Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-147

02 147. országos ülés deczember i-én, szerd&tu 1888.J litert tesz ki, szintén hogy ha a kis mértékben való darusításból természetszerűleg folyó nagyobb árt el akarja érni, ezt csak akkor teheti, ha italmérési engedélylyel bir, már pedig ez engedélynek meg­szerzése rá nézve, kinek egész termelése csekély, csak néhány hektoliter, bizonyára nagyobb költ­séggel is jár. Ez állapotokon segíteni kívánnék a nélkül, hogy az államkincí tár számbavehetőleg megkárosittassék, vagyis nem kívánom azt, hogy az ezen szakaszban kitett 100 liternyi mennyiség leszállittassék és az adó alól is kivonassák; kívánom a bortermelők érdekében csupán azt, hogy a bor­termelők saját termésű boraikból 100 liternél kisebb, de 25 liternél nagyobb mennyiséget zárt edényekben az italmérési adó lefizetése mellett, de italmérési engedély nélkül is eladhassák. (Helyeslés balfelöl) Az mondatik és az fog mondatni ezen indítvány ellenében, hojry az italmérési engedély a bortermelőkre nézve nem magas, hogy ennek megszerzése könnyű; tehát mikor arról van szó, hogy az ország összes bortermelői — mert majdnem minden nagyobb-kisebb bortermelő jut azon hely­zetbe, hogy ismerőseinek egyes speciális boraiból kisebb mértékben is eladhasson — ha egyáltalában saját termelésű boraikból kisebb mértékben eladni kivannak, italmérési engedélyt szerezzenek be maguknak, ez talán kissé túlmegy a czéjon, mert én helyesnek tartom azt, hogy ital mérési enge­délylyel bírjon mindaz, ki saját termelésű borát kis mértékben, de iparszertíleg elárusítja; de hogy minden termelő, tehát az is, ki borait nagyban szokta eladni, csak egyes specialitásait, nem is iparszertíleg, hanem ismerősei körében szokta elárusítani, engedélyre legyen utalva, azt a magam részéről a czélon egy kissé túlmenőnek találom és azt hiszem, hogy ha ez igy fenmarad, csak a jövedéki kihágások esetei fognak szaporodni az által, hogy egyesek nem is rossz szándékból, de azt hive, hogy ha saját 100—200 hektoliter ter­mésű borából 50 liter ürmöst, vagy főtt bort vala­kinek elad, jövedéki kihágást nem követ el, mégis jövedéki kihágást fog elkövetni és az illető a hatóság részéről zaklatásnak lesz kitéve. Én azt hiszem, hogy nem kívánok indokolatlan és jogosu­latlan dolgot akkor, midőn előre is kijelentem, hogy nem czélom az államkincstárt számbavehető­leg megkárosítani, hanem kívánom, hogy minden bortermelő, ki saját termésű borainak kis mérték­ben való elárusításával iparszertíleg foglalkozik, igenis kötve legyen az engedély megszerzéséhez, de hogy saját termelésű boraiból zárt edényekben 25 litert meghaladó mennyiséget, az italmérési adó lefizetése mellett, de engedély nélkül is eladhasson. (Helyeslés balfélől.) Kérem ezen módosítványomat, mely a 2. §-ban foglalt általános szabályhoz mint pótlék teendő, elfogadni. A módosítvány követ­kezőleg hangzik: „Ezen szabály alól kivétetnek a kiméréssel és kis mértékben való elárusítással iparszertíen nem foglalkozó bortermelők, kik saját termésű boraikat 25 litert meghaladó mennyiség­ben és zárt edényekben a 17. § ban megállapított italmérési adó befizetése mellett hatósági engedély nélkül is eladhassák. (Helyeslés a baloldalon.) 4 Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa « mödo­sítványt: Módosítvány a 2. §-hoz. Beadja Buja­novics Sándor. A 2. §. utolsó bekezdése megtol­dandó a következővel: j,Ezen szabály alól kivétet­nek a kiméréssel és kis mértékben való elárusítással iparszertíleg nem foglalkozó bortermelők, kik saját termésű boraikat 25 litert meghaladó mennyiség­ben és zárt edényekben a 17. §-ban megállapított italmérési adó lefizetése mellett, hatósági engedély nélkül is eladhatják." Szederkényi Nándor: T. képviselőház \ Ezen törvényjavaslatnál, mely most tárgyalás alatt van, eljutottunk a regalejog megváltása kérdésé­nek legfontosabb momentumához, a mely nem tisztán pénzügyi, hanem igenis legnagyobb fon­tosságú közgazdasági kérdés. (Ugy van! balfelöl) És ha latolom ezen kérdést e szempontból, előttem mindig a közgazdasági érdek emelkedik ki túl­nyomóan a pénzügyi kérdés felett. Ugy vagyunk e törvényjavaslattal, t. ház, — hogy ugy fejezzem ki magamat — mint az, ki a tüz elől fut és elől vizet kap. A regale-megváltásnak szüksége — a mely már annyiszor elhangzott — mindig a feudális rém emlegetésével és ama sötét korszak marad­ványának megszüntetésével indokoltatott. De én már érintettem, t. ház, hogy a feudális korszaknak ezen maradványa csak részben volt feudális jellegű és azon régi feudális korszak ezen úrbéri hasz­nosítás vagy maradvány ellenében igen nagy nemzetgazdasági harezot indított ezelőtt már 3 száz esztendővel, midőn a szabad termelés- és szabad értékesítésnek nyomait rakta le törvény­könyveiben ; midőn a szabad bormérést a jobbágyok részére bizonyos időre megállapította; midőn az 1836-iki törvény még tovább ment a szabad bor­mérés jótéteménye kiterjesztésével az ország részére, megengedvén nemcsak azt, hogy az ille­tők az év bizonyos szakában bort mérjenek, hanem megengedte azt is, hogy egyes hordókban és akók­ban szabadon bevihessék és felhasználhassák a bort; sőt még tovább ment az 1836-iki törvény, melynek 6. szakasza még egy nagyfontosságú momentumot is emelt ki és ez az, hogy ezen aluli mennyiségben is, tehát kis mennyiségben meg­engedte a bornak bevitelét különösen betegeske­dés vagy lakodalom esetén : tehát azon régi feudális korszaknak meg volt az érzéke a nagy nemzetgazdasági követelmények iránt s e tekin­tetben az akkori viszonyokhoz képest bőségesen is intézkedik. Az 1848-iki időszak után, midőn az elnyomatás napjai bekövetkeztek s mikor az

Next

/
Oldalképek
Tartalom