Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-148
82 148. országos ülés deeeember 6-án, csütörtökön. 1888. Egyébiránt t. ház, hogy e tétel mennyiben igaz, hogy csekély dolgokból hogy iparkodnak nagy elveket kimagyarázni és hogy növelik azután e nagy elveket szertelenné, annak az e szakasznál az ellenzék részéről történt felszólalások a legvilágosabb bizonyítékai. Unger t. képviselő ur is legalább is ugy kezdte e discussiót, mintha oly kérdésről lenne itt szó, mely az alkotmány általános elveivel vagy örök igazsággal való ellentétet foglalna magában. Es még a védelem eszközeitől iparkodott bennünket megfosztani, mert azt mondta, hogy praeeedenseket ugyan alkotnak ideiglenes többségek, de ezekkel szemben mindig fennmaradnak az örök igazság és a változhatatlan jog elvei. A t. képviselő ur pedig elfelejtette, hogy ebben az esetben egy praecedens forog fenn és hogy e szakasz semmi új, helytelen intézkedést, semmi jogsértést nem tartalmaz, hanem egyszerűen még határozottabb garantiák és formák mellett megújítja azon intézkedést, a mely már évekkel ezelőtt léptettetett életbe és iktattatott törvénybe: az 1884: XVII. t.-ezikk 155. §. által. Az 1884 : XVII. újonnan megalkotott ipartörvény, melyről mellesleg jegyzem meg, hogy az a háznak majdnem minden tagja által, egyedül az akkori többséghez tartozó egy két tag és az ellenzékhez tartozó egy két tag kitételével, kik közt magam is voltam, bár kifogásaimat nem e szakaszra alapítottam és a ki e kérdéshez akkor eltérőleg szólaltam fel azoktól a miket az ellenzék tagjai felhoztak, elfogadtatott, ugyancsak ezzel identicus intézkedést tartalmaz a korcsmárosokra nézve; valamint mindenütt a világon a koresmaüzlet az, mely természetszerűleg azon veszélyek következtében, a melyek a közerkölcsiségre avval kapcsolatosan felmerülhetnek, rendkívüli rendőri ellenőrzés tárgyát képezi. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez egy egészen természetes, a dolgok term ;szetes állásából folyó következmény és a ki evvel szemben az örök igazságra hivatkozik, az lehet igen nagy jurista, csak hogy sajnálom, hogy az újabb korban a jogászok és különösen a jogászi névben kiválókig büszkélkedni szeretők közt elterjedő azon általános hajlamnak ad kifejezést, amely speciális erénynek tartja a jogi követelményeket a politikai élet természetes követelményeivel szembe állítani és a jogászi kitűnőséget különösen abban látni, hogy arczul üti azt, a mit a józan ész követel. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) En azon feladatomnál fogva, a melynek megfelelni iparkodom és azért is, mert magam is a joggal foglalkozom és törekszem a jogelveket és eszméket terjeszteni, kénytelen vagyok a jog természetének ezen bal felfogása ellen tiltakozni (Élénk helyeslés jobbfelöl) és ismételve felemelni szavamat azon irányban, hogy csak azon jogintézmények felelnek meg az igazságnak és csak azon jogintézmények életrevalók és csak azon jogintéz' menyekből meríthetnek erőt a nemzetek, melyek a concret körülmények, melyek a príicticus szükséglet szempontjából igazolva vannak ; (Mozgás balfelől) és hogy oly jogintézmény, a mely nemcsak a nép, hanem minden osztály évezreden keresztül kifejlődött traditiói és felfogásával szemben a speciális külön állásoknak iparkodik érvényt szerezni, a jog szempontjából is csak káros, mert a jogérzetet megrontja, mert megrontja azon tiszteletet, melyet a jogintézmények iránt mindenkinek keblében kell hordania, de a mely általánosan csak akkor gyökerezhetik meg, ha ezen jogintézmények az élet körülményeinek és az élet feladatainak mindenben megfelelnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha pedig mesterségesen ellentétbe állítjuk ezeket, méltóztassanak meghinni, hogy nem tesznek jó szolgálatot a jog tiszteletének azok, kik — a valóban természetes követelmények ellen, magokban véve kicsinyes dolgokat nagyfontosságuaknak igyekeznek magyarázni és természetellenes nagyságává fújják fel a kérdéseket. Ezek sem a jog tiszteletének, sem^a politikai életnek, sem azon karnak nem tesznek szolgálatot, melynek nevében az ily követelményeket támasztják. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Részemről a szakaszt elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyministcr: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én a hallottak után igen röviden szándékozom szólni és kérem a t. házat, hogy sem az elhalasztási indítványt, sem Unger képviselő ur módosítványát elfogadni ne méltóztassék. Ezen kérdés a bizottságban meg lett vitatva, a bizottság módosította is az eredeti szöveget, a mihez én sziutén hozzájárultam, mert az eredeti szövegben az volt, ha oly „körülmények" merülnek fel, melyekből erre meg erre lehet következtetni. Magam is elismertem, hogy ez csakugyan túlságosan tág fogalom és el lett fogadva az, a mi más törvényekben is van és a mi többé nem az a tág fogalom, hogy t. i., ha valaki ellen oly „tények merülnek fel". Én azt gondolom, hogy már ezen szóban, hogy „tényeknek" kell felmerülni, ki van mondva, hogy a dolgot egészen lazán magyarázni nem lehet. De különben is méltóztassanak elhinni, ritkán olvas és hall valaki annyi, oly keserves és igen sokszor, ha túlzott is, de igazolt támadást, mint azon irányban, hogy hogyan tűrheti a kormányzat, hogy a korcsmárosok útján az uzsora és a hamis játék terjesztessék és gyakoroltassák. (Igaz! Ugy van! jobbftlöl.) És most el akarják venni az eszközt ennek korlátozására, (Ellenmondás a bal- és szélső ba J félöl) mert engedelmet kérek, épen ezek tartoznak azon tények közé, melyekről
