Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

H&. országos ülés január 17-én, csütörtökön. 1889. JQCJ nek szárezerei a népből vétetnek s ahhoz térnek vissza és avval vannak folytonos érintkezésben, tehát a népnek érzelmeit viszik be a hadseregbe, akár akarják, akár nem. (Helyeslés balfelől.) És ha (Halljuk! Halljuk!) ezen érzelmek a hadsereg kötelékében nem találkoznak hasonló érzelmekkel a tisztikarban, nem kell-e az érzelmekben ellentétességnek fejlődnie s lehet-e itt a solidaritásnak azon érzése, (Helyeslés a baloldalon) mely solidaritásra a hadseregnek feltétlenül szüksége van. (Helyeslés balfelől.) A mig béke van, addig ez mind szépen megy, (Helyeslés) ha háborúba mennek és győznek, akkor is megy, de ha háborúba mennek és nem győznek, akkor mi történik? Vájjon akkor azon tényezők részéről, a melyeket a legénység megszokott ugy tekinteni, mint a melyek csak a fegyelem és a büntetés szigorával uralkodnak rajta, a fegyelem és szigor elégséges lesz-e, hogy az államot megóvják egy bekövetkezendő nagy szerencsétlenségtől? (Helyeslés balfelől.) Húsz év óta (Halljuk! Halljuk!) fél a nemzet ezen állapotoktól s azt kéri, adassék neki alkalom, hogy a tisztikarban ép ugy teljesíthesse a király szolgálatát, mint a hogy ez a szlávoknak és németeknek megengedtetik és húsz év óta a nemzetnek ezen legjogosultabb, legloyalisabb és leglegalisabb kérése a katonai kormány részéről mindig megtagadtatik. De én ezért, bár nem oszthatom és végzetesnek tartom a katonai kormány ez előítéleteit, nem a közös hadsereget és a hadügyministeriumot okolom, hanem a magyar kormányt és a magyar delegatiót. (Élénk helyeslés balfelől.) Mert soha nemzet nem éri el azt, a mire törekszik, ha arra nem komolyan törekszik és azt nem követeli erélyesen; ha a mellett, a mihez j"oga van, nem áll s azt egész erővel nem akarja keresztülvinni. Az előző kormányok legalább iparkodtak, némi szerencsével, de nem elégséges erélylyel, liogy ezen sajnos állapotokon segíthessenek; a mióta azonban a Tisza-kormány vezeti Magyarország ügyeit, (Halljuk/ Halljuk!) főtörekvése volt, hogy a katonai körök protectióját megnyerve, (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfelől) nemzeti engedményeket tegyen a katonai köröknek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez következményeiben maga után vonta, hogy azon párt, mely ezen kormányt követi, a delegtióban, különösen az ő kedvéért mindenkor minden igényeiről lemondott (Igas! Ugy van! a baloldalon.) és igy a nemzet mind azon tényezői, melyek a nemzeti aspirátió jogosult mértékét kivihették volna, erélyteleneknek bizonyultak ; nem az institutiók, hanem az emberek. (Tetszés a bal- és a szélső balon.) Nem menthetem fel a delegatiót attól a vádtól sem, hogy Magyarország védelméről és védképességéről kevéssé, nagyon kevéssé gondoskodott; láttuk azt annyi évek során keresztül, hogy megszavaztak annyi milliót Tirol, Grörez, Istria, Dalmátia, Herezegovina, Morvaország és G-aliczia védelmére; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mindezen tartományokban erődökerődök, várak-várak után épültek drága pénzen, nagy és hatalmas hajóhadak állíttattak fel: ellenben Magyarország védelmére sem a kárpáti szorosoknál, sem azok mögött semmiféle védelmi intézkedés nem történt. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Nem buzdult fel a delegatio a kis Románia példáján, mely az ő kárpáti szorosait megerősíti, erődített táborokat alakít szemben Oroszországgal, mely fővárosát várakkal környezi, mely a Dunán hajóhadat állít és ekként saját védelméről gondoskodik. • Magyarország védelméről a magyar kormányok, a magyar képviselőház, azok, kik ezzel meg voltak bizva, nem gondoskodtak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) És a hadseregről? Igen a hadseregről gondoskodtak. Megadtak a hadseregnek mindent, a mit kért. Nem volt sem nagy, sem kis követelése a hadügyi ministeriumnak 20 esztendő óta, mely a delegátióban kész fogadtatásra nem talált, mely a delegatio által teljes mértékben meg nem adatott. És én ezért a delegátiónak nem teszek szemrehányást. Tették ezt a haza védelmére ; de midőn milliók milliók után szavaztatnak meg a hadseregnek, institutiók institutiók után, vájjon akkor csak a legcsekélyebb ellenengedményt szereztek-e a hazának, ott, hol erre joga van, akár az állami jog szempontjából, hogy ez a hadseregnél elismertessék, akár a magyar véderő szempontjából, hogy Magyarországnak a tiszti kiképzés megnyittassák, akár a magyar állami nyelv szempontjából, hogy ennek megaláztatása megszűnjék ? (Ugy van! Ugy van! a hal- és szélső balon.) Soha senki semmit sem követelt, mindenki mindent megadott, a miből igen természetesen következik az, hogy a hadügyi közös kormány elbizakodva ezen sikerében, a parlamentáris tényezőket, beleértve a magyar kormányt is és a magyar delegatiót, sőt a magyar országgyűlést is, semmibe veszi, maga alá rendeltnek, akaratának alá vetettnek tartja s elő mer állani az ilyen törvényjavaslattal és umbedingte Unterwerfungot követel oly törvényjavaslatnál, melyben több százezer póttartalékot több ezer njonczczal, több millió forintot s az államjog megcsorbítását követeli s mindezekért nem tesz engedményt semmit, még csak előítéleteiből sem áldoz fel semmit; ellenkezőleg elnémetesítő hajlamait még erősebben hangsúlyozza. (Igaz! Elénk helyeslés a szélső balfelől.) A hadsereg kérdésében magyar szempontból legfontosabb, hogy a magyarok foglalják el méltó helyüket a hadseregben. De ennek követel menye — jól mondotta előttem báróRoszner Ervin képviselőtársam — első sorban az, hogy a katonai