Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-148

76 148- országos ülés deozem alább egy ideig a közlekedési érintkezés fentartassék, nagyon szükségesnek és méltányosnak látnám, ha jelen módosítványom által ezen szakasz kiegészíttetnék. Módosítványom igy hangzik: A 3. bekezdés 2. sorában ezen szó után : „helyeken", közbeszúrandó: „ugy a közlekedési révek és hidak vámterületén", valamint az utolsó sorban „parancsnokság

0 szó után beszurandók: „vagy az említett közlekedési eszközök jogosult tulajdonosai" ; t. i. h°gy jogosítva legyenek ajánlani az italmérési jogot gyakorló egyéneket mindazok, kik ezen szakaszban felsorolva vannak. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a mődosítványt): Módosítvány az 5. §-hoz. Beadja Petrieh Ferencz. A 3. bekezdés 2. sorában ezen szó után: „helyeken", beszúrandó : „ugye közlekedési révek és hidak vámterületén", valamint az utolsó sorban „parancsnokság" után beszúrandó: „vagy az említett közlekedési eszközök jogosult tulajdonosai". Komlóssy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn az általános vitánál felszólaltam, tettem ezt azon szempontból, mert féltem attól, hogy ezen javaslat alkalmat fog nyújtani különösen a zsidóságnak, a kik felette szeretik a korcsmároltatási jogot gyakorolni, hogy elfoglalják a korcsmákat. Azt mondám a többi között, hogy ezen törvényjavaslat csakugyan mintegy meghívó a bevándorló zsidókra nézve, a kik maguknak existentiát csinálhatnak ilynemű megváltás útján. Ezen szakasz engemet teljesen meggyőzött feltevésem helyességéről, mert ezen szakasz első pontjában azt olvasom, hogy mindazok, kik letelepülési engedélyt nyernek, korcsmát nyithatnak. Én azt hiszem, hogy ezen terminus-technicus kikerülte a bizottság figyelmét, a mennyiben letelepedés alatt értem azt, hogy a kik most bejönnek Lengyelországból Magyarországba és letelepedési engedély kapnak, mindjárt korcsmát is nyithatnak. (Ellenmondások jobbfelöl.) Kérem tehát, módosittassék ez oda, hogy az illető „községiilletőséget nyerjen". Ezt már értem, ebből a községnek is van haszna, mikor feltételként van megállapítva az, hogy az illető legalább 1—2 esztendeig Magyarországon lakjék. De ha az eredeti szöveg fogadtatik el, akkor csakugyan ki leszünk téve annak, hogy sáska-módra fognak a zsidók beözönleni a külföldről. Ajánlom tehát a következő módosítványt: „letelepedési engedély" helyett tétessék „a kik községi illetőséget nyernek". Elnök : Fel fog olvastatni a módosítvány. Szathmáry György jegyző (olvassa) .Az 5. §. első bekezdése utolsó sorába ezen szó helyett „letelepedési engedélyt" tétessék „községi illetőséget". Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Azon indítvány, melyet Szadovszky t. képviselőtársam előterjesztett, a legnagyobb figyelemre r 6-án, csütörtökön. 1888. méltó. (Igaz! Ugy van! bálfélől.) De én pótlólag, vagy — hogy úgy fejezzem ki magát—javítólag vagyok bátor egy másik indítványt előterjeszteni. Itt a törvényben kétféle kimérésről van szó mindég, van úgynevezett kis kimérés és van kis mértékben való kimérés. Magyarországon eddig is kétféle kimérése és árusítása volt a bornak és szeszes italoknak. Volt korcsmaszerű és volt egyszersmind a termelők részéről kis mértékben való eladás. Itt kell tehát a határvonalat meghúzni és ha meghúzzuk, akkor azt kérdezem, ha ezen szakasz úgy marad, a mint van, annak a termelőnek, a ki verejtékével túrja meg a földet, ne adjuk meg azt a jogot feltétlenül, hogy borát, a melyet termelt, kis mértékben is eladh ? Mert ennek a szakasznak az értelmében engedélyt kell kérnie s ha akarják, nem fogják azt neki megadni. És kérdem, hogy ha nagyban szabad valakinek eladni bármit a nélkül, hogy megbizható és fedhetlen életű volna, miért ne volna szabad azt megtenni a kicsinyben termelőnek is ? Vájjon nem a tulajdonjognak szabad használhatóságát akadályozzuk meg azzal, ha a törvényben ilyen intézkedéseket meghagyunk ? Én nem szólalok fel az ellen, hogy a nyilt korcsmák vagy ehhez hasonló üzletek joga az állami felügyeletnek minden képzelhető mértéke alatt álljon, de azt, hogy a termelő saját borát nagyban vagy kicsinyben el ne adhassa, ha kész mindazon terheket megfizetni, melyek ezzel járnak, ezt egyenesen beleütközőnek tartom azon nagy fontosságú jogba, melyet tulajdonjognak nevezünk és nem vagyok képes felfogni, hogy ezen termelők, a törvény oltalma alatt, miért ne értékesíthetnék saját terméseiket ép oly joggal, mint azt Magyarországon bárki is szabadon teheti. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Ez az a distinctio tehát, t. ház, melyet itt tenni kötelességünk. Itt nem nyilt, iparszerű korcsmáitatásról van szó, hanem arról, hogy az ilyen termelő borát kis mértékben szintén eladhassa. Én tudom azt, hogy a t. előadó ur készen van már a válaszszal arra, a mi itt indítványoztatott, tudniillik azt fogja mondani, hogy az már más törvényekben bent van. Igaz, de ismétlem, hogy distingváljunk. Én megadtam a distinctiót és azt hiszem, hogy a t. előadó urnak ez ellen kifogása nem lehet. Vagy pedig követeljünk teljes megbízhatóságot és fedhetlen életet mindenkitől, a nagybirtokosoktól ép úgy, mint azoktól, a kik a bort kis mértékben akarják eladni. De kérdezem, hogy mi szükség van erre. Hány birtokos termelő ülhetett közbűntény miatt börtönökben vagy államfogházban — mert, fájdalom, mint másutt is, van ilyen akárhány —de bűnéért megszenvedve, haza megy tisztességes életet folytatni, otthon műveli földjét és szőlőjét, megfizeti adóját és most munkájának gyümölcsét szeretné élvezni; már pedig nem minden város és község van azon szerenesés