Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-164
394 18 *- O^SZÄ^S ülés január 18-án, pénteken. 1889. nek abból, mihelyt lényegében és elveiben egyforma törvényt egyformán állapít meg a monarchia mindkét állama. A mi még a 14. §d illeti, én csak bátor leszek reámutatni arra, mert hiszen utoljára nem szavakban kell az erőt keresni, hogy miféle következése kellett hogy legyen és lehetett az 1868 : XL. t.-cz. 11. §-ának és miként áll ez a magyar törvényhozás jogait illetőleg azon esetre, ha a jelen javaslat 14. §-a fogadtatik el? A régi törvény 11. §-ában meg volt határozva a hadsereg létszáma; ebben a javaslatban pedig meg van határozva, — mindig feltéve az ujonczok kiállításának külön megszavazásait — az egy évi ujonczok száma. Afölött, hogy ebben van-e különbség, vagy nincs, nem szükséges vitatkoznom; mert igen sokan a túloldalon is elismerték, hogy ebben igazában lényeges, vagy legalább alkotmányos különbség nincs. S még azt tehetem hozzá, hogy még talán, miután fentartva van, hogy egy ujonczot is kiállítani nem lehet, ha ez külön meg nem szavaztatik, ebben még nagyobb biztosíték van, mert még a lehetőségtői is elzárja a kormányokat, hogy minden évben külön kiszámítás utján állapítsák meg a kiállítandó ujonczok számát. Erről tehát többet nem szólok. Mármost ebben a törvényjavaslatban is benne van az, a mi a másik törvényben is meg van, hogy 10 évig nem változtatható meg, kivévén, ha a legfőbb hadar beleegyezésével tesznek a kormányok előterjesztést. Ebben tehát egyforma mind a kettő. Az eredeti szövegben nem volt benne az, a mi benne van az 1868-iki XL. t.-cz. 11. §-ában, hogy a kormányok azonban a 10 év letelte előtt — amott az volt — a 9-ik év végéig, kellő időben e létszám megtartása, vagy leszállítása iránt tartoznak a törvényhozásoknak javaslatot tenni. Már maga az, hogy ezen javaslat nem azt mondja, hogy a megváltoztatás iránt, hanem azt is mondja, hogy megtartása, vagy megváltoztatása iránt tartoznak javaslatot tenni, bizonyítja, hogy ezen szakasz értelmében is arra, hogy ugyanazon létszám követeltethessék 10 év múlva, a törvényhozások külön megállapodása szükséges. Láttuk, hogy az 1868-iki törvény 11. §-ából mi következett be. Igen jól méltóztatnak tudni, hogy akkor is a hosszabb időre, a 10 évre ^aló megegyezés létre nem jött. De nem lehetett, nem is kiséreltetett meg a 800 ezres létszám fentartása másként, mint hogy a kormány a törvényhozástól kérte a törvény érvényének egy évre való meghosszabbítását. És legjobb meggyőződésem szerint, melynek itt kifejezést adni kötelességemnek tartom s melyre nézve, ha tetszik, midőn a részleteknél erről szó lesz, akár egy jegyzőkönyvbe vehető concret kormány-nyilatkozatot tenni kész vagyok, — ennek nem lehet más következése, mint az, hogy ha 10 év letelte előtt, a kellő időben beadott javaslatok alapján, állandó időre, 10 évre, vagy kevesebbre, vagy többre, de meghatározott hoszszabb időre megállapodás létre nem jönne, u törvényhozásoktól ismét kérni fog kelleni azt, hogy a fennálló törvényt addig, mig a megegyezés létrejöhet, egy év idejére hosszabbítsák meg. Más következtetést (Ralijuk! Halljuk!) belőle vonni nem lehet. És megvallom, hogy ha azt hittem volna, hogy ezen kifejezéseket annyira aggályosaknak méltóztatnak találni, annak idejében talán lehetett is volna más kifejezéseket használni. De a lényeget benne találván, különösen azon módosítás által, mely az itt felmerült kívánságok folytán vétetett fel a törvényjavaslatba pótláskép, mely kimondja a kormány azon kötelezettségét, hogy 10 év letelte előtt, annak idejében, a létszám fenntartása vagy megváltoztatása iránt tartozik törvényjavaslatot beadni, megvallom, részemről ugy értvén s ugy magyarázván mindig, hogy ez csakugyan semmivel kevesebb jogot nem ad, mint az eredeti 11. §.: természetesen elfogadtam s elfogadandónak tartom és elfogadásra fogom a t. háznak az illető szakasznál ajánlani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Magába a törvénybe kell foglalni!) A mód, a melyet javaslok, elismerem, kétségkívül sohasem fog annyi szembeszökő súlylyal birni, mintha ez az intézkedés a törvénybe bele vétetnék, de viszont, ha törvény alkottatik s azok, kik a törvényt alkotják eonstatálják, hogy minő magyarázat mellett és mily értelemben fogadták el, az a jövőben is irányadó lesz a törvény magyarázatánál. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) PolÓnyiGéza: De nemcsak mi fogadjuk el a javaslatot, hanem a korona is. (Nagy saj.) Tisza Kálmán: Engedelmet kérek, de én is majdnem hajlandó volnék azt kérni, a mit tegnap egyik képviselőtársam kért, hogy vagy ne méltóztassanak közbeszólni, vagy pedig ugy, hogy halljam én is. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Azt mondottam, hogy nemcsak mi fogadjuk el a javaslatot, hanem a korona is. (Zaj jobbfelöl.) Tisza Kálmán: Engedelmet kérek, talán csak nem akar a t. képviselő ur engem azon alkotmányos tétel magyarázatára szorítani, hogy egy felelős minister ily nyilatkozatot nem tehet a nélkül, hogy tudná, hogy a korona is ugy értelmezi. (Ugy van! jobbfelol.) Azt akartam az imént mondani, hogy ez nem is példa nélküli eset. Méltóztassanak visszaemlékezni az esetre, hogy mikor történt, nem emlékszem, de a tényt positive tudom — a 60-as évek vége felé, vagy a 70-es évek legelején voltak esetek, hogy midőn valamely törvényjavaslat nemcsak az ellenzék részéről, de a kormányt akkor támogató párt némely tagjai részéről ugy magyarázta-
