Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-148

92 148. országos ülés deezember 6-án, csütörtökön. 1888. hyával, változatlanul fentartani, igen vagy nem ? (Nem!) Nem tartatik fenn és igy Molnár képviselő urnak erre vonatkozó módosítványa elfogadtatik. Következik a III. fejezet. Nagy István jegyző (olvassa a 111. fejezet czímét és a 11. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa az A) czímet és a 12, §-t). Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk!) Én a t. ház figyelmét ennél a szakasznál egy rövid felszólalással kívánom igénybe venni (Halljuk!) és szavaimat fűzöm a t. ministerelnök ur tegnapi szavaihoz. A t. ministerelnök tegnapi beszédében czélzott arra, hogy azon bortermelők, a kik saját termésüket árusítják el, nem vethetők alája ugyanazon illetékeknek, melyeket fizetnek azok, a kik egész éven át bort árusítanak el és pedig nemcsak saját termésüket, hanem másokét is. Különösen nem vethető, a mint a ministerelnök ur magát kifejezte, akkor, mikor a saját termésének darusítása nem is egész éven át, hanem az évnek kisebb részében történik. És ha jól emlékezem at. ministerelnök ur szavaira, ugy nyilatkozott, hogy ezekre nézve méltányosnak találná, ha indítványoztatnék, hogy nem egyötödét, hanem l

A°-ét az illetéknek fizessék. Én részemről ezt helyesnek tartom, ehhez hozzájárulok és ebben az értelemben módosítványt fogok a t. ház figyelmébe ajánlani, a mely ugy hangzanék körülbelül — t. barátom és többek beleegyezésével, Neuszidler Károlyt, barátommal együtt nyújtom be — hogy azon bortermelő, a ki csak saját termését az évnek csak kisebb részében árusítja el kis mértékben, a megállapított tétel Vio-ed részét fizetik. Megvallom, ezt azért nem tartom bővebben indokolandónak, mert tegnap a ministerelnök ur szavai általános helyesléssel fogadtattak és megvallom, hogy a háznak dispositióját bővebb indokolásommal sem erősíteni, sem gyengíteni nem akarom. De én azon nézetben vagyok, t. ház, hogy ez nem elegendő, nem elegendő pedig azért, mert a t. ház több tagja előtt ismeretesek lesznek azon viszonyok, különösen pedig bortermelő helyeken, hol van egy olyan bortermelő osztály, mely a bortermelést kicsiben ép ugy űzi, mint például a kisbirtokosok a búza vagy egyéb termények eladását, a ki csak ugy élhet meg ebből, ha terményét önmaga árusíthatja el, mert ha az elárusítás nyereségét a saját terméséből oda kell adni, abban az esetben önmagát nem tarthatja fenn. Minthogy pedig egy új törvénynek mindenesetre különösen az apró existentiák viszonyaira tekintettel kell lenni, mert itt kis intézkedés is véghetetlen romboló hatást tehet, (Helyeslés) a mi sem a törvényhozásnak, sem a törvénynek magának nem lehet czélzata. Azért azt hiszem, hogy ezen viszonyokra való tekintettel más intézkedést tehetnénk és tovább mehetnénk, mint a meddig a ministerelnök ur tegnap késznek nyilatkozott menni. Különösen pedig azért, mert én nagyon jól tudom, jjhogy egy ilyen törvény folytán azoknak foglalkozásában és állapotában nagy válság fog beállani s a ki azon viszonyokat ismeri — s távol tartom magamat e részben minden túlzástól és minden fekete festéstől — tudja, hogy őket egy elkerülhetetlen válságba sodorja e törvény, a melyet mivel egyrészt a borászatnak bizonyos csökkenése és azon natas, melyet a fogyasztási adó kikerülhetetlenül rájuk gyakorolnak és másrészt a phylloxerának pusztítása is. De kérem, ha ezeknek a nem nagy köröknek és nem nagy existentiáknak viszonyait nézzük, tudhatjuk, hogy az átmenetel egyik foglalkozáskörből a másikba gyorsan nem történhetik. Ha gyárak keletkeznének, ha a nagy industria hatalmas fejlődésben volna Magyarországon, akkor az a kis bortermelő osztály azokban a városokban ezen crisis nyomása alatt fogyni érezvén lába alól a talajt, lassankint átmenne, bármily fájó volna, egy biztosabb és existentiája megmaradását, létét megóvó foglalkozásra. De ehhez idő kell. A gyors átmenet lehetetlen azon feltétel hiánya miatt is, melyet említettem és kívánatos, hogy a törvényhozás ne járuljon hozzá ahhoz, hogy a crisis rohamos legyen és hogy ez a crisis minél több existentiát elkerülhetetlenül szétromboljon, az enyészetbe sodorjon. (Helyeslés balfelöl.) S ezért én gondolkoztam erről, t. ház, egyrészt óhajtottam a törvényjavaslat alapelveivel teljes összhangban maradni, másrészt óhajtottam arra a gyakorlati szükségre figyelemmel lenni és óhajtottam azt a szempontot is kiemelni a t. ház előtt, hogy az én meggyőződésem szerint az, a mit én javasolni fogok, csakis az átmenet könnyítését fogja előidézni. Ezen foglalkozási kör, egy ilyen törvény és a fogyasztási adó növekedése mellett — melyet pedig nem állíthatunk meg — az elenyészésnek és átváltozásnak van kitéve. Ne méltóztassék oly foglalkozásokra gondolni, melyek mellett a bortermelés csak mellékes; például ha valaki ipart vagy egyéb foglalkozást űz s a mellett van szőlője is, a melylyel segít magán, hogy könnyebben fentarthassa családját. Gondoljunk azokra, kik csak ugy élnek meg abból a kis darab földből, hogy egész éven át munkálják s aztán termésüket maguk árusítják el. (Helyeslés balfelőK) Javaslatom tehát a következő: „Bortermelő helyeken azon bortermelők, kik csak saját termésüket mérik ki, vagy kis mértékben árusítják el, ha ezt többen gyakorolják és a kimérés tartama két hónapot nem halad túl, a megállapított tételek egy tizedét fizetik." (Helyeslés balfelől) Még csak néhány szó magyarázatot méltóztassék megengedni, azután döntsön a ház ez ügy-