Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

116 160. országos ülés január H-év, csütörtökön. 18S9. t. képviselőház, amelyet egy törvényhozó testület ügyeimen kívül nem-hagyhat. (Halljuk! Halljuk!) Az én szerény felfogásom szerint a törvényhozásnak méltóságával nem lehet megegyeztetni, hogy olyant lehessen büntetni, a mi az én akaratomtól nem függ, a minek teljesítését ennem szándékosan mulasztottam el, olyant büntetni a törvényhozásnak nem ildomos, nem lehet és nem szabad. Sőt tovább megyek, a törvényhozásnak még a gonosztevők büntetésénél sem szabad a büntetést, mint bosszúál lási tényt, hanem mint javító eszközt alkalmazni. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És még egy vétsége van ezen megszorításnak, t. honvédelmi minister ur, mert hogyha az önkéntes az első évben nem nyeri meg a képességet a tisztibojt viselésére, hanem az kétségbe nem vonható, hogy a csapatszolgálatra már alkalmas; akkor miért méltóztatik őt a második évben esetleg az államkincstár megterheltetésével további szolgálatra kényszeríteni; mert hiszen azt méltóztatik mondani, hogy még a rendes három évi szolgálatra besorozott ujoncz is, ha előbb képeztetik ki, előbb bocsáttatik haza. Hát hiszen az önkéntes az első évben csak képes a csapatszolgálatot elsajátítani, akkor nincs szükség arra, hogy akár büntetésből, akár inegbosszúlásból az államkincstárt az ő további szolgálata által terheljük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezekből következtetőleg, nem egészen alaptalan Thaly Kálmán t.képviselőtársam azon feltevése, hogy a nisus, a tendenfia az, hogy a tiszti állomások az úgynevezett örökös katonai famíliák javára tartassanak fenn és hogy a hadsereg szelleme valahogy a nemzetével érintkezésbe ne jöjjön. (ügy van! a szélső balon.) Egy másik, még sérelmesebb intézkedés a nyelv ráerőszakolása. (Halljuk!) Ez, t. ház, szerintem túllő a czélon. Mert kik azok az egyéves önkéntesekből választandó tartalékos tisztek? Azok, a kik csupán háború idején hivatnak be. Hogy ezek a tisztek háború idején a vezényletre szükséges gyakorlati ismereteket német nyelven bírják, azt, miután a hadsereg nyelve német, még csak elfogadom; de hogy ők ott a harcztéren elemi tantárgyakból academicus előterjesztéseket tartsanak, erre, azt hiszem, sem idő, sem alkalom nincs, (ügy van! a szélső baloldalon.) En tehát eltekintve attól, hogy ez a törvényjavaslatnak legsérelmesebb intézkedése, minthogy ez a nemzetre nézve legfontosabb intézménynek, a hadseregnek kezeléséből kirekesztve az állam nyelvét, ennek az intézkedésnek sem practicus hasznát, sem consequens, logicus voltát belátni képes nem vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szívesen, nem polémia kedveért teszem, t. ház, kénytelen vagyok már most egy igen nagy fába vágni fejszémet, (Halljuk!) tudniillik .aneiazetkoszorusköltőjévelszemben állást foglalni. (Halljuk!) A polémia viszketege vagy az elmefitogtatás vágya távol van tőlem, ezt én magamnak, különösen oly magas szellemű férfiúval szemben meg sem is engedném. De azt már meg nem állhatom szó nélkül, ha oly meg nem állható tanokat, főleg ha olyan megcsuklott logicai következtetéseket hallok e házban, melyeknek czáfolatlanul maradniok nem szabad. Különösen nem szabad akkor, midőn ezek magasabban álló férfiaktól erednek, mert minél nagyobb embertől jönnek ezek a nyilatkozatok, annál nagyobb kihatásuk van a közvéleményre, (ügy van! a szélső baloldalon.) Azért egyszerűségem érzetének daczára köteles*ségem az ily nyilatkozatok ellen felszólalni. Hát én kérdem a t. képviselő urat, hogy a midőn azt méltóztatott mondani, hogy most, mikor Európában 4000 milliót adnak ki fegyverkezésre s ennek mi viseljük a legkisebb contingensét — az ö igazságérzetébői, de állásából is kifolyólag, mint a nemzet koszorús költője, kinek nem a földön járva, hanem madártávlatból kellene szemlélni az emberi viszonyokat és osztogatni jobbra-balra igazságot, miért nem méltóztatott ennek a szépítő phrasisnak kiegészítéséül, hogy tudniillik mi viseljük annak legkisebb eontigensét, egyszersmind hozzátenni azt is, de fájdalom, Európában mi viseljük azt legsúlyosabban és legterhesebben. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztatott hivatkozni politikájuk támogatására európai missiónkra. Hogy a mi politikánknak missiója az, hogy „Európa keletén a népek szabadsága fentartassék^, ez oly magasztos eszme, hogy ehhez minden kételkedés nélkül hozzájárulok és elismerem, hogy első sorban Magyarországnak vam inkább érdekében e nemes missio támogatása és foganatosítása ; de kérdem, nem lehetett volna-e azt más eszközökkel létesíteni?(ügy van! a szélső baloldalon.) Lehet-e a logicai következetesség szempontjából is a népek szabadságát ugyanazon népek országainak occupatiójával összehasonlítani? Hát ha azt mondta volna a t. képviselő ur, igenis kell nekünk e politikát követni azért, mert a ki „á"-t mond, annak kell mondania „b"-t is, ezt a logicai következtetést magam is elfogadom. Még egy van, a mire reflectálni kívánok. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondta hozzánk való apellátájában : meggondolták-e önök, uraim, midőn az önálló magyar hadsereget követelik, vájjon, ha ezt az önálló magyar hadsereget ezüst tálczán hoznák ide készen, nem volnánk-e kénytelenek azt a magyar hadsereget G-aliczia határszéléről Magyarországra visszavonni. (Halljuk!) T. ház! Ezen állítással szemben jogosítva volnék a nagy költőhöz egy kérdést intézni. (Halljuk!) Mondja meg, miért volna akkor szükséges Magyarország hadseregét Magyarországra visszavonni, de én a t. költő urnak a közvéleményben kivívott népszerűsége iránti kegyeletből a feletetet