Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

170. országos ülés január 25-én, pénteken. 1889. 135 volt erre szükség épen most, midőn Európa földje puskaporral van tele és nem tudhatjuk, mely pillanatban robban föl. Jó lélekkel állíthatom, hogy senkit sérteni nem akarok és azokért, a mit mondtam Isten és emberiség előtt a felelősséget elvállalom, szavatolok és hogy megmagyarázzam szavaimat, a legközelebbi interpellatiós napon e tekintetben interpellatiómat megteszem. Hadd hulljon a férgese. (Általános élénk derültség. Zaj.) A t. ház becses türelmével talán már visszaéltem, de még egyet megjegyzek és ez, hogy ha engem türelmesen kihallgatnak, hamar befejezem, de ha türelme elfogy a t. háznak, el lehet rá készülve, hogy három óráig beszélek. (Élénk derültség. Zaj.) Azzal fejezem be beszédemet, t. ház, méltóztassanak komolyan gondolkozni e törvényjavaslatról, mert meglehet, most van az utolsó alkalom az osztrák és magyar házasság idejében arra, hogy a nemzet vére felett rendelkezzünk. Nagy az az adó is, melyet a bugyelárisból kiszedünk, de sokkal nagyobb az, melylyel a harezh' a csaták mezején vérével áldoz hazájának. És ha uraim, ennek a hazának üdvéért kellene annak a magyar harczosnak meghalnia, ig}

r én 52 éves koromban mondom a t. háznak, (Élénk, derültség. Zaj) karjaim izmaival Magyarország érdekében bármely ellenséggel szembe állok, de ezt csak a magyar király és a független Magyarországért teszem. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék e kérdésben és ha a törvényjavaslat törvénynyé lenne, akkor a költőnek azon kínteljes szózata fog hangzani a Kárpátoktól le egészen az Al-Dunáig: „Isten, magyarok istene, adj erőt kelet népének, engedd megérni bukását jogtipró elleneinek". Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Derültség és zaj.) Madarász József jegyző: Károlyi Gábor gróf! Gróf Károlyi Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A szőnyegen levő törvényjavaslat oly szépen meg volt birálvá minden tekintetben Szilágyi Dezső t. barátom által, hogy a képviselőháznak minden elfogulatlan tagja meggyőződhetik annak káros voltáról. Nem is azért szólalok fel, mintha valakit meg akarnék még győzni, hanem csak azért, hogy lelkiismeretemet megnyugtassam, (Élénk helyeslés a szélsőbalon) megnyugtassam a felől, hogy nem hagyom szó nélkül, midőn a magyar alkotmány ellen egy merénylet van készülőben. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gróf Pongrácz Károly t. képviselőtársam, a javaslat egyik védője, a tábornok látcsövén keresztül többször megpillantotta már a tornyosuló fekete felhőket a politikai láthatáron. Európa népei ezen sötét felhőket nem látják; elnyomatásuk és nyomorúságuk közt nem érnek rá azzal foglalkozni, (TJgy van! a szélső baloldalon) de megiszszák annak levét az által, hogy a hivatásszerű trónbiztosítók és trónvédők eleget babrálnak és dolgoznak ezen sötét tornyosuló felhőkkel. A hires Krafft-Ebing tanár utolsó művében, melyet az egészséges és beteg idegekről irt, nagyon érdekesen adja elő, hogy korszakunknak egyik legveszedelmesebb betegsége az idegesség és ezen idegességnek tulajdonítja a kolerától, a földrengéstől és a háborútól való félelmet. T. ház! Eleget áldozott már e nemzet és minden európai nemzet a háborútól való félelemnek. Nézzünk csak be a nemzetek budgetjébe, milliárdokra megy az, amit erre áldoztak (Élénk helyeslés a szélső haloldalon) s ezen áldozatok még sem változtatták meg a helyzetet. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) A népek, a nemzetek békét akarnak s dolgozni kivannak ; a nemzetek nem akarnak háborúskodni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) a nemzetek dolgozni, művelődni akarnak és még sem adják meg nekik a kivánt békét. Miért? Mert Bismarck herczeg, a vér- és vascaneellár meg akarja tartani nemzete számára azt, a mit szerény nézetem szerint oly vad módon és vad eszközökkel igazságtalanul annectált. (TJgy van! a szélső baloldalon.) De a német nemzetnek és Bismarck herczegnek, habár igazságtalanul, mégis megvan jogosult czélja. Azonban az osztrák-magyar monarchiának, vagy az úgynevezett összmonarchiának mi a czélja? Hiszen kimondta minden hivatalos szócsöve által, hogy a monarchia nem kivan semmit és nem félti semmijét. És mégis a nemzeteket és népeket mindig a muszkával ijesztgetik. Hiszen a muszkának elég szép alkalma volt 49-ben Magyarországot magának megtartani, ha akarta volna, mikor Paskievits Miklós a czárnak azt jelentette, hogy „egész Magyarország Felséged lábai előtt hever" és nem tartotta meg. Pedig Austria nem is volt abban a helyzetben, hogy ezen esetleges annexiónak ellentállhatott volna. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A nemzet, ha tőle pénz- és véráldozatot követelnek, feljajdul ugyan, de megadja; de ha alkotmányos jogaitól, nyelvétől, nemzeti szellemétől akarják megrabolni, méltán felháborodik. (Ugy van! a ssélső baloldalon.) Ha feltéve, de meg nem engedve, alkotmányos jogainkból engedni kellene azért, hogy a hadsereg oly színvonalra emeltessék, a mely színvonalon ha alul van, nem volna képes hazánkat megvédeni és ha saját független magyar hadseregünk volna, a mely már magában az alkotmánynak védbástyája: ugy compensaiióképen egy kisebb jogsérelmet el lehetne szenvedni; de midőn egy nyelvben, szellemben idegen és ellenséges érzelmű egyének által befolyásolt hadsereggel vagyunk szemben, ennek feláldozni alkotmányos jogainkat egyenesen őrültség volna. (Helyeslés! Ugy van! a szélső baloldalon.) A javaslat védőin kivül azt hiszem, nincsen