Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

m 146. országos Ülés dcczember 4-én, kedden. 1888. ministemek okvetlenül s épen a regale-birtokosok érdekében is szemmel kell tartani az egész operatiót; szemmel kell tartania azért, mert ha egyszer azt mondjuk : holnap életbe léptethetjük a jövedéki törvényt, a regale megváltására vonatkozólag törvényt hozunk, ezen törvény alkalmazását az első, második vagy harmadik fórumban a törvényszék kezeibe tesszük; mi ennek a következménye? Az, hogy a regale-jogok élvezetétől a regale-birtokosok tényleg elesnek ma; mig a kárpótlást csak akkor fogják megkapni, mikor a perek legnagyobb része vagy összesége ezen legfőbb bíróság által elintéztetett. De azt csak nem tartja bárki is lehetségesnek — egyébiránt igaz, Beőthy Ákos t. képviselő ur nemcsak lehetőnek, hanem előnyösnek tartotta — hogy az állam a kötvények kibocsátásának oly végtelen sorozatába kezdjen, a nélkül, hogy a dolognak végét ismerné, a mely kötvényeknek kibocsátási ideje ma még ép oly bizonytalan és korlátlan, mint a minő nehéz volna azoknak összegét ma tüzetesen meghatározni. De méltóztassék akármilyen financiális operatiónak történetét megtekinteni és meg fognak győződni arról, hogy egy oly financiális operatióban, a mely bizonytalan összegre és bizonytalan időre terjedő kötvények kibocsátásával eszközöltetik, e kötvények árfolyamában e bizonytalanság mi módon fog kifejezést nyerni. Vájjon lehetséges lett volna-e a 80 évi törlesztés, melyet szükségképen egyformán kellett a kötvények összegére kiterjeszteni. Ha a kötvények nem egyszerre bocsáttatnak ki, mi volna ennek következése? Az, hogy kárpótlást nem kapnának a birtokosok, azaz csak akkor kapnának, ha már egy hosszú idő elteltével az összes perek elintéztettek, időközben pedig semmi jövedelemben nem részesülnének. Mert a minister ur nem lehetne abban a helyzetben és nem volna hatalmában — nem lévén egyáltalában kezében az anyag, melyből a körülményeket megítélhesse — miszerint arról gondoskodjék, hogy azon birtokosok az időközi hasznot és jövedelmet élvezhessék. Addig, mig a minister ur át nem tekintheti az egész műveletet, ez nem lehetséges; nem lehetséges, hogy időközben jövedéki jegyek adassanak ki az illetőknek, addig, mig az összegre nézve végleg tisztában nincs a kormány; nem volnának lehetségesek oly intézkedések, melyek a jogok adását, vevését, azok átruházását, birói lefoglalását, a mint azok az élet forgalmában jelentkeznek, a művelet lebonyolításának ideje közben is biztosítják és nem eredményezne ez egy juristieiiiinot ezen jogok érvényesítése tekintetében, a művelet lebonyolításának összes idején túl is? Ez az eljárás, melyet önök indítványoznak, valóban erre vezetne; e mellett, a mint már kifejtetett, a pereket múlhatatlanul, az eldöntés reményével kecsegtetvén az illetők magukat, szaporítaná s egy oly osztályt teremtene, a mely érdekelve volna a perek nagyszámú előidézésére és minél hosszabbra való kinyujtására. Ez által szükségképen csak a lebonyolítás nehezíttetnék meg tetemesen s lehetetlenné tenné a pénzügyministernek azt, hogy a művelet eredményét áttekintse s lehetetlenné tenné egyszersmind azon időközi intézkedéseket, a melyekkel e törvényt minél előbb életbe léptetni akarják. Kárt okoz ez a regale-birtokosoknak, kárt okoz az államnak s kárt okoz magának a bírósági intézménynek is, a mely mellett önök állítólag lelkesednek, midőn oly feladatra utasítják, a melynek a dolog természete szerint megfelelni nem képes. Midőn tehát ugy elvi, mint elméleti és gyakorlati tekintetekből a t. túloldal propositióiból csak hátrányokat látok származni, midőn, megvallom, hogy ily törvényjavaslatot másból, mint czélszerűségi szempontból megítélni lehetőnek nem tartok, midőn azon garantiákat, melyek a dolog természete szerint a perek ellenőrzésében rejlenek, azon propositio által, melyet a bizottság előterjesztett, teljesen megóva látom, akkor nem habozhatom a választásban, akármily nagy kérdésekre utaljanak önök hamis hasison és alapon s akármily rémületes körülményekkel ijesztgetnek is, minthogy tudom, hogy a tényleges viszonyok ezzel ellenkeznek s azért teljes megnyugvással szavazom meg a 11. szakaszt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen többé feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadóját. Láng Lajos előadó: T. képviselőház! (Halljuk!) Azok után, a mik a ház ezen oldaláról (a jobboldalra mutat) különösen a tegnapi és mai napon mondattak, azt hiszem, igen rövidre foglalhatom össze előadói zárbeszédemet. Azonban az udvariasság is ugy kivánja, hogy a mondottak közül legalább egyet-mást megjegyzés nélkül ne hagyjak. (Halljuk!) Gfrünwald Béla t. képviselőtársam ma hosszasan foglalkozott azzal az eszmével, hogy ennek a mai kormányzatnak nincs érzéke az állandó intézmények iránt és meglehetősen humoros előadásában igyekezett feltüntetni a maga előnyére, hogy a minister elnök ur hogy megy az egyik kormányzati ágról a másikra s hogy fogják az ő menetelét mindenütt az intézmények romjai mutatni. Én nem tudom, t. ház, milyen romokat bir felhozni a t. képviselő ur a belügyi administratio terén : miféle intézmények azok, melyeket ő sajnál, melyeknek romjai mutatnák a ministerelnök ur ottani hivataloskodását. (Tetszés jobbfelöl.) A mi a pénzügyministeriumot illeti, ott csakugyan remélem, hogy lesz utána egy rom és pedig ez a rom, azt hiszem, a deficit lesz. (Tetsses jobbfelöl.) De hogy ezt valami olyan állandó intézménynek