Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

1*0. országos üiés jaoi a t. ház, hogy a jelen ügygyei kapcsolatban álló német nyelv kérdésére nézve is pár észrevételt tehessek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A német nyelv tanításának szigorítását és a német nyelven való előadást a középiskolákban teljesen feleslegesnek tartom és pedig nem azért, mert helytelennek tartanám azt, hogy a magyar iíjak is tudjanak németül, hanem azért, mert, a ki magyar városban magyar iskolában tanul németül, az épen ugy nem tud németül, mint a ki Magyar­országban francziául tanul a nélkül, hogy gyakor­lott franczia nyelvértő társaságban nevelkednék fel, nem tud francziául. Tagadni nem lehet, hogy „Übung macht den Meister". Ennek az Übung­nak leghatalmasabb académiája a közös vám­terület, mely a magyar kis- és nagyiparosok vég­zetes kárára Bécset és az egész lajthántúli gyá­rakat hazánk pénzéből élteti s ezen gyárak és kereskedői házak ezrekre menő és sikeresen mű­ködő német professzort foglalkoztatnak íolyvást hazánkban, hogy ezek helyett a német nyelv ér­dekében hatályosabban működő tanárokat találni sem lehetne. Ezen örökké vándorló német professzorok és az általuk képviselt ügyletek eléggé bele kény­szerítik iparosainkat s kereskedőinket a német nyelv elsajátításába; de sajnos, nem mondhatjuk ezt viszont arra nézve, hogy a inig ezen üzleti kó­borlók itt nálunk germanisálnak, ép ugy a magyar gyárosok hajhászai a Lajthán túl magyarisál­nának. Középiskoláinkban, de népiskoláinkban is nagy részben tanítják a német nyelv elemeit, de ezen módon, a mint mondám, a német nyelvet alaposan megtanulni nem lehet s azért azon szü­lők, a kik gyermekeiket a német nyelvben ki­képeztetni kívánják, azok gyermekeiket ugy, mint eddig, ezután is Austriába vagy NémeTörszágba küldik. A német nyelv erőszakolása megkiséreltetett már a Bach-korszakban az 1850. év elején. Thun Leo cultusminister ugyanis egy rendeletet bo­csátott ki, a melyben meghagyta a középiskolák­nak, hogy német előadásokkal kell a magyar ifjú­ságot hazafiakká nevelni. Ekkor az egész dunán­innen és dunántúli protestáns egyházak iskoláik nyilvánosságától inkább elállottak, semhogy el­viselték volna azon szégyent, hogy a felügyeletük alatt álló iskolákban németül tartassanak elő­adások. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Két-három évig tartott a kísérlet. Végre Thun látván az intézkedés eredménytelenségét, rendeletét szépen visszavonta. De már lehetünk mi németebbek, mint a mi­nők vagyunk ? Nézzünk szét a társadalomban ; ha egy német vetődik tiz magyar közé, azon egy né­met kedvéért mind a tiz magyar németül beszél, persze, mert a magyar előzékeny és lovagias nép, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VIII. KÖTET. ár 35 én, pénteken. 1S*>9. \ 99 de bezzeg elmehet 10 magyar Bécsbe egyetlen egy szál német mellé, de az az egy német sem fog a tíz magyar kedvéért magyarul beszélni, mert nem tud sadualismus alapján még most sem látta szükségesnek az osztrák cultusminister, hogy a német iskolákban a magyar nyelv tanítását és előadását elrendelje. De így állunk a törvénykezés és közigazgatás terén is. Ha Lajthán túlról valamely bíróságtól magyarországi lakos ellen egy német nyelven irt végrehajtási végzés érkezik, azt rögtön foganato­sítják a magyar alattvaló ellen ; ellenben, ha a magyarországi bíróságtól a lajthántúli bíróság­hoz magyar végzés megy, azt egyszerűen vissza­küldik. Magam voltam Gráczban egy végrehajtás foganatosítására. Az Amtschef ur ugyan rendre­utasított, azt mondván, hogy ha nem akarja az ur, hogy az acta fordítás végett félesztendeig elma­radjon a ministeriumnál, tessék hites tolmács által lefordíttatni. Erre azt mondtam, hogy hiszen önök havonkint száz meg száz ilyen actát küldenek hozzánk német nyelven, mire a válasz az volt: ja die Herren können auch deutsch, wir aber kőimen nicht ungarisch. Hol van itt a paritás, reciprocitás V Tagadha­tatlan, hogy mindenben előnyt élvez a német fö­löttünk. (Helyeslés a szélsőbalon.) A germanisálás gépezete már századok óta működésben van elle­nünk, nem szükséges tehát, hogy azt mi önmagunk szégyenére még hivatalosan is előmozdítsuk. A magyar védegylet felállítási mozgalmak alkalmával a Hallban levő magyar ifjúság ellen már 1844. deczemberben megjelent „Deutsche Allgemeine Zeitung" a következőket irta (Hall­juk!) ezelőtt 44 évvel. (Olvassa.) „Ungarn ist an Deutschlands Kosten entstan­den. Es muss wieder deutsche Bildung, detttsches Element nach Ungarn hineindringeu, sonst ist Ungarn für Deutschland auf ewig verloren." Azt hiszem, ehhez nem kell commentár. T. ház ! Az én választókerületem Vasmegyé­ben, a szentgotthárdi járás teljesen a stíriai határ­szélen fekszik, a kerület községeinek csak egy tizedrésze magyar, hét tizedrésze német és két tizedrésze vend lakosokból áll, hanem ezen német és vend ajkú, de lélekben kitűnő jó magyar haza­fiak sem tűrnének meg egy oly képviselőt, a ki a németesítésre szavazna; mert ő nekik is fővágyuk az, hogy mint magyar honpolgárok magyarosit­tassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nyelvében él a nemzet és a mely állam meg­engedi, hogy bármely czélból anya- és országos nyelvén csorba üttessék — (Helyeslés a szélső bal­oldalon) a mint azt ez a törvényjavaslat czélozza — az nem érdemli meg, hogy államnak neveztessék. Kijelentem, hogy ezen törvényjavaslatot azért, mert azt sarkalatos törvényeink rovására, állami nyelvünk, magyar ifjúságunk s a középosztály 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom