Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

ÍM. ors/ágros ülés január 18-án, pénteken. 188®. 391 megtartotta. De én komoly indok nélkül ugyanazt az intézkedést, mely a nemzet megnyugvására tisztában volt és tisztán állott, homályba burkolni a magam részéről hajlandó nem vagyok ; (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és a ssélső baloldalon.) itt nem az értékek mérlegeléséről van szó, nem arról, vájjon kiesi-e, sok-e, hanem azt mondom, hogy kellő szükség nélkül egy betűt sem; inig ha van rá komoly indok és szükség, akkor mindent. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső, baloldalon.) És hogy a véderő-javaslatnál ettől eltérni veszélyes, erre nézve tájékoztatást nyújt Kónyi Manónak most megjelent nevezetes munkája is. A legnagyobb bölcsesség, a mely Deák Ferencz minden tényéből, de leginkább ebből kiviláglik, az, hogy a véderő kérdését egyáltalában ő sem tartotta azon forrásnak, a melyből jogokat lehessen szerezni, vagy elkobozni. Sőt tovább megyek. Az ő bölcsessége abban rejlett, hogy azt a kiegyezést, mely később 1867-ben megvalósult, ő már azelőtt, mielőtt a porosz-osztrák háború eldőlt volna, megalkotta és alkotmányunk: az 1867-iki kiegyezés, ép azőbölcsessége folytán, nem ugy tűnt fel., hogy az a megvert hatalomtól nyert engedmény, mert hisz győzhetett volna, a lehetőség megvolt rá. Az a kiegyezés előre meg volt állapítva a kiegyezési tervezetben s pontozatokban s a nemzetnek tudomása volt az egész tervezetről; és Deák Ferencz nem követelt a megvert hatalomtól a megveretés után egy iottával sem többet, mint a mennyit követelt volna, ha győz vala. Egyáltalában, ha egy monarchiának ügyei a dualismus alapján intéztetnek, akkor sem a háború, annál kevésbbé a véderő esélyeitől nem szabad függővé tenni azon jogokat, a melyeket egyik, vagy másik állam magának megszerez és fentart. Ezért támad bennem ma aggály a 14. §. jelen formulázása miatt. Én egyáltalában félek attól, hogy ez a törvényjavaslat törvényünknek egy sarkalatos intézkedését, ha nem is vonja el. de bizonyos homályba burkolja. S vájjon ebben az esetben nem következhetik-e be az, hogy közgazdasági és pénzügyi kiegyezésünk, a melynek legfontosabb garantiája az évek tartamában nyugszik, bizonyos kihagyások által lehetetlenné tétetik és üres formává lesz. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ennélfogva én — habár meglehet, hogy aggodalmaim talán nem eléggé jogosultak és a jövő meg fogja mutatni, hogy mi, a kik ezen a nézeten voltunk, nem értettük meg a dolgot — sokkal jobban szeretem, ha jelenleg kapom a garantiákat és ha nem a jövőben, hanem most nyerek ezek tekintetében megnyugtatást (Helyeslés balfelöl) és csakis igen súlyos körülmények lehetnének azok, a melyek miatt én azt, a mit most megnyerhetek, a jövőben kiváajam magamnak biztosítani. (Helyeslés balfelél.) Ezek után méltóztaiseék a t. ház megengedni. hogy a törvényjavaslatnak még két intézkedésére terjeszkedjem ki. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a magyar nyelv kérdése, a melyet, hogy rövid lehessek, egy irányban kivánok megvilágosítani. (Halljuk! Halljuk!) Felhozatott a gr. Csáky minister ur által kiadott rendelet. Lehet, hogy az időszerűség és a kifejezések tekintetében itt-ott jogos vagy kevésbbé jogos kifogások tehetők. En azonban a magam részéről határozottan bevallom, hogy a rendeletnek lényeges intézkedését tökéletesen helyeslem. Megengedem, hogy a tanrendszert és azt tekintve, hogy mikor lehet valamely tantárgy tanítása iránt sikeres rendeletet kiadni, ép oly kevéssé volt az idő jól megválasztva, (Ugy van! balfelöl) mint aminő kevéssé volt helyes azt ezen törvényjavaslattal kapcsolatba hozni, a melylyel az szükségszerűleg összefüggésbe nem is hozható. De t. ház, hisz a túloldalon is mindenki, a ki felszólalt — néhánynak kivételével — beismerte, hogy a német nyelv megtanulása azon connexióknál fogva, melylyel a monarchia másik felével és Németországgal kereskedelmi és sok más tekintetben állunk, okvetetlenül kívánatos. A helyett, hogy a német nyelv megtanulása ellen resensust lehetne nálunk eonstatálni, higgadt ítélettel ép ellenkezőjét lehet mindig eonstatálni. Habár bizonyos intézkedésekre nézve eltérő vélemények is vannak, de a német nyelv elsajátítását a magyar ifj'ak érdekében mindenki kívánatosnak tartotta. (Általános helyeslés.) És ezzel szemben vájjon mennyiben jogos állapotainknak az a megítélése, ha a monarchia túlsó felében minket vádolnak ehauvinismussal, kik e ház minden oldalán azt magyarázzuk, hogy igenis szükséges a német nyelv megtanulása és azok neveznek minket chauvinistáknak, kik a századok óta iskoláikban uralkodó német nyelvet onnan száműzték. (Élénk helyeslés bal/elöl.) Csatár Zsigmond; Árpád nem tudott németül! (Hosszantartó nagy derültség ) Horváth Gyula: T. ház! Hogy a német nyelv tanulása által a magyar cultura elnyomatnék, azt határozottan tagadom; mert, ha én a magyar culturát olyannak tartanám, hogy azt egyik vagy másik idegen nyelv elsajátításával el lehet pusztítani: akkor bizonyára csak a tudatlanságban kellene keresnem a magyar eulturának alapját; ebben pedig sem én, sem más e házban keresni nem fogja. (Helyeslés balfelöl.) De, t. képviselőház! A magyar szellemnek, a magyar eulturának fentartását s ezen nemzetnek megszerzett és vele járó jogainak érvényesítését sem chauvinismusnak, semtúlterjeszkedési vágynak tartani nem fogja senki. (Igaz! Ugy van! baljelöl) Azért, hogy én most azt kívánom és óhajtom, hogy a magyar nyelv jogosultsága tekintetében intézkedés történjék a törvényben, nem térek el azon alapelvtől, melyet beszédem elején kifejez.-.•