Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

44 146. országos lilés deczember 4-én, kedden. 1888. a törvényhozás, hogy azért, a miért 300 millió forintot kérnek, csak 100 millió frt adassék. No hát, t. képviselőtársam, midőn ezt méltóztatik mondani, akkor tisztán és világosan beismeri azt, hogy itt nem olyan magánjogi igényekről van szó, mint a többi igény; mert azt hiszem, másra nézve nem ismerhetné el azt, hogy a törvényhozásnak legyen joga decretálni azt, hogy valakinek a háza vagy egyéb jószága ne abban az értékben váltassák meg, mint a mit ér. Itt tehát csak expediensről van szó s ezért azok után, a mik itt az utolsó napokban felhozattak és azon tárgyalások után, a melyeken ezen javaslat keresztül ment: azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy méltóztatik-e meggyőződve lenni arról, hogy practicusabb és czélravezetőbb volna a törvényhozás elé jönni és azt mondani, hogy 300 millió helyett csak 100 millió adassék, mint a jelen javaslat? (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, én nem hiszem, hogy ezen eljárás valóban czélra vezetőbb lenne, (ügy van! jobbfelöl.) Tisztelt képviselőtársam azért is kívánja a pénzügyi bíróságot, mert nem ismerheti el, hogy annak eljárása hosszadalmasabb volna, mint a pénzügyministeriumé, mert a pénzügyministeriumnál az eljárás a retorták egész hosszú vonalán megy keresztül. Szóval, mert ő azt az eljárást rövidebbnek tartja. En e felfogást nem tartom helyesnek, még pedig azért nem, mert a pénzügyministeriumban e dolgok elő vannak készítve és igy ott a dolog természeténél fogva megvannak a szükséges közegek és megvan az egész eljárás szabályzata, minélfogva ott az ügyek sokkal gyorsabban bonyolíthatók le, mint egy külön bíróságnál, mely ezen dolog előzményeit nem ismeri; melynek ezen adatokat egészen újból kellene feldolgoznia és melynek nemcsak bírákkal, hanem nagy mérvben segédszemélyzettel is kellene szaporittatnia, hogy feladatának megfelelhessen. És a midőn t. képviselőtársain kénytelen velem együtt elismerni, hogy az az eljárás, a melyet ő ajánl, mindenesetre hosszadalmasabb volna, nem marad egyéb hátra, mint az az ellenvetés, hogy a rendes bíróság a függetlenségnek több garantiáját nyújtja. Épen ma mondta, gondolom Grrünwald Béla t. képviselő ur, hogy a pénzügyminister ur nincs is azon helyzetben, hogy minden egyes ügyet maga állapíthasson meg. Ha itt önkényről, vagy túlkapásról, vagy pedig hatalmi önkényre való törekvésről lehetne szó: akkor épen az lehetne a leghatalmasabb érv ez ellen, hogy még ha volna isapénzügyministernekkedve, hogy önkénykedjék, ezt gyakorlatilag nem vihetne keresztül, A pénzügyminister csak a nagy általános elveket állíthatjafel;megállapíthatjaavégösszeget; de minden egyes esetben nem keresheti külön azt, hogy kinek adhasson itt vagy ott bizonyos előnyt ? (ügy van! jobbfelől.) Azon nagy tiszteletet, melyet az intézmények iránt itt hangoztattak, magam is osztom. De méltóztassék meggondolni, nagy különbség van a közt, midőn állandó intézményeket sürget valaki és a közt, midőn nem állandó intézményekre van szükség, hanem olyanokra, amelyek csak rövid időre szólnak, a melyek múló feladatokat teljesítenek, mert akkor, midőn ily czélról van szó, roppant nehéz lesz megtartani a bírói függetlenség azon garantiáit, melyekre oly nagy súlyt méltóztatik fektetni, (ügy van! jobbfelől.) Mert mi fog történni azon bírákkal, kik ez ügyekben el fognak járni ? Valaminek csak kell velők történni. Ideiglenesen nem lehet őket alkalmazni, mert akkor nem birnak a függetlenség minden kellékével. Márpedig, ha azokat rövididő múlva a kormánynak más téren kell alkalmaznia: nem nyilik-e a legnagyobb tér arra, hogy azok a bírák — feltéve, hogy mind annyira hozzáférhetők és rossz indalatúak — minden áron igyekezzenek érdemeket szerezni, hogy későbben minél előnyösb elhelyezésben részesüljenek? A függetlenséghez szükséges, hogy a birák hosszabb időre legyenek alkalmazva. A hol csak múló és rövid időre szóló intézményről van szó: ott hiányzik a bírói függetlenség legfőbb characteristicuma. (ügy van! jobbfelől.) Mielőtt azonban befejezném beszédemet, legyen szabad még röviden felemlítenem és megvilágítanom azon felfogást, melyet az államtitkár ur nyilvánított és mely a túloldalon több megtámadtatásnak volt kitéve. (Halljuk! Halljuk!) Eddigi törvényeink szerint is van alkalom arra, hogy lényeges magánjogi kérdésekben, hol az enyém és tiedről van szó, a közigazgatási hatóságok járjanak el és ebbben valaminagy sérelmet senki sem talált. Sőt én tovább megyek, t. képviselőház. Én azt hiszem, hogy minél tovább fog terjedni a közigazgatás, minél előbbre fogunk haladni a culturállam terén, annál inkább fognak szaporodni azon körök, melyek a közigazgatás számára megnyílnak és a melyekben azok igen fontos vagyonjogi kérdésekben fognak ítélni. (ügy van! jobbfelöl.) Hiszen méltóztassék megnézni a mi törvénykönyveinket. Számos oly új hatásköre nyilik meg azokban az államnak, melylyel azelőtt nem bírt és melyben a közigazgatási közegek csakugyan birói functiókhoz hasonlókat teljesítenek. (Ugy van! jobbfelől.) Győry Elek: Elég baj! Láng Lajos előadó: Engedelmet kérek, de ez nem baj, mert az a nézet, hogy ez baj, abból az egyoldalúságból származik, melynél fogva sokan azt hiszik, hogy jogot csak a magánjog szempontjából lehet megítélni. (Mozgás balfelől) A közigazgatásnak azon terjeszkedése, hogy a közigazgatási hivatalnokra birói functiók vannak ruházva, onnan származik, t. képviselőház, hogy minden ilyen esetben az állam áll szemben az egyesekkel és hogy azért, mert az állam áll szemben az egyesekkel, nem le-