Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

164. országos ülés január 18-án, pénteken. 1889. 393 Kzetfí dolognak ezt sem tartom, mely miatt magának az egész ügynek megakadnia vagy megdőlnie kellene. Azt is elismerem, t. ház, hogy felvehetők olyan czélszerí, helyes, jóakaró intézkedések, melyek e törvényjavaslat terhes intézkedéseit hatálytalanokká teszik; de, t. ház, itt figyelmeztetnem kell arra, hogy mi az, a mi ennél a kérdésnél a legterhesebb. (Halljuk!) Ennél a kérdésnél, t. ház, a legterhesebb dolog az, hogy a tiszti vizsga letételére utalt fiatal emberekre nézve ugy a német nyelv, mint egyéb tantárgyak elsajátíthatása végett nemcsak az kívánatos, hogy ők a vizsgáló bizottság előtt esetleg magyarul is felelhessenek, hanem az is kívánatos, hogy bele vétessék ez instructiókba az, hogy a tantárgyak legalább ott, a hol az önkéntesek többsége magyar, magyar nyelven is megmagyaráztassanak, (Helyeslés) mert különben tényleges eredményt elérni bajos. Nem akarom a t. ház figyelmét hosszasabban igénybe venni. (Halljuk!) Méltóztassék elhinni, hogy én jelen felszólalásomból nem igyekeztem hasznot húzni ezen reám nézve — őszintén megvallom, mert nem szoktam hazudni — kényelmetlen és mélyen elszomorító helyzetre nézve. Az egyének érdekeit ilyen komoly kérdések megítélésénél latba vetni nem lehet. Én kerestem elejétől fogva és keresem ma is azt a kivezető utat, melyen, habár meg is ütköznek itt a pártok, az ellenkező véleményűek, ezen ütközetekből ne következzék be az ország egy lényeges jogának megromlása vagy elkobzása. Altalánosságban megtagadni e törvényjavaslatot arról az álláspontról, melyen én állottam 15 éven át, azt hiszem, nem lehet. Én meg vagyok győződve arról, hogy habár az ellenzék különböző árnyalatai általánosságban meg is tagadják a törvényjavaslatot, e megtagadásban nem rejlik olyas valami, a mivel szemben, hogy példával éljek, a monarchia túlsó államában az egyértelmű megszavazás loyalítását ki lehetne emelni. Mert erős meggyőződésem, hogy nincs e képviselőháznak oly pártja, mely ugy a haza, mint a monarchia, mint a trón megvédésére a szükséges és kellő segélyt megtagadná. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez áll. Vitatkozhatunk mi, tárgyalhatunk a kérdések helyes vagy helytelen megítélése felett egymással szemben, de ez nem jelenti azt, hogy akár a nemzettől, akár az uralkodótól valaki el akarna az országban távolodni. Az a loyalitás, mely ott esetleg a megszavazásban rejlett, az a loyalitás nálunk megtalálható lesz minden időben, minden körülmények között; abból senki, sem ezen, sem a másik oldalról lealkudni nem fog. A különbség e kérdés megítélésénél köztem s az igen t. ellenzék között az, (Halljuk!) hogy először én a magam részéről azt az alapot, a melyen eddig állottam, elhagyni nem akarom, KtPVH. NAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTET. nem kívánom és habár a törvényjavaslat egy része, vélekedésem szerint, nem megfelelő és annak kötelességszerüleg módosítását kell hogy kérjem, de általánosságban a javaslatot vissza nem utasíthatom. És, t. ház, akárhogyan is fog eldőlni ezen kérdés, egy bizonyos: az, hogy ha véleményemmel az egyes részleteknél eltérek is azon párttól és azon kormánytól, melyet eddig követtem, egy nem fog bekövetkezni soha: az, hogy háta mögől, a honnan annyi ügyét támogattam, olyan pártra menjek, a honnan azokat megtámadják. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Egészen a t. ház belátására bizoni, teljes készséggel hajlok meg akarata előtt, hogy sziveskedik-e ma egy negyed órát adni nekem, vagy kivánja-e, hogy holnap beszéljek? (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Ma!) T. ház ! Mint jeleztem is, rövid ideig kívánok szólani, nem is szándékozom mindenre kiterjeszkedni; annyival kevésbé, mert csakugyanpolemisálni ez esetben semmi kedvem sincs és ha szólok, főleg azért teszem, mert nem gondolva még akkor, midőn egy alkalommal általánosságban nyilatkoztam arra, hogy oly messze vagyunk a részletek tárgyalásától és bár már az általános vitánál több oldalról fel lett említve, főleg a 14. §., azon alkalommal nem szólottam, legalább tüzetesen róla. Most tehát kötelességemnek tartom egy pár rövid szóval arról megemlékezni. Halljuk !) Talán méltóztatnak belátni, hogy állásomnál fogva, de máskép is, mert talán nem egészen jó praecedens a velünk egy monarchiában élő másik állam belügyeit nagyon erősen critisálni e ház kebelében, mert mi sem szeretnők, ha a mienket critisálnák és midőn ez megtörténik, nagyon nem szeretjük, hogy azt critisálják, mondom, ha ezt egyes képviselők tehetik, nekem már állásomnál fogva is és azt hiszem, ebben mindnyájan egyetértenek velem, az ilyen critisálásba belemennem nem szabad. (Helyeslés. Ugy van!) Egyet tudok és ez az, hogy arról ennél a törvényjavaslatnál szó nincs, hogy a monarchiának egyik állama valami tért foglaljon a másiknak rovására. Mert lia volna, akkor én is ellene volnék. Nem akarok foglalni magamnak ennek a törvénynek megalkotásánál, de nem engedném azt sem, hogy más foglaljon, mert egyetértek azzal, a mit Horváth Gyula t. képviselő ur arra nézve mondott, hogy ha az államok egymástól foglalnak, a melyik foglal, nem nyer, csak a másik veszít. (Helyeslés a jobboldalon.) De ez e kérdésnél, meggyőződésem szerint, mint bátor leszek reámutatni, nem is történt. Egyébiránt nem tudom, milyen nyeresége lehetne egyik vagy másik rész50