Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

170. országos ülés január 25-én, pénteken. 1839. J4J ministerelnököt nem. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől.) Ez oly drága ár, liogy ezt nem birja meg Magyarország és hogy ezt nem engedheti lelki­ismerete. (Élénk tetszés és helyeslés balfelől.) Különben hagyjuk ezt és térjünk át ismét arra, a mivel előbb foglalkoztam: a tapintatlan­ságra. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a honvédelmi mioister úrtól, a ki Magyarországon született talán, mert nem tudom bizonyosan, hogy itt szüle­tett-e? .... (Derültség.) Engedelmet kérek, de én nem akarok tréfálni, mert az ügy igen komoly. (Helyeslés.) A honvédelmi minister úrtól — mon­dom — ki életének legnagyobb részét, mint katona, a hadseregnél töltötte, ép ugy, mint attól a diplo­matától, a ki 30—40 évet a külföldön töltött s a ki e miatt nem ismerkedhetett meg a magyar viszonyokkal s a magyar nemzet aspiratióival, nem kívánhatom, hogy az itteni viszonyokat ugy ismerje s tudja, mint az oly ember, aki ehazában lakik: ezért vele szemben türelemmel kell lenni s nem lehet neki mindent ugy imputálni, mint egy oly embernek, a ki a hazai viszonyokat teljesen ismeri. (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon) Idő múlva lesz erre is alkalma s meg is fogja ismerni a magyar viszonyokat. De azt már azután lehetetlen föltenni, hogy Magyarország minister­elnöke, a ki egész életét Magyarországon töltötte, a ki ugy ismeri a magyarnak minden bibéjét, mint talán kevés más ember, a magyar viszonyokat ne ismerje, (ügy van! bal- és szélső balfelöl.) Neki tehát ügyelnie kellene arra, hogy ha ezen törvény­javaslat benyujtatik, az ugy nyújtassák be, hogy az ne sértse mindig a magyar nemzet önérzetét, (Élénk helyeslés balfelöl) hogy a magyar nemzet ne legyen mindig kicsinylésnek kitéve és ne legyen az eredmény mindig az, hogy kis dologból is óriásokat csinálnak. (Élénk tetszés és helyeslés bal-és szélső balfelöl.) Mi szükség volt arra, hogy midőn e törvényjavaslat benyujtatott, majdnem ugyanaz nap a eultusminister is kiadja az ő rendeletét. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem akarom őt eritisálni, attaquirozni, a hogy németül mondják. (Derültség a bal- és szélső balon) Előre volt látható, t. ház, hogy ez rossz vért fog szülni. (Ugy van! balfelől.) Egy nap azt mondja a eultusminister: ha nem tanultok meg németül, meg fogtok bukni. Ugyanaz nap meg azt mondja a horvédelmi minister ur: ha ki mered nyitni a szádat magyarul, meg fogsz bukni. (Élénk tetszés a bal- és ssélsö balon.) Senki se tagadja, legalább én nem tagadom, hogy a német nyelv tanítása ne volna szükséges. (Ugy van! balfelől.) Belátom, hogy az ily rendelet szükséges. (Ugy van! bal- és szélső balról.) Dehogy mindig fenyegetésen kelljen kezdeni a dolgot, ez talán nem szükséges. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Hiszen annak az önkéntessé leendő ifjúságnak még alkalma sem volt megtagadni, hogy nem fog németül tanulni és még kezébe sem vette a könyvet, s már is azt mondják neki: meg fogsz bukni. (Ugy van! bal- és szélső balfelől.) Engemet is neveltek; meglehet, hogy nem olyan jól, mint a eultusminis­ter urat, (Derültség) de soha foglalóul meg nem vertek. (Élénk tetszés a bal- és szélső balon.) Meg­vertek gyakran, ha hibát követtem el; de azért, hogy ne hibázzam, virgácsot soha nem kaptam. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső balon.) A tapintat az, a mire szüksége van a kormánynak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Kérdem továbbá a t. minister urat, tapintatos volt-e elő­idézni azt a megütközést, mely az egész hazában, de főleg az ifjúság körében lábra kapott? Tapin­tatos volt-e előidézni, miről most a lapok annyit beszélnek, hogy ma itt, holnap meg ott lesz demonstratio ? Mire való ez ? El lehetett volna intézni az egész dolgot békésen, ha a eultusminis­ter ur várt volna és ha a ministerelnök ur ugyan­azon szívósságot, ugyanazon következetességet gyakorolta volna odafenn a magyar nyelv érdeké­ben, ezen alkotmány-csorbítás kikerülése érdeké­ben, mint a mily consequentiávai és logicával itt ennek megszavazását tőlünk követeli. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelől.) De tudja-e —- kér­dem most a t. ministerelnök urat — hogy kinek tesz ezzel legrosszabb szolgálatot? Nem nekünk magyaroknak itt Magyarországon, de teszi a közös hadseregbeli tiszteknek; (Igaz! Ugy van! balfelöl) mert azok a tisztek—-nem beszélek csak a levegő­ből és ha nem is beszélek oly okos emberekkel, mint a minister ur, de mégis összejövök olyanok­kal, a kik tudnak helyesen ítélni — azok ma panaszkodnak már, hogy nekik lesz a legnagyobb bajuk a vizsgáknál, mert ha a legigazságosabban fognak egy magyar fiatal embert megbüntetni, ha meg is érdemli, azt fogják mondani nálunk: Megjó­soltuk ! Ezennektermészeteskövetkezménye.fEZenA; helyeslés a bal- és szélső balon. A honvédelmi minister tagadólag int.) Ezt nem hiszi talán a honvédelmi minister ur, de a nagy többség és igen sok ember még a katonaságnál is igy gondolkozik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső talon.) Azt mondják mindig, utálja a magyar a né­metet és utálj'a a német a magyart. Engedelmet kérek, ezt kereken tagadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A magyar és a német igen jól tudja felfogni helyzetét, igen jól tudják, hogy ha nehéz idők állanak be az országban, csak karöltve fogják megvédhetni a trónt és a dynastiát; hanem hibás mindkét részről a vezetés, mert csupán ingerültség keltés folytán válnak egyszerre — mint már mondottam — ily óriásokká kis dolgok is. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Hangoztatják aloyalitást. (Halljuk! Halljuk!) Igen szép az a loyalitás, de én csak azt tartom. hogy nem mindig a legjobb időben hangoztatják ; mert abban én nem találok loyalitást, ha az alkot-

Next

/
Oldalképek
Tartalom