Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

108 183. országos ülés január 17-én, csütörtökön. 1889. kitenni a dynastiákat, államot és nemzetet nem volna szabad. Elismerem azt, hogy a hadseregek fejlődésében a zsoldos hadseregek kora lejárt és az általános hadkötelezettség lépett helyére. Az általános hadkötelezettség alatt azonban nem azt értem, hogy mindenki tényleg katona legyen, hanem csak azt, hogy mindenki köteles katonává lenni azon szükséghez mérten, mely a nemzetekre nézve fennáll (Helyeslés. Ugy van! balfelöl.) Ha önök most a védkötelezettséget ugy kiterjesztik, mint a hogy teszik ezen törvényjavaslatban, ennek következése az lesz, hogy ezen állam is egészen és teljesen katonai állammá válik; (Ugy van! Ugy van! a balés szélső balon) nem csak katonai állammá, hanem egyszersmind katonai társadalommá. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek pedig eonsequentiája az, hogy a katona államban a hadsereg és annak igényei a kormány és annak minden institutiói felett uralkodnak, minden cultura és az állami közigazgatás a hadügyi ezéloknak rendeltetik alá; a katonai társadalom pedig az, hogy az egész népességet mint hajdan Spártában, a katonai szellem hatja át; ennek nem lehet más következése, mint hogy minden egyéb culturczélok mellette eltörpülnek. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elismerem, igaza van, hogy ha a t. kormány azt mondja, hogy mindezen rosszak daczára, az európai verseny folytán kénytelenek vagyunk engedni s nem tehetünk egyebet, mint tesznek a szomszédok, hogy tehát a politikai és katonai helyzet bennünket arra kényszerít, hogy akarva, nem akarva, erre a védrendszerre térjünk át. Nem fogok a politikai helyzetről szólni, ezért a felelősséget vállalja el a diplomatia; nem szólok a hadsereg harczképességéről sem, mert ennek megítélésére magamat illetéktelennek tudom, viselje ezért a felelősséget a hadügyminister, de hozzászólni kívánok politikai szempontból a véderőnek Magyarországon való ilyenné alakításának kérdéséhez. (Halljuk!) Ha másutt áttértek a zsoldos hadsereg rendszeréről az általános védrendszerre, ebből nem következhetett egyéb, mint az, hogy nemzet és hadsereg, nép és hadsereg a legszorosabban összeforrott. Nálunk nem ez következett, Nálunk egy logicai tévedés folytán szándékosan meghasonlás vitetik ezen védszervezet által a nemzet és hadsereg közé. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem vonom kétségbe sem azt, hogy a közös hadsereg tisztikara bátor, jeles, szakképzett, htí és mindenképen meg tud felelni katonai tisztének; annyival inkább meg vagyok győződve, hogy a monarchia népei és különösen a magyarok vitézség dolgában soha nem fognak engedni és kötelességök teljesítésében semmi hátramaradás nem lesz; mindazáltal ezt épen azon védrendszer követelményének állítom, hogy feltétlenül szükséges következé*e ennek: a nemzeti hadsereg. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn e szót kimondom, alatta sem az önálló hadsereget, sem a közös hadsereget, vagy annak megbontását nem értem; hanem ez alatt azt értem, hogy Magyarországon a Magyarország által szolgáltatott hadseregnek és hadtesteknek magyar tisztikarral magyar vezetése legyen és hogy ezen hadseregben, ezen hadtestekben a magyar nyelv az őt megillető jogos befolyást nyerje meg. Idegen tisztikar lehetett Magyarországon is zsoldos hadseregeknél, midőn azok behozattak a múlt században azért, hogy Magyarország Austriához csatoltassék. Idegen tisztikarokat látunk egyebütt is. Látjuk, hogy az angolok Indiában néhány ezer tiszttel néhány százezer indust tartanak fegyelmezve és ez által lenyűgözve tartják Indiát. De vájjon jutna-e az angoloknak eszébe az indusok millióit felfegyverezni és azí néhány angol tiszt vezetésére bizni'? Nem tudom. micsoda bölcsesség tanácsolta a kormánynak, ho<?y Magyarországon ezt az experimentumot megtegyék és folytassák? (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem tudom, hogy minek tekinti ez a kormány Magyarországot? Tekinti-e gyarmatnak, tekinti-e occupált tartománynak, tekinti-e meghódított nemzetnek, hogy igy mer vele bánni ? Hogy mer ilyen rendszert a nemzetbe behozni és fentartani ? Mindenütt a vibágon — in ultima analysi — a fegyveres hatalom uralkodik a nemzetek felett; a középkorban a lovagok, később, a zsoldos hadseregek korában a fejedelmek azok, kik a hadseregnek parancsoltak és a jelen szervezet mellett az állam. Következik ebből az, hogy ezen mostani hadszervezetekben az állam, nemzet és hadsereg közt a legszorosabb összefüggésnek kell lenni s nem szabad ellentéteknek fejlődniök, mert a hol ellentétek vitetnek be, vagy alkottatnak, a hadsereg és állam s a nemzet közt, ott csak kettő lehetséges: vagy veszélyeztetik az állam és nemzet, vagy veszélyeztetik a hadsereg. Akarják ezt önök ? Én nem akarom. (Helyeslés halfélék) A hadsereg, a mely idegen tisztek alatt igy van szervezve, veszélyezteti az államot; mert ha bárminő eonrtictus keletkezik, nem tudhatni, vájjon az a hadsereg nem fogja-e pártját oly kormányoknak, nem fog-e engedelmeskedni oly kormányok rendelkezésének, melyek az államnak institutióit eltörlik. Micsoda garantiái vannak erre nézve a nemzetnek ? De viszont a hadseregre nézve lehet-e észszerű az, hogy lemond a nemzet erkölcsi támogatásának teljességéről és van-e raison egy oly hadsereg szervezetében, melyben egy tiszti kaszt szemben áll egy plebeius legénységgel. (Helyeslés balfelől.) Nem gondolja-e meg, hogy a legénység-