Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

130 170 országos ülés január 25-én, pénteken. 18*9: veszélyére ezélozónak találom: el nem fogadhatom és mert a nemzeti hadsereg felállítását sem gátolják eddigi törvényeink, pártolom Ugron Grábor képviselő barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. ház! A törvényjavaslatnak ngy alaki, mint anyagi része, valamint magánjogi és közjogi tárgya annyira ki van merítve, hogy visszaélnék a mélyen t. ház figyelmével, ha ezen szempontból akarnám megbírál ás tárgyává tenni e törvényjavaslatot. Én e törvényjavaslatot elvi és politikai álláspontomnál fogva nem fogadhatom el; mert az én meggyőződésem az, a mely minden 48 as függetlenségi képviselőé kell hogy legyen, hogy nekünk, legalább én nekem az osztrák közös hadsereghez semmi közöm. Én tisztán kizárólag azon vezéreszmének nyomása alatt állok, mely a magyar nemzeti közéletből nyeri éltető erejét, hogy a magyar királynak csak magyar hadserege lehet. A ki ez ellen tiltakozik, az ellentmond a magyar felfogásnak, a magyar józan észnek, a magyar közéletnek és a magyar királyság éretten felfogott jogainak. Mert, I méltóztassanak tekintettel lenni, hogy midőn Árpád apánk nyomatva lévén a keleti népmozgalmaktól, harezverő nemzetét ide bevezette, es kir. katonákkal ezt a szép országot nem hódította meg, hanem kizárólag azzal a dieső, harezra termett magyar nemzettel, mely diadalai után Pusztaszeren összegyűlvén, a vérszerződésben letette ama végrendeletét, mely szerint magyar embernek attól eltávozni nem lehet egyéb, mint hazaárulás. A véderő-törvényjavaslat a nemzet vére fölötti rendelkezést kiszolgáltatja az osztrák katonai intéző köröknek. Már pedig az nem járja, hogy a magyar édes anya, midőn fia született a világra s azt nagy gondok közt felnevelte és midőn az osztrák soldateska felavatja,, hogy annak a gyermeknek az anya tejével szívébe oltott, magyar neve is megváltoztattassák, mert azt csak nem tagadja senki, hogy az a Kis József, kit az osztrák seregbe felavatnak, többe nem Kis József, hanem Josef Klein. (Derültség.) És, mélyen tisztelt ház, vájjon a magyar józan felfogással, vájjon a magyar nemzeti lét követelményeivel, a magyar államélettel, a magyar királyság feltételeivel összeegyeztethető-e az, hogy az a debreezeni fiu, a ki a közös hadseregben szolgál, nem az édes haza, nem a dicső magyar nemzet nyelvén gyakoroltatik, mert nem azt mondják neki, hogy: igazodj ! hanem azt, hogy Eicht euch! a mit nem ért meg. Azt hiszem, t. ház, hogy ilyen példát hozhatnék fel eleget, de hogy hosszas ne legyek előadásomban, a lehető lerövidebbre kívánom összevonni jelzéseimet, melyek megtiltják nekem, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam és felettébb sajnálom, hogy azon honvédelmi minister, kinek személye iránt különben egyénileg nagy tisztelettel viseltetem, nem lehetett jelen, hogy a mit mondtam, meghallotta volna, mert arra, azt hiszem, kellett volna egy pár észrevételének lennie, mint császári királyi tábornoknak. (Derültség.) Én abban a hitben és meggyőződésben élek, t. ház, hogy mindazon képviselő urak és a kormányon levő férfiak nem tesznek szolgálatot a mi jó királyunk érdekének akkor, midőn férfias elhatározottsággal, törhetlen lelkiismerettel fel nem mutatják a legfelségesebbnek, a királynak, a nemzet testén sajgó sebeket és nem kérnek attól balzsam-írt ezen sebek behegesztésére, a ki hivatva van, hogy a nemzeti bajok orvosa legyen. Mert jó lesz megjegyezni és mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy akár békében, akár háborúban a trónoknak csak egy támasza lehet és ez a népek bizodalmából kifolyó azon szeretet, mely lelkesedést teremt s a mely lelkesedés leküzd minden akadályt. Már pedig, engedelmet kérek, a mig tisztán kizárólag magyar hadsereg fel nem állíttatik, addig, a mig a debreezeni fiúnak németül kell magát commandiroztatni a háborúban, addig csak olyan példákkal fogunk találkozni, mint találkozott Miskolczon legutóbb a közös hadsereg a hadgyakorlatoknál, a hol az a szegény egyszerű honvéd, a kinek idáig műszaki fegyvereket sem adtak, elfogta a császári hadsereget és a legfőbb hadúr kénytelen volt lefúvatni a fegyvergyakorlatot a honvédség javára és ennek jutalma az lett, hogy ismerjük a Máriássy-Edelsheim közötti párbajt és azt, hogy Máriássyt nyugdíjazták, mert a bécsi katona urakat sértette a honvédek diadala. A jelenvolt katonai attachék elismerték, hogy a magyar hadászat történetében annak a műszaki eszközök hiányában szegény honvédségnek nagyobb a képzettsége, mint a császári királyi hadseregnek. Azt hiszem, hogy ezt maga a honvédelmi minister sem tagadhatja, mert ez a tény a históriának át van adva. A mi most azt illeti, hogy e'törvényjavaslat álíal a nemzet ifjúságának, a nemzet jobb jövője letéteményeseinek készültségének lehetősége megnehezittetik, ez ismét oly hiba a kormány részéről, a melyet kijavítani minden magyar embernek, de annál inkább minden képviselőnek kötelessége. De, miként az előttem szólott képviselő ur jelezte, az az önkéntes a maga költségén teljesíti a hadi szolgálatot és csak büszkeségének vallja, hogy magyarnak született. Ugy tudom, hogy az nem is szégyen, ha valaki németül nem beszél, sőt azt óhajtanám, hogy szent István birodalmában létező 17 millió lélek közül egyetlen egysem tudna máskép, csupán csak magyarul (Derültség) $ akkor azt hiszem, hogy a bécsi törekvéseknek minden sárkányfoga egyszer s mindenkorra kihullana. Arra kárhoztatni akarni e szegény önkéntes ifjakat, hogy egy év helyett, ha le nem tudják németül