Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

148. orszAgos ülés decicmber 4-én, kedden. 1888. is kívánná tekinteni a t. képviselő ur, a melyet meg kellene tartanunk intézményeink sorában, azt már csakugyan nem hiszem. (Élénk tetszés jóbbfelöl.) Lukáts Gyula: Gyenge vicez volt! Láng Lajos előadó: Azt hiszem, t. kép­viselő ur, hogy ez komoly valóság és nem vicez. (Helyeslés jobb/elöl) A mi pedig Grünvald t. képviselő urnak azt a mondását illeti, hogy más nagy férfiak, különö­sen Napóleon, körülvették magukat a legjelesebb emberekkel, hát t. ház, én nem vagyok annyira jártas a történelemben, hogy tudnám, mit tett Napóleon mindazon jeles férfiakkal, a kiket maga köré gyűjtött, hanem tudom, hogy mit tett épen azzal az egygyel, a ki oly tndománynyal foglal­kozott, a melylyel én is igyekezem foglalkozni, tudniillik a közgazdasággal. (Halljuk!) Azt a jeles férfiút, JeanBaptiste-et, a kit Napóleon igyekezett a maga nézetei számára megnyerni, elhivatta egyszer magához saint-eloud-i vagy nem tudom melyik parkjába, ott sétálgatott vele, iparkodott őt eapacitálni s mikor látta, hogy nem nyerheti meg a saját nézeteinek, munkáit confiscáltattá és a tudós kénytelen volt menekülni Francziaország­ból. Hogy ezt a tehetségek cultusának tekinté-e a képviseli) ur, azt reá bizoui. (Helyeslés jobbfelöl.) Beőthy Ákos t. képviselőtársam szemrehányást tett az államtitkár urnak — legalább gondolom, neki szólt a szemrehányás, de meglehet, más képviselő­társunk ellen volt irányozva — arra vonatkozó­lag, a mel\ r iránvban erről az oldalról hivatkozás történt, hogy más országokban a regálét nem vál­tották meg oly magas kárpótlás mellett, mint nálunk s hivatkozott arra, hogy Oroszországban — gondolom, ezt méltóztatott említeni — s Angliá­ban, Jamaika szigetén, mikor a rabszolgaságot megváltották, milyen kárpótlás adatott. (Halljuk!) Én azt hiszem, t. képviselő ur, hogy a rabszolga­ság és a regale nem egészen mindegy, valami kis különbség a kettő között mindenesetre van. (Derült­ség jobbfelöl.) Magyarországon is nagyon termé­szetesnek találta mindenki és nem látott benne különös dolgot senki, hogy midőn a jobbágyság megszüntettetett, azért rendes kárpótlást adtak. Én azt hiszem, ezt inkább lehetett volna parificálni azzal a példával, a melyet a képviselő ur idézett. (Helyeslés jobbfelöl.) De a mi a regálét illeti, bocsá­natot kérek, tessék szétnézni az európai államok történetében s azt fogja találni, hogy igen sok helyen, a legtöbb helyen, vagy csak keveset, vagy semmit sem adtak érte kárpótlásul. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) S oly férfiúnak, kit azon padokról sokszor hallottunk dicsérni, mint nagy administra­tort, Stein-nak, mint Poroszország ministerének egyenes rendelete kimondotta, hogy Poroszország­ban a regáléért nem adatik semmi, hanem a regale kizárólagossága egyszerűen megszüntettetik s a régi birtokosok épen ugy mérhetik a bort, mint az újak; de kárpótlásról szó sem volt. (Ugy van! jobbfelöl.) Ilyen viszonyok között, t. ház, midőn Magyarországon a lehető legméltányosabb alapon történik a kárpótlás, azt hiszem, különbséget kell tenni ezen eljárás és azon eljárás között, midőn más országokban vagy egyáltalában semmi, vagy nagyon kevés adatott a regáléért. (Helyeslés a jobb­oldalon.) En különben, t. ház, meg­valloui, hogy azon felszólalások közül, melyeket, a t. túloldalról hal­lottunk, leginkább óhajtok azzal foglalkozni, melyet a tegnapi napon Hodossy Imre t. képviselőtársam tartott és pedig azért óhajtok főleg a képviselő ur nézeteivel foglalkozni, mert azokkal, szerény véle­ményem szerint, ő a discussiót azon széles meder­ből, melybe az az első napokban csapkodott, oda terelte, a hol annak tulaj donképen folyni kell. A t. képviselő ur felfogása is teljesen igazat adott annak, hogy itt oly kérdésekről van szó, amelyek egész mivoltukban nem minden instantián keresztül vonhatók a rendes bíróságok fóruma elé. hanem csak a legfelső fórumban és hogy — ha jól emlék­szem, ha azonban csalódom, meg fog igazítani — ezen kérdés semmi összefüggésben sincs a birói függetlenség kérdésével; mert az egész kérdés csak a körül forog tulajdonképen, hogy ha rmadik fórum­ban ki ítéljen, a pénzügyminister-e, vagy pedig egy független biró? (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam ezen kijelentését én kö­szönettel részem és remélem, hogy a mennyiben még bármely oldalról fognánk találkozni oly aggályokkal, mintha itt a birói függetlenség meg­támadása szándékoltatnék, ő is igyekezni fog ezen nézetet a maga, részéről eloszlatni. (Tetszés jobbfelöl.) Én is azt hiszem, t. ház, hogy itt másról, mint a harmadik fórum közti különbségről szó nem igen lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Már mo^t, ha csak erről van szó. akkor szabadjon t. képviselőtársam észrevételeit e sze­rint csoportosítanom. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy tel­jesen közönyös, hogy itt magánjogi, vagy köz­jogi igények állanak-e egymással szemben. Bo­csánatot kérek, én azt hiszem, hogy ez nem teljesen közönbös, már csak azért sem, mert t. képviselőtársam beszéde későbbi folyamán el­ismerni látszik, hogy itt más rendes igényekkel szemben van egy lényeges különbség, mert azt mondja, hogy ő igenis tudna képzelni esetet arra, hogy a pénzügyminister azt mondja, hogy én 100 millió frtra számítottam ezt a kárpótlást: azonban, midőn az igények összeirattak mind és kiderül, hogy nem 100, hanem 300 millió frtot kérnek azokért, a pénzügyminister oda állana a r i országgyűlés elé és azt mondaná, hogy 100 millió forint helyett 300 milliót kérnek tőlem, az állam ezért ennyit nem adhat, szavazza meg a parlament, 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom