Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

•jjog 170. országos ülés janirár 2*.én, pénteken.'1M9 (Széles ez országban egyetlenegy józan gondolkozású ember, a ki ezt a törvényjavaslatot helyeselné (Ugy von.' a szélső hal oldalon) és ha azt plebiscitum alá bocsátanak, azt hiszem, nem találkoznék rá szavazó. Ez a törvényjavaslat csak mese, de nem ad jogokat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat az osztrák absolu tismus magvát akarja elvetni a nép közt. Hogy a hadsereg hagyományos és önkényes szelleme e javaslat által fokozódni fog, azt a multak szomorú tapasztalatai elég láthatóvá teszik. Az utóbbi időben hány fiatal ember oltotta ki életét pályája kezdetén e hagyományos szellem nyomása alatt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) S azért mégis akadt három reserv-hadnagy képviselő, a kik ékes szavakkal akarták tagadni a hagyományos szellem létezését. De ugyanazon a napon hallottuk, hogy három más katona lett az országban öngyilkossá, köztük egy egyéves önkéntes. Egy ismerősöm, a ki mellesleg mondva egy tábornoknak nagyon közel rokona, épen azon a napon, mikor Tisza István beszélt, elmondta nekem, hogyan lett apostrophálva kapitánya által egyéves önkéntes korában, mikor rajta érte, hogy egy pajtásával magyarul beszél: ..Wie unterstehen Sie sich in einer k. k. Kaserne ungarisch zu bélien". (Nagy mozgás balfelöl.) T. ház! Meg vannak önök azzal elégedve, hogy a hagyományos katonai szellem ugy gondolkozik, hogy mi az alkotmányos Magyarországképviselői e házban ugatunk. Tetszik ez? (Élénk mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Nem tartozom azok közé, a kik a haza nyelvén kivül más nyelven nem tudják magokat megértetni; 20 év alatt külföldön idegen nyelveket tanultam meg és tudom becsülni irodalmukat. Igaz, a német nyelv iránt előszeretettel nem viseltetem, (Helyeslés a szélső haloldalon) de meg kell vallanom, hogy a tudomány egyik hathatós tényezője; azonban a magyar nyelv most olyan niveaun áll, mint bármely más müveit nyelv és a cuítusministernek — nem Csákynak, hanem Trefortnak a fáradsága annyira vitte, hogy e nyelven művelt embereket és tudósokat képeztek ki, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha van oly nyelvünk, a mely a tudományos kiképeztetés minden ágát felöleli, akkor vagy nevetségessé tesszük magunkat azzal, ha a katonai tiszti vizsgánál a német nyelvet hagyjuk érvényesülni, vagy pedig oly gyalázatos gyávaságot mutatunk, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy utolsó vívmányainkra is majd feni fogát a német. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A muszkával ijesztik a magyart, hogy németül tanuljon. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ez uraim az a trójai ló, melyet a népek bámulnak, de nem veszik észre, hogy a régi divatú zsandárok és Baeh-huszárok vannak benne. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De ha nem vigyáznak, majd meg fogják látni, midőn felébrednek, hogy itt újra német korszak fog következni s a kétfejű sasok fognak pecsétül használtatni a hivatalokban. (Ugy van! szélső balfelöl.) De ezzel a ministerelnök vajmi keveset törődik. Mi neki a nemzet? Csak erős párt kell neki. (Ugy van! Ugy van! szélső balfelöl.) Tapasztaltuk a múltkor, midőn pártjában egy kis szakadás támadt, mindjárt kijelentette, hogy erős párt kell neki, mert sokan, a kik nem voltak megelégedve azzal a folytonos jogfeladással, nem nézhették, hogy utolsó foszlányait elpocsékolják annak a kis szabadságnak, melyet az 1867-iki elalkuvás meghagyott (Tetszés a szélső baloldalon) s felszólaltak. De azt felelték rá, hogy erős párt kell s ezért az argumentumért a ministerelnök mindent feláldoz, még az önállóságot is. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) Hogy aztán neki a pártja mindent megszavazzon, erre azután azt az argumentumot hozza fel, hogy ha nincs erős párt, itt hagyom a kormányt. S erre a kormánypárt zúgolódó tagjai meghunyászkodnak. (Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Itt eszembe jut Beral „Comedie contemporaine^-jéből egy passus, melynek czínie: „Le guillottiné par persuasion". jj Francziaország egy vidéki városában egy kivégzésnek kellett volna történnie. A sergeant-ok bementek az elitélthez, de ez vadul támadt nekik, arczulütötte a hóhért és elrugdosta őket, hogy nem lehetett hozzája közelíteni. Ekkor elmentek ezt az alprefect-bez jelenteni. Ez mindjárt lement a börtönbe és igy szólt a delincpienshez: „Édes barátom, maga, ki mindig oly szelíd ember volt, kit én annyira szerettem, maga most nem akarja magát kivégeztetni V (Élénk derültség a hal- és szélső baloldalon.) „Itt van a prefectus egész családjával ; minden notabilitás a vidékről, ínég az anyósom is eljött (Hosszan tartó, élénk derültség és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) és ezek a kivégzésre jöttek mind és a kivégzés után nálam fognak reggelizni. Ha itt botrány lesz, akkor én kénytelen volnék itt hagyni állásomat és az asztalterítéket leszedni" (Élénk tetszés és éljenzés a balés szélső balfdöl.) Erre a deíinquens azt felelte: ..Monsieur, j'ai de la méfiance!" ('Derültség.) Ekkor a prefect kifogyván minden indokból, azt mondja az utolsó perczben: „Gondoljon Napóleon császárra és arra, hogyan fog az atyai szivének fájni, hogy ön, a ki a plebiscitumra szavazott, az ő nevében kimondott Ítéletet nem hagyja magán végrehajtatni". (Élénk tetszés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) Erre a delinqueng megrezzent, megadta magát és kivégezték. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Valójában nevetséges, ha nem volna szomorú, hogy a ministerelnök egy betűt sem akar engedni