Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

171. országos ülés jannár 2(i-áB, szombaton. 1889. 167 ségeket. (Ugy van! jóbbfelől.) Szilágyi Dezső kép­viselő ur hangsúlyozta, hogy a morális és a szel­lemi tényezőkre is súlyt kell fektetni. Szilágyi Dezső: Ezekre „is" súlyt kell fektetni. (Zaj.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Ezt concedálom, mint mindent, a mi con­cedálható. Szilágyi Dezső: Nem „con cédáim", hanem nister kell idézni. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Hiven idéztem. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső : Ha hiven idéz, akkor egyet értünk. (Nagy zaj.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Azt mondottam, hogy a képviselő ur azt monda, hogy a morális tényezőkre is súlyt kell fektetni. Én azt nem tagadom és nem is tagadta soha senki, hogy ezek oly tényezők, a melyekre súlyt fektetni kell; ez kétséget nem szenved. De én azt hiszem, hogy ezen morális, szellemi és érzelmi tényezőket nemzeti irányban nehéz érvé­nyesíteni a hadseregben; mert e sereg nem pusztán magyar, hanem sok nemzetiségből áll, ott tehát egyes nemzetiségre súlyt fektetni nem volna helyes, a mint ezt már voltam bátor felemlíteni. Én azt hiszem, hogy valamint az egyes egyénnek az élet viszontagságaival való küzdelmekben bi­zonyos mérvig kell hogy önmegtagadást gya­koroljon, ugy monarchiánk viszonyánál, a nem­zetnek és nemzetiségeknek is, hogy ha békésen akarunk egymással élni és hogy ha a háboniban hősiesen meg akarják állani helyüket, szintén bizonyos mérvű önmegtagadással, ugy mint poli­tikai eszélyességgel kell, hogy egymással szem­ben eljárjanak'. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Ez, ugy hiszem, czáfolhatlan igazság. Gróf Károlyi István képviselő ur bizonyos gúnyos, részvétteljes szánalommal említette, hogy a honvédelmi minister úrtól, kiről nem tudja, hogy Magyarországon született-e, de tudja, hogy 30—40 évet az országtól távol töltött, nem lehet magyar érzelmet, a magyar nemzet érzelmeinek felfogását, várni, nem lehet követelni, hogy a magyar nemzet aspiratióinak helyes felfogásával bírjon. Ne méltóztassék elfeledni. (Halljuk!) én nekem addig, mig ezen a helyen vagyok, magyar minister létemre, nemcsak mint magyar ember­nek, de mint ministernek is természetesen köte­lességem a magyar érdekeket és aspiratiókat. a mennyire csak tőlem kitelik, érvényesíteni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Politikai tapintatot is ajánlott gróf Károlyi István t. képviselő ur. Gróf Károlyi István : De nem a minister urnak! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: A kabinetnek, tehát nekem is. (Derültség.) Azt hiszem, a t. képviselő ur nem jogosult velünk szemben a tapintatot hangsúlyozni, én a magam részéről legalább a t. képviselő úrtól tapintat dolgában utasítást, tanácsot nem kértem és nem is fogadok el soha. Mert a tapintatot illetőleg azok­nak a tanoknak, melyeket Szalay Imre, Fenyvessy Ferencz és gróf Károlyi István képviselő urak hirdettek, én, a magam részéről, hasznát nem akarom venni. (Egy hang a szélső balról: Kár!) Szalay Imre: Jó compániában vagyok, meg vagyok elégedve. (Derültség a szélső bal­oldalon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Örvendek! T. ház! Én most is ismétlem, a mit a törvényjavaslat tárgyalásának kezdetén fölemlíteni bátor voltam, azt: hogy ezen törvény­javaslat szerkesztése alkalmával lelkiismeretesen szem előtt tartottuk a katonai, valamint az alkot­mányi, közjogi és pénzügyi viszonyokat; szem előtt tartottuk azt, hogy az egyes állampolgár érzékenyebben ne sujtassék, mintsem elkerül­hetetlenül szükséges a nagy ezélok elérésére. És én nagyon jól tudom, hogy ezen javaslat ál­dozatokkal jár, hogy ha törvénynyé válik. De meg vagyok győződve, t. képviselőház, hogy Magyarország törvényhozása kész lesz súlyát latbavetni az iránt, hogy hazánk és monarchiánk érdekében ezen áldozatok meghozassanak. Hivat­kozom itt oly férfiura, a kinek auetorítását — ha a magyar ministerét nem is — bizonyára elismerik; az angol ministerelnök nem rég történt kijelen­tésében azt mondja, hogy, ha most legközelebb Európában conflagratio támad, ez olyan háború lesz, melyben nemcsak országok, hanem népek fognak elpusztulni és nemzetek fognak a föld­színéről elsepertetni, mint ez a népvándorlás ide­jében történt. (Mozgás balfelöl. Ugy van! jobb­felöl.) T. ház, óhajtom, hogy ez ne következzék be. hanem biztosítani nem biztosíthat bennünket senki. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És azt hiszem, hogy ha egész Európa készül, még pedig rendkívül nagy mérvben, nekünk is készülnünk kell, hogy minden eshetőséggel szemben készen álljunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha, t. ház, olyan beszédeket tartanak mindamellett, aminőket hallottunk, például gróf Zichy Jenő úrtól, a kinek meghatottsága csakugyan sublime volt, (Derültség jobbfelöl) akkor ez a szó egészen önkénytelenül eszembe juttatja, hogy „Du sublime au ridicule il n'y a, emun pas". (Élénk derültség és tetszés jóbbfelől.) Ilyen beszédeket tartani és olyant, a milyent gróf Károlyi István t. képviselő ur tartott, meg­engedem, népszerű, de nem nehéz dolog. (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi István: Ne leczkéztessen! (Nagy mozgás. Helyeslés balfelöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom