Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

164. országos ülés január 18-án, pénteken. 1SS9. 38£^ vényjavaslattovábbi tárgyalása folyamán kénytelen legyek többször is felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy felszólalásomban apolemiátóltartózkodni fogok.Csakegyetlenegy ily megjegyzést kivánok tenni s ez Helfy Ignácz igen tisztelt képviselőtársamnak szól. Mai igen szép, fényes beszédében, mely méltán megérdemelte azt a figyelmet, melyben az egész ház részesítette, apostrophálta, hogy a ministerelnök urnak kik a barátjai: azok-e, kik a ministerelnök urat egy irányban való haladásában támogatják, vagy azok-e, kik őt ezen útjában feltartóztatni kívánják? És, midőn t. képviselőtársam ezt mondta, talán mindenkinek a fülét megütötte az a hang, a mely a sajtóban is nyilvánult és a mit t. képviselőtársam, midőn őt e felől megkérdeztem, maga is elismert, t. i. hogy ezzel bizonyos fokig rám is akart utalni. Erre nézve ki akarom jelenteni, hogy én egyáltalán elismerés vagy bókot, a mely más meggyőződésen alapuló véleménynek vagy azt képviselő egyéneknek kisebbítésével jár, elfogadni hajlandó nem vagyok. Valamint megkövetelem hogy az én nyilatkozataim alapját a meggyőződésben keressék, úgy teljes készséggel elismerem, hogy mindazok, kiknek az enyéimmel megegyező aggályaik lehetnek, akkor, midőn a viszonyok mérlegésével az általuk követendő irányt megválasztották, ép oly jóhiszemüleg cselekesznek és épen úgy az ország érdekeit szolgálják, mint én cselekszem, midőn ezeket mérlegelve, ugy tartottam, hogy ha azon bekövetkezhető válság, melyektől ők tartanak, csakugyan be is következnék, ezaránylag kevesebb kárral járna, mint a minővel a törvényjavaslat bizonyos szakaszából egy dispositió kihagyása. (Helyeslés.) Ezt előre kívántam megjegyezni. Most pedig, t. képviselőház, mindenekelőtt elmondom azon indokot, mely arra birt, hogy e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Halljuk!) Ezen indok az, hogy én a véderő-törvények tárgyalását azon tárgyalások közé sorozom, melyeknél, nézetem szerint, jogokat szerezni vagy jogokat elkobozni akarni a leghibásabb, legtévesztettebb politika. Értem és természetesnek tartom, hogy midőn még nem léteztek nemzeti hadsergek, midőn zsoldos hadsergek voltak azok, melyekkel az uralkodók trónjukat, az államokat megvédték, a népek és nemzetek ezen seregek költségeinek megszavazását egyúttal alkalmul használták fel arra, hogy biztosítsák ama jogaikat, a melyek kétségbe vonattak és úgyszólván olyannak tekintették ezen áldozatot, melylyel szemben megfelelő áldozatokat követeltek viszont a hatalomtól. De ma, midőn a hadsereg egészen más alapra van helyezve ; midőn alkotmányos államokban a hadseregek egyformán hivatvák úgy a trónok, mint a nemzetek érdekeinek védelmére, ma feltételekhez kötni a védtörvény megszavazását és aztkútforrásnak tekinteni, a melyből jogokat lehet szerezni, vagy másfelől olyannak tekinteni azt, melynél jogokat elkobozni lehet: ez nézetem szerint, ellentétes a véderő érdekével és igy ellentétes a nemzet, a dynastia és a monarchia érdekeivel. Ennél fogva, t. ház, engem e törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadásánál nem az vezet, vájjon minő jogok szereztessenek a nemzetnek vagy az államnak, hanem vezetett a megítélésnél az, hogy a véderő-íörvény megszavazásával úgy a nemzet valamint az állam, a monarchia és a trón megvédésére a kellő eszközök adassanak : igen-e vagy nem ? S az általánosságban való megítélésénél úgy találtam, hogy ezen törvényben megadatnak a kellő parantiák arra, hogy a nemzet, az állam, a monarchia és a trón meg_ védessenek, T. képviselőház! Mikor engem a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadásához ez vezetett, ugyanakkor meg kellett bírálnom azt, hogy a mikor kétségtelenül terhes áldozatokat vállal magára e nemzet, azt a saját érdekében vállalja-e el? mert én nem vagyok semmi körülmények között az ámítások barátja. Én elismerem és tisztán s világosan látom, hogy a jelenlegi európai helvzet folytán véderőnknek ily mérvben való fokozása financiális, nagymérvű következményekkel jár. Azt is elismerem, hogy e pillanatban nincs hadiigyminister vagy honvédelmi minister, a ki azon financiális következményekről számolni tudna; mert a viszonyok nehezedése, vagy a viszonyok könnyebbülése folytán a nemzet, az állam, a monarchia jól felfogott érdekében takarékosságot gyakorolhat, de az is megtörténhetik, hogy a fenyegető helyzet folytán a nemzetnek pénzbeli áldozatkészségét ezen keret megtartása mellett sokkal nagyobb mértékben fogja igénybe venni. Ezt előre semmi körülmények között meghatározni nem lehet; csak azt tudjuk, hogy minél bonyolultabbak lesznek a viszonyok, minél nagyobb mértékben fegyverkeznek Európa hatalmai, annál nagyobb mértékben fognak öregbedni az általunk hozandó áldozatok. Ezek előtt szemet hunyni nem szabad. De tudora továbbá azt, hogy ugyanezen javaslatnak a besorozandó korosztályokra vonatkozó intézkedései ugy a közgazdaság, valamint a családi élet tekintetében is tetemes megterheltetéssel járnak. Daczára ennek azonban, azon meggyőződésre jutottam, hogy ez az ország védereje tekintetében kívánatos és szükséges és daczára annak, hogy nem hunyhatok szemet az előtt, hogy hitem és meggyőződésem szerint, sok reménynek kell elhervadni, a melyet hónapokkal előbb talán jogosan tápláltunk, a mennyiben könnyen megtörténhetik, hogy pénzügyi rendezkedésünknek, az egyensúly helyreállításának, a viszonyok