Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-146
148. orszAgos ülés decicmber 4-én, kedden. 1888. is kívánná tekinteni a t. képviselő ur, a melyet meg kellene tartanunk intézményeink sorában, azt már csakugyan nem hiszem. (Élénk tetszés jóbbfelöl.) Lukáts Gyula: Gyenge vicez volt! Láng Lajos előadó: Azt hiszem, t. képviselő ur, hogy ez komoly valóság és nem vicez. (Helyeslés jobb/elöl) A mi pedig Grünvald t. képviselő urnak azt a mondását illeti, hogy más nagy férfiak, különösen Napóleon, körülvették magukat a legjelesebb emberekkel, hát t. ház, én nem vagyok annyira jártas a történelemben, hogy tudnám, mit tett Napóleon mindazon jeles férfiakkal, a kiket maga köré gyűjtött, hanem tudom, hogy mit tett épen azzal az egygyel, a ki oly tndománynyal foglalkozott, a melylyel én is igyekezem foglalkozni, tudniillik a közgazdasággal. (Halljuk!) Azt a jeles férfiút, JeanBaptiste-et, a kit Napóleon igyekezett a maga nézetei számára megnyerni, elhivatta egyszer magához saint-eloud-i vagy nem tudom melyik parkjába, ott sétálgatott vele, iparkodott őt eapacitálni s mikor látta, hogy nem nyerheti meg a saját nézeteinek, munkáit confiscáltattá és a tudós kénytelen volt menekülni Francziaországból. Hogy ezt a tehetségek cultusának tekinté-e a képviseli) ur, azt reá bizoui. (Helyeslés jobbfelöl.) Beőthy Ákos t. képviselőtársam szemrehányást tett az államtitkár urnak — legalább gondolom, neki szólt a szemrehányás, de meglehet, más képviselőtársunk ellen volt irányozva — arra vonatkozólag, a mel\ r iránvban erről az oldalról hivatkozás történt, hogy más országokban a regálét nem váltották meg oly magas kárpótlás mellett, mint nálunk s hivatkozott arra, hogy Oroszországban — gondolom, ezt méltóztatott említeni — s Angliában, Jamaika szigetén, mikor a rabszolgaságot megváltották, milyen kárpótlás adatott. (Halljuk!) Én azt hiszem, t. képviselő ur, hogy a rabszolgaság és a regale nem egészen mindegy, valami kis különbség a kettő között mindenesetre van. (Derültség jobbfelöl.) Magyarországon is nagyon természetesnek találta mindenki és nem látott benne különös dolgot senki, hogy midőn a jobbágyság megszüntettetett, azért rendes kárpótlást adtak. Én azt hiszem, ezt inkább lehetett volna parificálni azzal a példával, a melyet a képviselő ur idézett. (Helyeslés jobbfelöl.) De a mi a regálét illeti, bocsánatot kérek, tessék szétnézni az európai államok történetében s azt fogja találni, hogy igen sok helyen, a legtöbb helyen, vagy csak keveset, vagy semmit sem adtak érte kárpótlásul. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) S oly férfiúnak, kit azon padokról sokszor hallottunk dicsérni, mint nagy administratort, Stein-nak, mint Poroszország ministerének egyenes rendelete kimondotta, hogy Poroszországban a regáléért nem adatik semmi, hanem a regale kizárólagossága egyszerűen megszüntettetik s a régi birtokosok épen ugy mérhetik a bort, mint az újak; de kárpótlásról szó sem volt. (Ugy van! jobbfelöl.) Ilyen viszonyok között, t. ház, midőn Magyarországon a lehető legméltányosabb alapon történik a kárpótlás, azt hiszem, különbséget kell tenni ezen eljárás és azon eljárás között, midőn más országokban vagy egyáltalában semmi, vagy nagyon kevés adatott a regáléért. (Helyeslés a jobboldalon.) En különben, t. ház, megvalloui, hogy azon felszólalások közül, melyeket, a t. túloldalról hallottunk, leginkább óhajtok azzal foglalkozni, melyet a tegnapi napon Hodossy Imre t. képviselőtársam tartott és pedig azért óhajtok főleg a képviselő ur nézeteivel foglalkozni, mert azokkal, szerény véleményem szerint, ő a discussiót azon széles mederből, melybe az az első napokban csapkodott, oda terelte, a hol annak tulaj donképen folyni kell. A t. képviselő ur felfogása is teljesen igazat adott annak, hogy itt oly kérdésekről van szó, amelyek egész mivoltukban nem minden instantián keresztül vonhatók a rendes bíróságok fóruma elé. hanem csak a legfelső fórumban és hogy — ha jól emlékszem, ha azonban csalódom, meg fog igazítani — ezen kérdés semmi összefüggésben sincs a birói függetlenség kérdésével; mert az egész kérdés csak a körül forog tulajdonképen, hogy ha rmadik fórumban ki ítéljen, a pénzügyminister-e, vagy pedig egy független biró? (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam ezen kijelentését én köszönettel részem és remélem, hogy a mennyiben még bármely oldalról fognánk találkozni oly aggályokkal, mintha itt a birói függetlenség megtámadása szándékoltatnék, ő is igyekezni fog ezen nézetet a maga, részéről eloszlatni. (Tetszés jobbfelöl.) Én is azt hiszem, t. ház, hogy itt másról, mint a harmadik fórum közti különbségről szó nem igen lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Már mo^t, ha csak erről van szó. akkor szabadjon t. képviselőtársam észrevételeit e szerint csoportosítanom. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy teljesen közönyös, hogy itt magánjogi, vagy közjogi igények állanak-e egymással szemben. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy ez nem teljesen közönbös, már csak azért sem, mert t. képviselőtársam beszéde későbbi folyamán elismerni látszik, hogy itt más rendes igényekkel szemben van egy lényeges különbség, mert azt mondja, hogy ő igenis tudna képzelni esetet arra, hogy a pénzügyminister azt mondja, hogy én 100 millió frtra számítottam ezt a kárpótlást: azonban, midőn az igények összeirattak mind és kiderül, hogy nem 100, hanem 300 millió frtot kérnek azokért, a pénzügyminister oda állana a r i országgyűlés elé és azt mondaná, hogy 100 millió forint helyett 300 milliót kérnek tőlem, az állam ezért ennyit nem adhat, szavazza meg a parlament, 6*
