Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-164
390 Ifti. országos ülés január 18-án, pénteken. 1SS9. súlyosbodása folytán, ezen törvény lesz legerősebb gátja. Azonban az országnak, a monarchiának és a trónnak védelmét sokkal fontosabbnak és előbbrevalónak tartottam annál is, hogy az államnak súlyos pénzügyi terheivel való küzdelme még hosszabb időre kitolassék, sem hogy felelősséget vállalnék azért, hogy mert a kisebb czélt akartam valósítani, a nagyobb czéltól megvontam az eszközöket. Ez volt az ok, a miért én a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Ezzel szemben, t. ház, mert én mértéket állítok fel magamnak, mint a hogy mértéket állítok fel más részére is — ezzel szemben kérdezem, a mint hogy kérdeztem a törvényjavaslat minden intézkedésénél: vájjon a törvény ezen vagy azon intézkedésének kimaradása véderőnk fokozása tekintetéből szükséges-e, kivánatos-e? Én nem tartózkodom megvallani, hogy ha azon meggyőződésre jutnék, hogy egyik vagy másik intézkedésnek benmaradása vagy föl nem vétele a törvénybe haderőnk fokozásával szerves összefüggésben áll, akkor én abb.i belenyugodnám De t. ház — és itt nyíltan megvallom, rá kell erre mutatnom az ellenzékkel szemhen — nem értek egyet azokkal, akik a 14. §. jelenlegi szövegezésében oly nagymérvű alkotmány- és jogesorbítást látnak, mint a minőnek azt feltüntetik. Sőt én nem is tartom e kérdés megítélésénél azt a legfontosabbnak, vájjon ez az alkotmánycsorbítás, ez a jogcsorbítás nagy-e vagy kicsiny; csak azt tekintem, hogy egyáltalában helyes, szükséges és kivánatos-e, hogy a törvénynek olyan intézkedései, melyek úgyszólván alaptörvény természetével bírnak, minden komoly és alapos indok nélkül kisebb-nagyobb, lényegesebb vagy lényegtelenebb változtatás alá vétessenek. És itt, t. ház, oly alapos indokok közé legkevésbé számíthatom azt, hogy a monarchia másik államának érdekei, a monarchia másik államának talán alkotmányszervezete és kényelme kívánják me<í ezt az áldozatot, mint a hogy már erre ráutaltak. Hogy ezt mért nem tartom helyesnek méltóztassék a t. ház megengedni, hogy magát a kérdést a dualisticus alapból legyek bátor bizonyos oldalról megvilágítani, a melyről, legalább tudtom szerint, eddig megvilágítva nem volt. (Halluk! Baüjuk!) Miként minden monarchiában, mely dualisticus alapon áll, ugy ezen monarchiának is és a benne levő államoknak nem a törvény képezi, ugyszóHán sarkalatos alapját; szükséges ehhez, hogy a monarchia két állama közti egyetértés, jó viszony és az egymás érdekei iránti kölcsönös tisztelet, különösen a kormányoknak egymás iránti kellő tapintata, és hogy — a mi nálunk teljesen kétségbevonhatatlan — az uralkodóban magában meglegyen a jóakarat és bölcsei ég. Mert hiába biztosítjuk az ily természetű jogokat törvényekkel, ha azoknál a factoroknál, melyek e törvényeknek életbeléptetésére hivatvák, a jóakarat, a jóhiszeműség, a tapintat és a kellő érzék hiányzik ; mert, daczára a jó törvényeknek, oly dolgok következhetnek be, a melyek a monarchia és az abban lévő államok életére válságosak lehetnek. És volt egy alkalom, t. ház, évekkel ezelőtt — természetesnek tartom, hogy kevesen fognak rá emlékezni, ez arról tanúskodik, hogy jó emlékező tehetségem van — hajói emlékszem, 5 — 6 évvel ezelőtt, a felirati vita alkalmával magam voltam bátor figyelmeztetni a t. házat azon irányzatra, hogy egész Európában a politikai és társadalmi fejlődés a többi államokra is befolyással bir, bátor voltam rámutatni, hogy, fájdalom, a react ; onarius irányzat, mely megindult Európa egyik részében, a monarchia másik államában, ugyszólva, nagyhatalommá, erővé nőtt; bátor voltam rámutatni, hogy daczára annak, hogy a monarchiának egyik fele a másik dolgaiba, belügyeibe nem avatkozhatik: az még sem lehet soha közömbös, hogy mig az egyik államfél szabadelvű irányban és alapon kivan haladni, addig a másik államban a feudalismus, ultramontanismus, foederalismus iránya kezd lábra kapni. Ugyanakkor figyelmeztettem, — természetes, hogy gyenge hangomnak kevés hatása volt a házban — óva intettem, hogy az az irányzat, mely ott napról-napra jobban érvényesül, az a magyar állam beléletére nem lehet jó hatással. Az előtt a monarchia másik államában más többség s más kormány vezette az ügyeket — valami kellemes megelégedéssel azokra a kiegyezésekre, melyeket azzal a kormánynyal és azzal a többséggel létesítettünk, vissza nem emlékezhetünk ugyan, de azt nem tagadhatja meg az akkor uralkodott többségtől és az akkor uralkodott kormánytól senki sem, hogy, habár előnyös helyzetét a viszonyokhoz képest kizsákmányolta, de a kiegyezés alaptörvényét sem lényegében, sem alapjában megváltoztatni sohasem törekedett és bár a maga érdekében előnyeit a legvégső határig, talán, a mennyire nem is volt opportunus, kizsákmányolta, de a dualismust megalapító törvényeken és azok egyes intézkedésein változtatni nem kivánt. Nem jó szolgálatokat tesz — meg vagyok róla győződve — sem a dualisticus felfogásnak, sem a dualismusnak magának, sem az államnak és népeinek az a kormány, mely a dualisticus alapon levő monarchia egyik felében oly intézkedés fölvételét vagy kihagyását kívánja, mely ellenében jogm aggályok támadnak a monarchia másik felében; a vívmányok, melyeket egyik állam a másiktól vesz el, az a zsákmány, a mit igy mutat fel. nem nyereség arra nézve, a ki elveszi, az csak vesztesége annak, a kitől elveszik. (Helyeslés.) Megengedem, t. ház, hogy a 14. §. intézkedése magában véve azon komoly alkotmányos garantiáknak, melyek a 68-iki törvényben meg voltak szerezve, főbb, komolyabb, határozottabb részét
