Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

166 17L. országos ülés jannAr -iC-áa, szombaton. IS*!). felölj hanem abbéli szenvedélyét, hogy Rákóeziak és a kuruczok idejéből fenmaradt iratokban búvárkodjék. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) így örömére szolgál az orvosnak, ügyvédnek, a gazdának, a kereskedőnek, midőn fiuk ugyanazt az életpályát választja, a mely az övék volt, Teüát csak a katona fia legyen kizárva ? Van ennek értelme ? Nincsen. (Felkiáltások á szélső bal-felől: Adjanak nekik stipendiumot) Igen, stipendiumot kapnak a katonatisztek fiai, a mennyiben nagyon bölcsen méltóztatnak átlátni, hogy a tiszt a seregben, a ki vagyonnal nem bir, a sok áthelyezés következtében nem képes fiát nevelni; mert, hogy fia ma lengyelül, holnap csehül, majd magyarul, aztán meg horvátul folytassa iskoláit, az lehetetlenség. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Azt méltóztattak mondani, hogy a hadsereg az alkotmányon kivül álló intézmény. Gyönyörűen hangzik ez a jelző. De méltóztassanak megmagyarázni, miben nyilvánul az, hogy a hadsereg alkotmányon kivül álló intézmény? (FelMáltásoka szélső baloldalon: Seemann, Janszky!) Már voltam bátor mondani, hogy egyesek mindig találkoznak ilyen nagy testületben. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De még sem büntették meg őket, lumem megjutalmazták!) Ha önök minden káplár botlásában, minden hadnagy tiiszszentésében nemzeti sérelmet látnak, engedelmet, de ennek értelme nincs, (Ugy van! jobbfelöl.) Nagyon hosszúra nyúlt beszédem, de egyet még el kell mondanom. Méltóztattak fennakadni azon a jelszón, hogy „Armee auf Kündiguog" nem kell. (Halljuk! Halljuk!) Igenis mondtam ezt és megmondom, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi bizottságban megvitattatván a 14. §., az egyik t. ellenzéki képviselő részéről vitattatott az, hogy a régi törvényben benne volt, hogy az 10 évre érvényes, az újban nincs. A régi törvény ezen passusa azt jelenti, hogy 10 év múlva, történjék bármi, ha újabb megállapodás nem jön létre, megszűnik a hadsereg. Szilágyi Dezső: Nem mondotta senki. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister : Engedelmet kérek, ha én állítok valamit, azt bizonyosan tudom s erre vannak tanúim is. Megengedem, hogy a t. képviselő ur sokkal élesebb eszű, meg is hajlok előtte, de ha én állítok valamit, annak ugy kell lenni. (Halljak! jobbfelöl.) Miután a t. képviselő ur a bizottságban a régi törvény 11. §-ának azon katározmányát, hogy a törvény rendelkezése 10 évre érvényes, ugy értelmezte, hogy azon esetben, ha a véderőre vonatkozólag újabb megegyezés bármi oknál fogva létre nem jöhet, a hadsereg megszűnik, én természetesen erre azt válaszoltam, hogy nem hiszem, hogy a monarchiának egyszerre hadserege ne legyen. „Azt akarom!" volt a képviselő ur válasza. Erre azután azt mondtam, hogy bocsánatot kérek, ez „Armee auf Kündigung" volna, melyet sem a monarchiának, sem Magyarországnak méltóságával összeegyeztethetőnek nem tartok. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy a törvényjavaslat bizalmatlanságot nyilvánít a nemzet iránt fölülről. Kérdem, van-e és lehet-e ez állításnak alapja akkor, midőn a nemzet törvényhozásának asztalára tétetik le a törvényjavaslat, hogy azt megbírálja, megvitassa s hozzájáruljon, hajónak látja? (Élénk helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, de én azt az állítást, hogy ez bizalmatlanság, felfogni képes nem vagyok. (Helyeslés jobbfelöl!) Azt méltóztatott hangsúlyozni, hogy a honvédelmi minister a bizottságban nem tudott elég felvilágosítást adni. De ez oly állítás, a melyre nem is válaszolok. Hanem méltóztatott említeni azt, hogy a honvédelenaügyi minister nem volt elég előzékeny. Azt hiszem, t. ház, hogy egyéni előzékenységem ellen még senki részérői panasz nem emeltetett. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Más a politikai előzékenység. Politikai előzékenységet (A baloldal felé fordul) itt sem igen látok. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Hát miért kívánják ezt én tőlem ? Horvát, Boldizsár t. képviselő ur, ki sajnálatomra nincs itt, méltóztatott hangsúlyozni, hogy a delegatio a parlament küldöttsége ugyan, de más irányban cselekedhetik. Ki volt a, ministerium tagja, midőn e törvény létrejött? Ugy tudom, Horvát Boldizsár t. képviselő ur. Méltóztatott volna akkor és nem ma érvényesíteni e kifogását. (Elénk tetszés jobbról.) Ugyanő sürgette a katonai büntetőtörvénykönyv megjelenését is. A megváltoztatott és átdolgozott katonai büntető törvénykönyv megjelenését mi is óhajtjuk és szükségesnek tartjuk. Ezt nem tagadtam soha. Ha ezt laicusok követelik, értem és kész vagyok százszor is megmagyarázni ama nehézségeket, melyeknél fogva a katonai büntető törvénykönyvet még nem lehetett beterjeszteni; de — nagyon sajnálom, mert őszinte tisztelettel viseltetem a t. képviselő ur iránt — ki kell jelentenem, ha a volt igazságügyi minister ur teszi, a ki maga is beterjesztette a katonai bíráskodásról való törvényjavaslatot és azután kénytelen volt azt csakhamar visszavenni, (Ugy van! jobbfelöl) a ki nagyon jól tudja, hogy Pauler boldogult igazságügyminister idejében is nyújtatott be ily törvényjavaslat, mely itt a házban megrekedt; ha,mondom,ő, a ki teljes tudatában van a történteknek, tesz ily állításokat: ez más beszámítás alá esik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő urnak volt igazságügyi minister létére méltányolnia kellett volna e nehéz-