Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-148

148. országos ülés deczembei helyzetben, hogy az illető termelő nagyban adhassa el borát, vagy ha erre kényszerítve van, akkor el kell prédálnia. Tehát sok helyen a termelő vagy csak kicsiben képes borát értékesíteni, vagy sehogysem. Hát már most ettől a termelőtől, ettől a munkástól megvonjuk a lehetőséget, hogy eladhassa borát kis mértékben, megvonjuk azért, mert ő közbüntény miatt el volt ítélve % Hiszen akkor annak az ő keresetforrását vesszük el, mert ő képtelen borát nagyban eladni, kivált községekben, hol nagyobb mennyiségre ritkán találkozik vevő, hol csupán a szomszédos nem termelő községek vásárolnak bort kisebb mennyiségben, literszámra, mint számtalan helyre nézve igazolhatni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem állítok fel határozott formulát, de arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen existentiákat az ily kritikai eljárás alól kivenni, a szigorú intézkedés jogát csupán a nyilt korcsmáitatást és kimérést gyakorlókra nézve fentartani, a hol annak — teljesen elismerem — helye van. Részemről csupán azt óhajtom, hogy itt a határvonal huzassék meg és a kistermelő, tekintet nélkül a megbízhatóság kérdésére, ne tétessék képtelenné, hogy borát kis mértékben értékesíthesse. Ily értelemben óhajtanám az 5. §. ötödik bekezdését azzal kiegészíteni, hogy a kis mértékben való darusításra, ha ez nem iparszerííleg, tudniillik nem korcsmai módon történik, a termelőknek az engedély mindig megadandó. Bátorkodom ennek felvételét a szakaszba tisztelettel kérni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gulner Gyula: T. képviselőház! (Halljuk.') Én a kérdésnek csupán azon oldaláról kívánok szólani, melylyel Szederkényi t. képviselőtársam foglalkozott. Az elől, t. ház,lehetetlen elzárkóznunk, hogy ezt a két szempontot, vájjon az illető korcsmai üzletet folytat-e, vagy pedig saját termésű borát értékesíti kis mértékben, egy kalap alá venni helyesen, igazságosan nem lehet. (Ugy van! balfelöl) A ki nyitott korcsmai üzletet folytat, annak egészen másként kell berendezni üzletét. Az iparszerííleg foglalkozik ezzel, annak van keresetforrása, annak a dolog természetéből folyólag oly sok feltételt kell a hatósággal szemben bizonyítani, a mit lehetetlen, hogy a törvényhozás attól, ki a saját termését kis mértékben kivánja eladni, szintén megköveteljen. Mire vezetne az, t. ház, ha mindezen előfeltételeket, a saját termését kis mértékben eladni kívánótól ép ugy megkövetelnők, mint a korcsmai üzlettől? (Helyeslés balfélől.) Hiszen joga lesz a pénzügyi hatóságnak, a mint eddig is joga volt a policiális hatóságnak arra, hogy ha valaki nyitott korcsmai üzletet akart felállítani, első sorban azt a a helyet kellett megvizsgálni, a hol ez a nyitott üzlet felállítandó volt, meg kellett vizsgálni az r 8-án, csütSrt8k8n. 1888. 77 illetőnek megbízhatóságát és sok körülményt; inig azon kis mértékben való eladások, a melyek eddig az úgynevezett butelliázás czímén folytak, sohasem estek ezen tekintet alá. Miért, t. képviselőház? Mert az a kicsiben termelő nem iparszerííleg, nem üzletszerűleg foglalkozott azzal, neki nem volt állandóan nyitott helyisége, ő eladta azt a néhány butellia bort addig, a míg tartott, azontúl pedig italt kis mértékben nem mért. De gondoljuk meg, t. képviselőház, hogy — különösen kisebb birtokosoknál, kisebb bortermelőknél — véghetetlenül nagyfontosságú dolog, hogy ő kényszerítve lesz ezentúl borát ugy adni el annak a regale-bérlőnek, a mint az meg akarja venni, vagy pedig nem adhatja el, nem értékesítheti, csak akkor, hogy ha hektoliterenként adja el. Én —akimondhatom, ismerem ezeket a viszonyokat — merem állítani, hogy a bortermelő vidékeken a kisebb gazdákra ennél nagyobb csapást a törvényhozás nem is mérhet. (Helyeslés a szélső balon.) A fő keresetforrást, a fő jövedelmet vonjuk el ez által a kisebb bortermelőktől — és miért, t. ház ? Azért, hogy egyformaságot hozzanak be. Mert ha nekem bebizonyítja a t. kormány azt, hogy ez által az államkincstár jövedelmem olyan csorba üttetik, a melynek kedvéért lehet vitatni azt, hogy szenvedjenek azok a kisebb bortermelők; de mikor ez nem áll, t. képviselőház, akkor tisztán abból a szempontból, hogy egyforma elbánás alá essenek a korcsmárosok a bortermelővel, kiket amazokkal parificálni semmi tekintetben sem lehet, t. ház, azt én részemről sem érteni, sem felfogni nem tudom. Azért igen kérem a t. házat, méltóztassék azon álláspontot, melyet Szederkényi t. képviselőtársam elfoglalt, a magáévá tenni és azért e tekintetben valamely modus vivendit megtalálni, hogy megkülönböztessenek a nyilt üzlettel biró korcsmárosok azon egyénektől, főleg a kistermelőktől, a kik saját termésüket nem kimérni, hanem elárusítani akarják. (Helyeslés a baloldalon.) Báró Kaas Ivorí T. ház! Azon halálos veszélynek teszem ki magam, hogy antisemitának tekintessem, midőn Komlóssy Ferencz képviselő ur indítványát pártolva, bátorkodom a t.ház figyelmébe ajánlani. Mert midőn azon indítvány tétetik, hogy ezen szavak helyett: „letelepülési engedély", az „illetékesség" iktattassák a törvénybe, az szerintem nem vallásfelekezeti kérdés, hanem rendőri kérdés és igen fontos szempontok vannak a mellett, hogy az illetékesség mondassék ki és ne csupán letelepülési engedély. Ugyanis az a kérdés, hogy a szabad forgalomnak akadály nem tétetik, mert az illetékességet valamely községben néhány hónap alatt, mint adófizető, mindenki megszerezheti bárhonnan bárhová menjen az országban; hanem arról van szó, hogy ha valaki valamely helységben korcsmaüzletet akar nyitni, magát bevétesse a község