Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

16*. erszíigos ülés január 24-én, csütörtökön. 1889. 115 pontjából egyedid az önálló magyar hadsereg felállítását kívánom. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mondhatná valaki, hogy ez naiv észjárás. Megengedem a politikai resignatió és politikai fondorlatokkal szemben, igen. De az igazság, az észjog örök törvénye, hagyományos törvényei és jogai alapján, a monarchia nagyhatalmi állásának, a trón fényének, hatalmának és örök időkre való biztonságának szempontjából egy cseppet sem naiv, hanem indokolt. Nem is kétkedem abban, hogy a trón érdeke is azt kívánja. Hiszen, t. ház, az élet princípiuma, a kormányzati elvek az idők szelleméhez képest átalakulnak. Voltak idők, midőn az volt a kormányzati elv . . . „ubitimor ibiamor" vagy „Divide et impera", a mi a jelen felvilágosult században nonsens. De van aztán korszak, a mai felvilágosult korszak, melyben a helyes kormányzati elvnek az alapja a „Divitiae Regum amor populi" kell hogy legyen és ez az, a mi a természetnek legjobban megfelel, ez, a mely a nemzeteket a koronával egybeforrasztja, ez az, a mi viribus unitis győzedelmes ellenállásra képesít. T. ház! Azt hiszem, mindnyájunk előtt a magyar állameszme az az eszménykép, mely lelki szemeink előtt örökké él. Ez a szent czél, melynek minden áldozatot meghoztunk a múltban, hozunk a jelenben és hozni fogunk. Ez a szent czél, melyet önök a túloldalon mindennap ajkukon hordanak. De hát, t. ház, adják meg az isteni eszmének, ennek a magyar állameszmének attribútumait, elengedhetetlen postulatumait. Csak egyöntetű akarat kell s meg vagyok győződve, hogy ő Felsége, ki, mint tegnap Eötvös t. képviselőtársain említette, Andrássy grófnak minister korában a honvédségnek a nép kívánalmai szerint való szer vezésére nézve azt mondta,hogy „legyenmeg a nemzet megnyugvása". Mi sem habozunk kimondani, hogy a nemzet egyhangúlag kívánja, ám legyen! (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Es méltóztassék elhinni, hogy ennek az ellenkezője csak addig tartható fel, míg akad a nemzetnek kebelében egy rész, egykevés, de a tényleges hatalomnak része, amely kislelkíí és elbetegesedett politikai erkölcseiben ezen visszás állapotoknak támogatására vállalkozik. Ezek után, t. ház, engedtessék meg nekem, hogy számos szónok érvelésére szerény észrevételeimet megtehessem. (Halljuk!) Azok a t. szónokok, a kik e törvényjavaslat elfogadására mindent azzal igyekeztek démon strálni, hogy Európa mai hullámzatos politikai viszonyai közt a monarchiát védelem nélkül, a hadsereget legnagyobb tökélyre emelés nélkül hagynunk nem lehet és rettentő például a mohácsi vész példáját hozták fel, illetőleg az azt megelőzött meghasonlást. Hogy hol vannak a nemzeti meghasonlásnak magvai, azt tegnap Eötvös t. képviselőtársam ékesen kifejtette. De engedjék megjegyeznem, hogy itt nem arról van szó, hogy mi védtelen állapotban hagyjuk a hadsereget, hogy a monarchiát védtelen állapotba akarjuk helyezni, vagy a hadseregtől védképességének tökéletesítésére megkívántató eszközöket megtagadhatjuk, hanem igenis arról, hogy miután most már a véderő-törvény megújításának, a hadsereg feletti intézkedésnek itt az ideje, a nemzetre elérkezett, megállapítsuk azon módot és a hadsereg reformjának azon lényegét, a mely annak nemzeti értelemben való átalakítására szükséges. (Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház, meg ís vagyok róla győződve, hogy ez eszme, ez aspiratio mindnyájunk keblében visszhangra talál. Az önkéntesi intézményre áttérve, engedje meg a honvédelmi minister ur, hogy egy kérdést intézzek hozzá. (Halljuk! Halljuk!) A bizottsági tárgyalások alkalmával, sőt a sajtó utján főbb indokul hallottuk felhozatni az önkéntesi intézménynek ilyetén alakbani behozatalának azt, hogy a hadserereg tiszt-hiányban szenved; ezrekre megy a hiányzók száma és hogy a hadseregnek tisztekre van szüksége; kérdem: ez-e hát az oka az önkéntesi intézmény megszorításának? Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Ez is! Lipthay Károly: Hát elfogadom, hogy ez is; óhajtanám azonban tudni: hogy mellékesen mi hát ? (Derültség!) Ha ez is volt az egyik ok, akkor nem értem teljesen a szövegezést; mert abban vagy felületességet kell feltételeznem, a mit államférfiaknak, kik hivatva vannak törvényjavaslatokat benyújtani, nem imputálhatók; vagy őszinteséghiányát kell föltételeznem, erre pedig, megvallom, nem tartom képesnek. Ha igazán a tisztikar hiányát akarja az önkéntesség által pótolni, akkor mire való a törvényjavaslat szövegezésében a másodéves önkéntesek elé ily megszorító nehézséget gördíteni, hogy: a másodéves önkéntes részesülhet elemi oktatásban. Hiszen, ha a tiszti hiányon akarnak ez által segíteni, akkor nem hátráltatni, gátolni kellene azoknak kiképeztetését. nem oly akadályokat kellene elibük gördíteni, a melyeknek elhárítása az ő hatalmukon kivíil esik, akkor a másodéves önkénteseket épen olyan tevékenységi szabadságba kellene helyezni, mint a milyen van az első évesnek. Mert ott nincsen akadály, hanem vetessenek fel ezen önkéntesek és az elemi oktatásban, de minden „ha" nélkül, minden feltétel nélkül részesittessenek. A másodéves önkéntesek csak azon feltétel alatt vétetnek fel, ha tudniillik ilyen elemi intézmény ott helyben létezik és hogy ha a csapatszolgálat hátránya nélkül megtörténhetik. Hát, t. ház, hogy ez legyen a módja a tisztikar szaporításának és a tiszti hiány pótlásának, azt én belátni véges elmémmel képes nem vagyok. Hanem van egy másik hibája is ezen megszorításnak,