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy ifjaink tömegesebben lépjenek be a közös hadseregbe. Valóban nem hihetem, hogy ha valaki tényleges szolgálatba akar belépni, hogy az ott szintén nyelvi akadályokkal legyen kénytelen küzdeni, mert ha az a fiatal ember, jobban mondva gyermek, 14—15 éves korában katonai neveidébe kerül, azt hiszem, hogy 4—5 — 6 — 7 év alatt, mig ott van, elég alkalma nyilik, hogy a szolgálati német nyelvet elsajátíthassa, a mennyire ez szükséges. (Mosgás balfelöl.) S ne méltóztassék engem félreérteni, t. ház, mert én nagyon jól tudom, milyen lényeges különbség van a magyarországbeli ifjak, mint önálló nemzet ifjai között és nem a mint Mocsáry Lajos t. képviselő ur által ismételve hangoztatott, magyar nemzetiségi ifjak közt és a monarchia másik államához tartozó nemzetiségek fiai közt, tudom, hogy nem egyformán birálhatók el. De bátor vagyok kérdezni, hogy ha a Cseh- vagy Magyarországhoz tartozó horvát belép a közös hadseregbe és nem veszti el nemzetiségét, hát miért volna ez a magyar ifjú épen kitéve annak, hogy ő ebben a veszélyben forogna. (Helyeslés jobbfelől.) Én nem tudom elképzelni, hogy miért volna épen a magyar hazafiság gyengébb. (Helyeslés jobbfelől. Mosgás balfelöl.) Én megengedem azt, hogy önök ezt el bírják képzelni, hogy megtörténhetik; de én bocsánatot kérek, ezt nem hiszem, mert hogyha 30évig szolgálnék is egy idegen hadseregben, annál kevésbé, hogy ha a közös hadseregben szolgálnék, mely a mienk is, mert hivatva van hazánkat is megvédelmezni, nem tudom elképzelni, hogy ilyen idő alatt csak egy perczig is meg tudnék szűnni magyar lenni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, én egész más okoknál fogva és más indokok alapján tartom ezen állítást igazoltnak; tartom annak folytán, hogy — sajnos — minálunk még a hadsereg és polgárság között a helyes viszony nincs meg; sajnos, hogy még súrlódások vannak és hogy ezen viszony még szíttatik többek által; de ezen azután semmi törvény a világon nem fog segíteni, hogy megszűnjék; ezen segíteni tisztán és egyedül a társadalom feladata. (Nagy zaj balfelöl. Helyeslés jobbfelől. Halljuk!) A t. képviselő urak nagyon szeretnek idézni és a vita folyamán ép úgy idéztek a mostam, mint a régi, elmúlt idők szónokainak beszédeiből. Hát engedje meg nekem a t. ház, hogy én is idézhessek és idézzem egy ellenzéki képviselőnek ítéletét ezen törvényjavaslat felől. (Halljuk!! Midőn ugyanis a véderő-bizottság első ülését tartotta, akkor természetesen, a bizottság minden tagja nyilatkozott ezen törvényjavaslat felett. Es itt megjegyzem, hogy jegyzeteimben nem bizván, a „Pesti Napló" 1888. évi november 15-iki esti lapját megszereztem, hogy egész helyesen idézhessek. Egy ellenzéki képviselő ekkor a javaslatról ezeket mondta: „Tisztán katonai szempontból nézve a javaslatot, elismerem, hogy az jól átgondolt, szerves munkálat; ha nem is tekinthető a véderő-törvény eszményének, katonai szempontból még sem tehetni e javaslat ellen kifogást. A jelenlegi törvényjavaslatból kihagyatott az, hogy a hadi létszám megállapítása csak 10 évre érvényes, a mit közjogi szempontból sérelmesnek tartok és előre is jelzem, hogy a részleteknél indítványozni fogom a szóban forgó rendelkezés visszaállítását. Egyebekben általánosságban elfogadom a véderőről szóló törvényj avaslatot". T. ház ! Ugyanezen t. képviselő ur a tárgyalás folyamán felállva a t. házban és itt — elismerem — szakszerű beszédben tárgyalván a törvényjavaslatot, azon conehisióra jutott, hogy azt még általánosságban sem fogadja el. (Egy hang a szélső balról: Ebben nincs semmi!) Hát t. ház, ebben én sem találok semmit: mert ehhez minden képviselőnek joga van ; csak azt