Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-147

147. országos ülés decKember 5-én, szerdán. 1888. 61 mondja: „A midőn az 1876-ik évben a belügyi kormányzat a regalejog védelmére tett intézkedéseket megszorította, szükségképen korlátozta a forgalmat s megdrágította a fogyasztást, anélkül, hogy abból maguk a termelők megfelelő hasznot vonhattak volna." Ezen indokolás logicus folyományának annak kellene lennie, hogy tehát a jelen törvényjavaslat, melyet a minister az állami italmérési jövedék czíme alatt beadott, megfeleljen annak, hogy maguk a termelők húzzák a hasznot és a forgalom ne korlátoztassék. Az, a ki életében valaha foglalkozott ezen tárgyakkal, kénytelen belátni, hogy ez semmi egyéb, mint porhintés, mert ez káros minden néven nevezendő bortermelőre nézve. Régebb időben, midőn még azon csapások, a melyek a magyarországi bortermelőt ma sújtják, ismeretlenek voltak, ezen eljárás jogosultabb lett volna azon szempontból, hogy az állam érdeke ugy kívánja, de ma, midőn a magyarországi szőlészetnek csaknem két harmadát végpusztu.ás fenyegeti, ezen intézkedéssel a helyett, hogy a szőlőtermelők a reconstructió nagy munkájában segittetnének, azon javaslattal, a melyet a minister ur beterjesztett, azokat előhaladásukban megbénítjuk. (Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassék csak megnézni a 2. §-t. Mi van ebben. Az, hogy mig régibb időben 50 liter volt az a mennyiség, a mely a kis mértékbeni darusítás mértékét képezte, ez ma 100 literre emeltetik föl. Es ez az, t. ház, a mire a bizottság azt mondja, hogy ebből a termelők megfelelő hasznot fognak húzni. Pedig ez a fogyasztást megdrágítja és igy ebből a termelőknek kevesebb lesz a haszna. Azonban méltóztassanak megnézni a sört és méltóztassanak felvenni azon nemzetgazdasági különbséget, a mely Magyarországon a bor- és sörtermelés közt van. Ugyan mondja meg a t. ministerelnök ur, hogyan lehetett a sörre nézve a 25 litert megállapítani, mig a bor kétszeres mennyiségre emeltetik. Ezt, t. ház, én nem értem, pedig egész életemben szőlőtermeléssel foglalkoztam. És én egész őszintén bevallom, hogy vagy én nem tudok semmit, vagy a minister urak nem tudnak semmit, mikor szembe állítják a bortermelők érdekét a sörtermelőkéivel, mert tudjuk, hogy a sörtermelés szemben a bortermeléssel csaknem semmi. (Ugy van! szélső balfélöl.) De menjünk tovább. Itt van az a rettenetes — nem is tudom minek nevezzem — tudatlanság, hogy itt egy kalap alá van vonva Magyarország összes bora. (Ugy van! szélső balfélöl.) Méltóztassék tekintetbe venni, lehet-e 100 liter közönséges asztali bort 100 liter tokajival egy napon csak említeni is akkor, mikor az asztali bor hektoliterje 6 —7frt, mig a tokajié6—700frt, vapy még ennél is több. (ügy van! szélső balfélöl.) A t. ministerelnök ur nagyon elmés ugyan, de még sem tudom, hogy e tekintetben mikép fog megnyugtató feleletet adni. Minthogy pedig én nem tartom helyesnek, hogy midőn Magyarország legfontosabb termelési ága veszélyeztetve van, a mikor a szőlőtermelőknek segédkezet kellene nyújtani a reeonstructióhoz, mikor a phylloxera pusztításai folytán a szőlőnek megmunkáltatása csaknem kétszer annyiba kerül, mint az előtt, mikor nincs tudomásunk arról, hogy micsoda védekezési módot használjunk az ellen: a kormány erre is rátegye a kezét és segítség helyett inkább rontson: a következő módosítványt ajánlom a t. háznak elfogadásra: Módosítvány a 2. §. III. 2. pontjához. „Folyadékok" (2. §. I. III.) után'„100" helyett tétessék „50", ugyan a második sorban pedig (2. §. II.) után következő „ 25

íC helyett tétessék „50". (Helyeslés szélső balfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt). Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat második szakaszának értelmében a jövőben bort, égetett szeszes italokat csak az lesz feljogosítva 100 liternél kisebb mennyiségben eladhatni, a ki erre a pénzügyi hatóság engedélyét kieszközli s az engedélydíjat lefizeti. A magam részéről ezt igy általánosságban különösen hátrányosnak tartom a bortermelő vidékek tekintetében. Ha ez a rendelkezés igy a mint van, törvénynyé válik, akkor a bortermelő csakis azon esetben lesz képes saját termésű boraiból 100 liternél kisebb mennyiséget eladhatni, ha egyúttal italmérési vagy kis mértékben való elárusítási engedélylyel fog birni. Már most méltóztassék figyelembe venni, t. ház, hogy majdnem minden bortermelő vidéknek meg vannak a maga különlegességei, specialitásai, ott vannak a főtt borok, pecsenye-borok, aszú, szomorodni és egyéb ily specialitások, melyeket a fogyasztó 100 liternél nagyobb mennyiségben nem szokott vásárolni (Helyeslés balfelöl) s a melyek csak ritka kivétellel, csakis kereskedésben kerülnek 100 liternél nagyobb mennyiségben forgalomba, de azon borokat, melyeknek fogyasztását a fogyasztók megszokták, azon vidékeken rendesen a termelőktől szokták beszerezni. Már most a nagy termelő ép ugy, mint a kis termelő azon helyzetben lesz, hogy ismerősei körének, azoknak, a kik e különleges borokat tőle kisebb mennyiségben eddig vásárolták, csak akkor adhat el bort, ha egyúttal italmérési, vagy kis mértékben való elárusítási engedélye lesz. Ezt hátrányosnak tartom a nagy termelők tekintetében, de még hátrányosabb ez a kistermelőre nézve. A kistermelő, kinek egész termése néhány hektó-