Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-170
140 170. orsaiigos ülés január -Jő-éii, pénteken. ISsi). rendezőség deeoraíiókkal akarja palástolni. A kormány mindig őt szokta előrángatni, midőn veszett ügy forog kérdésben. Előre rántották most is és ő mondott egy szép deeorationális beszédet, de hát bizony még az sem sokat segített az ügy érdemén. Telve volt az a beszéd metaphorákkal, költői szép fordulatokkal, de épen azért forgott is aztán ő hol erre, hol amarra, hol az egyik pártra, hol a másikra, hol hideg, hol meleg hazájába, ugy, hogy egyszerre eszembe ötlött Tompa verse „A gólyához" : „Hej, boldogabb vagy te, mint mi, jó madár, neked két hazát adott végzeted, nekünk csak egy van, azt is el akarják adni." (Derültség a szélső halfelöl.) De én nem követem erre a térre a t. képviselő urat, mert népem, hazám érdeke sokkal inkább szivemen fekszik, semhogy ily könnyed phrasissal el akarnám ütni az ügy komolyságát. Mi, a kik hazánkat szóval és tettel mindenkor hiven védelmeztük és szolgáltuk, megfogjuk védelmezni azt ezúttal is; meg fogjuk védelmezni az által, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadjuk eb (Helye-lés a szélső balfelől-) De megvédelmezzük azt a viruló ifjúságot is, a ki szorongó kebellel várja most jövő sorsának eklőltét. (Ugy van! szélső balfelöl.) Azért is el kell vetnünk e törvényjavaslatot, mert az különösen hazánk jövő támaszának, az ország ifjúságának van ártalmára, (ügy van! szélső balfelől.) Kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadóméi, hanem mindenben hozzájárulok Ugron Gábor t. képviselőtánam határozati javaslatához. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Gróf Károlyi István! Gróf Károlyi István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Először emelek szót e teremben és megvallom, félve teszem azt, mert mindjárt első felszólalásomkor kénytelen vagyok a t. háznak e hosszú vita folytán már próbára tett türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) De bizom az önök elnézésében, mert bevallom, hogy egyéb indok nem vezérel arra, hogy felszólaljak, mintáz, hogy képviselői és polgári kötelességemnek eleget tegyek; mert egy oly törvényjavaslat fekszik a ház asztalán, melyet indokolás nélkül egyszerűen csak megszavazni vagy meg nem szavazni, nem tudok kötelességemmel összeegyeztetni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez oly törvényjavaslat, amely igen közelről érinti hazánk alkotmányát és nemzetünk nyelvét. (Ugy van! balés szélső balfelől.) Indokolni fogom álláspontomat, még pedig igen röviden. (Halljuk! Halljuk!) Röviden azért, mert hiszen előttem már mindkét oldalról oly behatóan biráltatott meg, mondhatnám vétetett bonczkés alá e törvényjavaslat, hogy az én szerény nézetem talán csak ezen bírálatnak árnyékában pihenhetne. (Halljuk! Halljuk!) Én a 14. §-t nem fogadom el, mert abban alkotmányunk lényeges biztosítékának feladását látom; annak megszavazását lelkiismeretemmel, megegyeztetni nem tudom. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelől) A mi a maírvar nyelv használatának a hadseregnél való megtiltását illeti, az szerintem egy kicsinyes gyávaság amott és mondhatni szegénységi bizonyítvány a kormány részére itten, (Elénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső balon) a mely odafent e nemzetnek érdekeit képviseli. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Hogy én később keltem fel, mint Magyarország ministerelnoke, jóllehet; de azért nincs eset reá, hogy elhitesse vélem azt, hogy ha akarta volna, ezt a kis concessiót nem lehetett volna odafenn kivinni. (Ugy van! balfelől.) De nem ez az, t. ház, a miért főleg én szólni akarok. Én a törvényjavaslat beadás módjáról és azon tapintatlanságról akarok beszélni, mely egy idő óta a jelenlegi kormány minden eljárásán mintegy átvonul. (Halljuk! Halljuk! bal/elöl) A helyett, hogy előre megfontolná odafenn, hogy mit Ígérhet meg. Alit leend majd képes az alkotmány csorbítása, a. nemzet önérzete megsértése nélkül idelenn javaslatba hozni, keresztülvinni? Mit tesz Magyarország ministerelnoke? Bízva pártja fegyelmében, nem helyeslésében, mert azzal most az egyszer nem dicsekedhetett, azon argumentummal védi az általa benyújtott törvényjavaslatot, hogy kezei megkötvék, mert odafent már megígérte annak keresztül vitelét és igy ő, már mint Tisza Kálmán, nem tágíthat. Tessék tehát a törvényjavaslatot elfogadni és ha nehézségeket tesznek mégis, az ismert nótával fenyegetőzik: „lefelé folyik a Tisza, nem folyik az többé vissza". Én, uraim, ezt a nótát nagyon szeretem, húzattam is a czigánynyal sokszor ; de megvallom, nem szeretem ezt a nótát hallgatni, ha Magyarország ministerelnoke húzza. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbal/elől) Mi a következése ennek? (Halljuk! Halljuk !) Nem akarom mondani, hogy nem tévedhetek, de azt olvastam a lapokban, mintha gróf Csáky László ugy nyilatkozott volna: „inkább engedjünk egy kicsi kis darabot az alkotmányból, mintsem hogy elveszítsük ministerelnökünket, (Elénk derültség és mozgás balfelöl. Ellenmondások jobbról.) Ez jól van mondva, de vannak ennek következményei is; mert gondolják meg a t. képviselő urak, hogy ha ez alku ismétlődik többször, ötszörhatszor, mert ez alku Magyarország alkotmánya felett. Az alku tárgya tehát az alkotmány, és ára: a ministerelnök. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) De mi marad meg az alkotmányból ? (Élénk tetszés balfelöl. Felkiáltások: Tisza Kálmán! Halljuk! Halljuk!) Megmarad Magyarország, mely elveszíté mindenét; elveszte alkotmányát, egyedül csak a
