Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

1<>S. országos ülés január äS-án, szerdán. 1889. SÍ nak, mely essentiális joga minden alkotmánynak, van kétnemű rendeltetése. Egyik abban áll, hogy a nemzet befolyást gyakorol a katonai teher meghatározására, annak minden alkat elemeibe. Ez a normális rendeltetése. De az ujonczállítási jognak van még egy más, ritkán előkerülő — hogy ugy mondjam — abnormis esetekben alkalmazható rendeltetése, mely abban áll, hogy biztosítékot képez arra, hogy egy olyan kormány, mely az országot alkotmányának nem megfelelőleg kormányozza, eltávolittassék. Erre az utóbbi czélra az évről-évre való megszavazás fentartása igenis való és használható ; de arra a czélra, hogy az űjoncz-niegszavazási joggal évrőlévre a katonai teher nagyságát is befolyásolhassa, arra nem. (Ugy van! a bal- és szélső báloldalon.) Bátor vagyok, t. ház. még kiemelni azt, hogy arra, hogy egy törvénytelen téren álló kormány eltávolítására az ujoncz-megtagadás használtassák, ezen törvény semmi korlátott nem képezhet. Mert abban ugyan le van kötve az ujoncz-megszavazási jog igen sok lényeges alkateleme, de ezen lekötés általánosan azon alkotmányos feltétel alatt történik, hogy törvényes eszközök csak törvényes kormányt illethetnek meg, ha egy kormány törvénytelen térre lépett, törvényes eszközöket nem vehet igénybe és a törvény megsértése nélkül az ujonezok az országgyűlés által tőle teljes jogosan megtagadhatok. (Helyeslés balfelöl) He már most engedjük meg egy perezre, hogy azon felfogás helyes, a mely az ujoncz-megszavazási jogot alkalmasnak tartja arra, hogy kieszközölje a katonai teher nagyságának befolyásolását a többi tényezőktől, ha valaki azt mondaná, hogy ezen felfogáshoz most már senki sem csatlakozik, akkor én ezen felfogás ellen csak azért beszélek, mert ezen egész vitában nem egy hangot hallottam, mely azt mondja, hogy a mi biztosíték van a nemzetnek jövőre nézve azujonczjutaléknak időszakonkint való megkötésében, azt mind bőven pótolja az ujonczjutalék évi megszavazása. De, t. ház, nézzük a dolgot e szempontból. Megengedem, hogy az ujonczjutalék évi megszavazás! jogát lehetne ugy is gyakorolni, hogy a megtagadás kényszer-eszköz volna bizonyos engedményeket a másik alkotmányos tényezőtől kinyerni és ezen kényszer évről-évre gyakoroltatnék. Hová jutnánk, t. ház, akkor? (Halljuk! Halljuk!) Egy összeütközés elé, a hol ha, talán nem is egyenlő joggal, de mindkét tél a törvényre hivatkoznék, az egyik arra, hogy a megtagadás nem törvényes, a másik arra, hogy a törvény betűje biztosítja. ily állapotokból szoktak kinőni az alkotmányiösszeütközések, ezek következtében fejlődik ki a makacs harcz oly tényezők közt, a kiknek az alkotmány terén békében és egyetértésben kelKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VIII. KÖTET. lene működni. Hát, t. ház, az ily állapot és az ily módon való kényszerítés alkalmazását akarják nevezni biztosítéknak arra, hogy a nemzet a védelmi teher mérvére hatályos befolyást gyakoroljon. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ebben áll jelentősége annak, hogy az ujonczállítási jog lekötöttségét nem szabad egyszer s mindenkorra feladni, hanem ugy az 1867-diki alaptörvény elvei szerint, mint általános alkotmány-politikai szempontokból határozott időről-időre való megajánláshoz kell ragaszkodni. Van ez ellen még egy utolsó ellenvetés, tudniillik, hogy positive káros a monarchia véderejének nem egy törvényben való állandósítása, hanem az 1867. törvényezikknek megfelelő időről időre szükségszerű egyezkedéstől függő meghatározása. Ez okot szintén Tisza István t. képviselő ur hozta fel. Az által, úgymond, hogy az időről-időre való egyezkedéstől tételeztetik fel a létszám megállapítása és a véderő törvénymódosításának befolyásolása : könnyen az a helyzet állhat elő, hogy miután annyi tényezőnek van erre befolyása, melyeket ő igy számlált el: az itteni országgyűlés többsége, a korona, a Lajtbántúli országgyűlés többsége s a Lajtbántúli országgyűlés egy harmadánál nagyobb kisebbsége s azt mondja, hogy könnyen megtörténhetik az, hogy azok, kik a monarchia javát nem viselik szivükön, azokkal szemben, a kik jobban viselik azt szivükön, concessiókat csikarjanak ki a maguk előnyére, tudniillik ez az egy harmadnál nagyobb kisebbség a maga álláspontja mellett. És ő azt, hogy egy osztrák parlamenti minoritásnak fegyver adassék a kezébe, melylyel esetleg a magyar parlament többsége ellen élhet, a magyar alkotmány biztosítékának nem tekintheti. Az eddigi okoskodások közt, amelyeket eddig hallottam, ez az egyetlen okoskodás, mely nem azt akarja bebizonyítani, hogy nincs veszély ebben a, változtatásban, hanem azt akarja bebizonyítani, hogy ez a változtatás kívánatos, mert ez üdvösebb s mert ezen változtatás által Magyarország többsége irányában egy osztrák minoritás nem jöhet abba a helyzetbe, hogy concessiókat csikarjon ki. Én nem hiszem, hogy t. képviselőtársam, ha az 1867-iki törvények alapját és czélzatát tanulmányozza, ehhez a véleményéhez ragaszkodjék. Mert lényegében, ezt mellékesen mondom, a fősúlyt arra helyezem, a mit később fogok elmondani — mit ér el vele ? Absolute semmit. Miért nem? Tegyük fel, hogy ez a véderőről szóló törvényjavaslat Magyarországra nézve mindenkorra állandósítva lesz, ugy, hogy 10 év lefolyása után azonban akármelyik parlament, s a korona is kezdeményezheti megváltoztatását. Hát mi történik akkor? Akkor is előállhat 13