Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-168
96 168. országos ülés jaunAr 23-án, szérián. 1S89. évre ezen ujonczjufcalék megszavazását kérik a parlamenttől, tökéletes, a törvény által nem korlátolt szabadsággal megtagadhat minden egyes tijonezot? (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez igaz volna, akkor a parlament évenkint birna egy móddal, egy biztos, egyszerű, könnyű, törvényes móddal, hogy befolyásolja a védelmi teher megállapítását. Azt mondhatná a k », onának: nem szavazok meg 42,000 ujonczot! Igaz, benne van a törvényben, kevesebbet nem szavazhat meg, de az egészet megtagadhatja, a törvény által nem korlátolt szabadsággal: egyet sem szavaz meg addig, mig a korona például a védtörvény módosításába bele nem egyezik, vagy például bele nem egyezik egy kisebb létszámba és pedig azért, mert békés időben nincs szükség ujonczra, pénzügyeink rosszul állanak, a pénzt egyébre kell fordítani. Járhatna-e el igy az országgyűlés? Ha azt mondják reá, igen, én azt felelem : erről ma könnyű igy beszélni, de egy kérdést intézek: a t. kormánynak is ez a nézete ? (Derültség balfelöl,) A t. kormány minden tagjától kérdem azt, az ígazságügyministert sem véve ki. (Élénk derültség balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Érdekes volna tudni, hogy törvényesnek tartanák-e, hogy abból a czélból, hogy például a netalán fennálló véderőtörvény módosítását keresztülvigyék, vagy mert a helyzetet ugy Ítélik meg, hogy nincs szükség ujonczra, pénz pedig más czélra szükséges és tartós békés állapotok forognak fenn, törvényesnek itélnék-e, ha egy évben semmi ujonczot nem szavaz meg az országgyűlés. Mondják meg, ha ezt a nemzet tenné azon czélra, hogy az országa védelmi teher nagyságát évről évre befolyásolja, hogy szabaddá tegye magát azon állandó tehertől, mely a törvényben megszabatott, e határozatot törvényes votumnak tekintenék-e. Ha pedig nem tekintenék, mit jelent Tisza István t.képviselőtársam „tökéletes szabadsága?" (Derültség balfelöl.) Nézzük példának okáért, ha az évi ujonczmegszavazäsi joggal akarnók pótolni azon alkalmat, midőn időszakról-időszakra a törvény nem köt sem ujonczlétszámban, sem feltételekben, tehát a mikor szabadon egyezkedhetünk; ha azt mondanók és bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ezt fejtegetem, de jöjjünk tisztába a dologgal (Halljuk! Halljuk!) hogy igaz, le van kötve a törvényben, hogy évről-évre annyi ujonczot tartozunk adni, igaz, hogy a törvény érvényes, de mi tökéletes szabadsággal határozhatunk és nem látjuk szükségesnek azt sem, hogy ujonczot adjunk; vagy azt mondaná az országgyűlés: mi feltételesen adunk ujonczot, ha beleegyezik a korona abba, hogy leszállíthassuk a létszámot. Ha ezt törvényesen lehetne tenni: akkor az évi megszavazás a védelmi teher megszabására hatályosabb jog volna, sokkal hatályosabb, mint a tíz évről tíz évre megújuló egyezkedés, de nézzük meg, hogy valójában milyen helyzetet teremtene ez és minő súlyos, nagyon is súlyos ellenvetésekre adna alapot. Azt mondanák, ez a fennálló törvénybe ütközik. Azt abból a czélból hoztuk, hogy a hadsereg évről-évre kiegészítése teljesen biztosítva legyen. Mi értelme volna, ha az illeték törvény által nem korlátolt szabadsággal évről-évre megtagadható. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Azt is felhozhatnák, hogy a törvény köt mindenkit, koronát, országgyűlést egyiránt. Egyik sem vonhatja ki magát egyoldalúlag a nélkül, hogy a megbontás vádját meg ne érdemelje. Ha a korona szegné meg, joggal mondhatnák: megtörte a hitlevelet és esküjét, (Élénk helyeslés balfelöl) de hozzá a nemzet, az országgyűlés is kötve van. Mit lehetne erre felelni? Azután jön egy másik szempont és egy másik ellenvetés. Áz ujoncz-illeték megszabása ezen törvényjavaslat szerint egyezmény természetével bir a monarchia két állama közt, meg van benne szabva, hogy egyik és másik állam mennyivel járul a közös véderőhöz. Már most ha tökéletes szabadság áll, a mit t. képviselőtársam felállított, tudniillik a törvény által nem kötött szabadság, akkor mit felelnénk a lajthántuli államnak, mely ebben azegyezmémyszerü kölcsönös kötelezettség megszegését látja, melyet a magyar törvényhozás, tehát király és országgyűlés egyoldalúlag meg nem változtathat. Én, t. ház, a dolog tisztába hozatala végett nagyon szükségesnek tartom ismerni a következőket. (Halljuk! Halljuk!) Ez-e a kormány felfogása az évi megszavazási jog jelentősége iránt. Ezt ismerni szükséges volna, mert ha nem tartja, hogy az évi megszavazás törvény által nem korlátolt szabadsággal történik, hanem a törvény korlátai közt kell hogy történjék, akkor legalább is kívánatos, hogy pártját e részben, hol ellenkező nézetek fejeztettek ki, felvilágosítsa. De ha azt tartja a király és a t. ház, hogy az évi megszavazás a törvény korlátai közt történik, akkor hogy lehet azzal a védelmi teher nagyságát befolyásolni. Miként pótolhatja a jelenleg feladni szándékolt jogba foglalt, erre a czélra szolgáló biztosítékot. Azt az ellenvetést is hallottam, hogy ha az igaz, a mire az én okoskodásom vezet, akkor ezen évenkint való megszavazásnak igazi értelme nincsen. Hát ez nem ugy van. Az ujoncz-megajánlási jog alkatelemei közé/méltóztatnak tudni, nemcsak a szám meghatározása tartozik, hanem a feltétel meghatározása is, a mely alatt az ajánlás történik, a szolgálati idő meghatározása, a szolgálat módozatának meghatározása stb. Ennyit a fogalomra nézve. De ennek az újonczállítási jog-