Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

1(»3. országos ülés január 17-én, csütörtököa. 1889. 107 emberi erő alig volna többé képes. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja ugyanis a t. képviselő úr, hogy: „az ujonczlétszámra vonatkozó határozata ezen törvényjavaslatnak nem pusztán a köztünk és a korona közti megegyezés, hanem bár nem formailag, de lényegében a monarchia két állama közti egyezmény természetével bir. Ez is, minthogy egyenlő szövegben van proponálva, azon egyenlő elvekközé tartozik, a melyre az 1867; XII.t.-cz.nek 13. §-a hivatkozik.'•' Már most mindenkinek bölcs megítélésére bízom, hogy kettőnk közül ki törekszik a közös ügyek szaporítására : mi-e, vagy a t. képviselő úr, a ki elégségesnek tartja arra, hogy valamely ügy közös ügynek nyilváuittassék, azon criteriumot, hogy azon ügyre vonatkozólag közös szövegű előterjesztés történt legyen a monarchia két államának parlamentjében. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindenkinek megítélésére bizom azt is, hogy mi csorbitjuk-e az alkotmányt, vagy pedig ő, a ki a magyar állam akaratának magyarázatát osztrák tényezőnek akarja alárendelni. (Tetszés jobbfelöl-) Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobb/elöl) Madarász József jegyző: Kaaslvor báró! Báró Kaas Ivor.* T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A király és a dynastia iránti hűség és nemzetem iránti szeretet tiltják, hogy ezen véderőtörvényjavaslatot elfogadjam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mint monarchista s Magyarországon más álláspontot nem ismerek el helyesnek és jogosultnak, — mint monarchista a militarismusnak azon fokát és kifejtését, mely jelenleg másutt ugy, mint nálunk divatos, az uralkodókra nézve végzetesnek tartom (Helyeslés a baloldalon) és ezért nem értem, hogy a ministerek hogyan tanácsolhatták a királyoknak, hogy a milliós hadseregeket behozzák. Nem tekinthetem veszélytelennek ezen védszerkezeteket a dynastiákra nézve azért, mert az összes népeknek, millióknak, mindenkinek katonává kiképeztetése conflictusok esetén okvetlenül oly nagy catastrophákat fog előidézni, melyeknek következményei beláthatatlanok. (Helyeslés balfelöl.) A hadseregek hivatva vannak a belső és külső békét megóvni, de támadnak a történelemben belső és külső conflictusok is. Belső conflictusok esetén, ha a hadseregek jelenleg dívó szervezete megtartatik, mi következik ? Vagy azjhogy a hadseregek és a hadseregből a népeket a fegyelem és a szolgálatkészség annyira áthatja, hogy elvesztik érzésüket a szabadság iránt és az esetben conflictus beálltával veszve lehetnek nemcsak a szabadságot védő pártok, hanem az alkotmányok is: • (jjgy vm

t balfelöl) vagy bekövetkezik élnek ellenkezője. ISíem Magyarországon, de a vnág más számos országában a nép alsó rétegeiben szélesen el van terjedve a soeialismus, a forradalmi eszmék. Ha minden államban a nép tömegesen katonává képeztetik ki és valósággal fegyelmezett hadseregekké válik, ebből az következik, hogy ha felkelések támadnak, azok valóságos katonai felkelések jellegét öltik magukra és könnyen maguk alá temethetik mindazon intézményeket, melyeket a nép nem tart önmagából eredetieknek. Hozzá teszem, hogy azon terhek, melyeket a militarismus ró a népekre, elviselhetetlenek ; elviselhetetl^nségük folytán az általános elégületlenség a népekben mindig neveltetik és ekként megásatik a verem az állam institutiói és társadalma alá; Maga az állam az, mely a vermet magának megássa. (Ugy van! balfelöl.) Ezt azonban a ministerek nem veszik tekintetbe, mert ők a távol veszélyekre nem néznek, ők csak a közel eshetőséget veszik figyelembe, vagyis azon esélyeket, melyeket a külső eomplicatiókban, a háborúban látnak fenyegetőknek. Vegyük e másik esetet. A katonai szervezetnek ily mód nélküli szaporítása és felemelése által, melynek hivatásául azt mondják,hogy a háborúk elkerültessenek, nem azt érik el, hogy a háborúk el fognak kerültetni, hanem azt, hogy tarthatatlan állapotok teremtetnek, melyek a háborút, ha nem is siettetik, de annál bizonyosabbá teszik. (Ugy van! balfelöl.) És ha a háborúk kitörnek, ha milliónyi seregek dobatnak lehető gyorsasággal egyik és másik oldalon a határra és ezek összeütköznek, egyiknek vagy másiknak vesztenie kell. Azon hadsereg, a mely az első nagy csatát elveszti, a mely ez által megrendül, végtelen, eddig soha nem látott szerencsétlenségnek néz elébe, mert az ily sereget többé sem okszerűen vezetni, sem élelmezni nem lesz lehetséges (Ugy van! balfelöl.) A győztes ellenség pedig minióival elárasztja az országot s többé nem az az eset áll be, hogy állam állammal és hadsereg hadsereggel küzdjön, hanem bekövetkezik az, hogy nemzet nemzettel, sőt az egész emberiség egymással küzd, a minek eredménye az lesz, hogy a vesztes államok összes institutióikkal együtt megdöntetnek, talán egész nemzetek eltemettetnek. Ezt részben megértük a franczianémet háborúban, mikor még sokkal kisebb arányban folyt a küzdelem, mint most fogna folyni; láttuk, hogy a legyőzött állam teljesen tönkre téve minden institutióiban összedőlt. És mi következik a győztes államra nézve ? Az, hogy a győztes nemzetek, melyek a legnagyobb katonai, pénzbeli és emberáldozatokkal oly nagyszerű eredményeket értek el, azok sem érik be többé a régi institutióikkal, hanem győzelmüknek gyümölcseit akarják szedni és fogják is szedni. Láttuk ezt Német országban; láttuk azóta is egy másik kisebb háborúban ennek visszhatását a népekre; láttuk Oroszországban a háború folytán keletkezett titkos forradalmi nihilismusban. Ily visszahatásoknak u*