Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-148
148. országos ülés Űeczember 6-án, estttörtökön. 1888. ^: mindeü korcsmárost és borkereskedőt be kell csukni. (Halljuk! Halljuk!) Meg is mondom miért. Ha ezen szakasz alatt az értendő, hogy ha valamely palaczkra az van irva, hogy „Somlói", „Egri" vagy „Visontai" bor, azon palaczkban visontai, egri vagy somlai bornak kell lenni: akkor áll az, a mit mondottam, mert a statistikai kimutatásokból tudjuk, hogy Somlón évenkint nem terem több bor 6000 hektoliternél, a miből eladásra 3000 hektoliter kerül. Már most méltóztassék megmondani, hogy 4 va,n-e Budapesten vagy az országban valamire való korcsma, a hol „Somlai" név alatt borok ne volnának, noha bizonyos, hogy ezek a borok Somló tájékát sohasem látták. (Derültség.) Ha tehát e szakasz elfogadtatik, akkor ezen borok árulása eltiltandó. Itt állunk tehát egy kérdéselőtt, a melynek megoldása nagyon fontos, mert ha a törvényt a maga eredetiségében és a maga szigorában akarjuk keresztül vinni, akkor egy igen fontos dolgot, a borászati tudományt semmisítjük meg. Ugyanis t. ház, mit vetnek a külföldön a magyar borokkal szemben szemünkre ? Azt, hogy egyforma minőségű bort az ország nem képes folytonosan szállítani. Ennél fogva az újabb időben a borkereskedők és a bortermelők is mindenütt arra törekedtek, hogy a francziák által coupage de vin-nek nevezett eljárás utján a borokat összevegyítsék, hogy a borok vidékek szerint bizonyos állandó jelleget nyerjenek. Ennélfogva, hogy ha valamely palaczkon e felírást látjuk „Somlai", „Visontai", „Egri", tudjuk, hogy az nem az eredeti hegyvidék termése, hanem, hogy az azon jellegnek felel meg, a melylyel a somlai, visontai, egri borok bírnak. Én tehát arra kérem a t. ministerelnök urat, méltóztassék nekem megmondani, hogy ezen rendelkezés alatt mi értendő? Módosítványt ez irányban ugyan nem adok be, hanem újra kérem a t. ministerelnök urat, hogy aggodalmaimat eloszlatni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Unger Alajos! Unger Alajos: T. ház! Nekem ezen szakasz h) pontja után következő bekezdéshez lesz módosítványom. Ebben a bekezdésben ugyanis az van mondva, hogy az engedélyes özvegye újra férjhezmeneteléig az üzletet új engedély nélkül is folytathatja. (Halljuk! Halljuk!) Ha e szakaszt eddigi rideg formájában fogadnók el, annak az lenne a következménye, hogy az özvegy férje halála után a korcsmai üzletet, melyből eddig családját fentartotta, csak új engedély kieszközlése esetén volna képes tovább folytatni. Miután a magyar törvényhozás az özvegyek és árvák érdekében mindig a méltányosság legszélsőbb határáig ment el és mjután az ipartörvényben is van gondoskodva az özvegyek és árvákról, bátor vagyok arra kérni a t. házat, hogy ne foszsza meg az özvegyet azon esetre, ha kenyérkeresője meghal, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTET. attól, hogy az üzletet új engedély nélkül is tovább folytathassa. Indítványom tehát a következő : (Halljuk! Halljuk!) A 10. §. Ji) pontja után következő bekezdés szövegéből e szavak: „újra férjh'ezmeneteléig" kihagyandók. Továbbá a bekezdés végéhez hozzáteendő: „özvegy nem létében, vagy ha az ezen joggal élni nem akarna, az üzlet a kiskorú gyermekek vagy unokák javára folytatható". Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt). Báró Kaas Ivor! Báró Kaas Ivor; (Halljuk ! Halljuk!) Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy reménylem, hogy e csekély dologra nézve, mely a styláris módosítások sorába tartozik, a t. előadó úrral egyetérthetek. A 10. §. e) pontja alatt ez áll: „ha az italmérések száma a 7 . §. határozataihoz képest apasztatik". Az apasztásról azonban nem a 7., hanem a 8. §. szól (Helyeslés) és ugyané hibát, mely ha a törvényjavaslatban benne marad, később annak magyarázatánál zavarokra adhat alkalmat, követi el a 14, §.,a hol ugyancsak e czímen hivatkozás történik a 7. §-ra, pedig ennek a 8. §-ra kellene történni. Remélem, hogy a módosítást a t. előadó ur nem fogja ellenezni. Azonban egy más ügyre vonatkozólag egy kérést bátorkodom a t. kormányhoz intézni, a mely összefüggésben áll Szalay Imre képviselőtársam beszédével. Az államkincstár nevezetes megkárosításáról van szó. A zárt városokban nem csekély mértékben fordul elő az, hogy a nagy borkereskedők, természetesen nem az elsőrendüek, erkölcsi qualificatio tekintetében, a borgyártásnál akként járnak el, hogy a maguk borainak seprűjét, de még összeszedett seprűket is vizzel feleresztenek, megfestenek, szaggal ellátnak, savval, czukorral borrá gyártanak és mint bort adnak el. (Helyeslés.) Miután a zárt városnál megfizették már a vámot, midőn az behozatott, e borhamisítás — mert egyébnek nem mondható — újabb adó alá nem esik és ha annak eleje nem vetetik — módjára nem utalok, ráutalt erre Szalay képviselő ur — mondom, ha ennek eleje nem vétetik, akkor mondhatom azt, hogy minél magasabbra emelik az országban a fogyasztási adót és az ennek megfelelő vámokat, annál nagyobb mértékű lesz a kincstár megkárosítása ezen czímen, vagyis ily hamisítások által. Ez nem áll érdekében sem a fogyasztó közönségnek, természetesen legkevésbé magának az államkincstárnak, de nem áll érdekében a tisztességes korcsmárosoknak sem, hanem csak azoknak, kik ezen, nem mondhatni csalást, hanem visszaélést gyakorolták és azon legrosszabb minőségű koresmárosoknak, kik a drágított bor mellett mérni fogják ezen gyártott lőrét. Én ismételve felhívom a t. kormány figyelmét, hogy 12
