Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

164. országos ülés január 18-án, pénteken. 1SS9. 38£^ vényjavaslattovábbi tárgyalása folyamán kénytelen legyek többször is felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy felszólalá­somban apolemiátóltartózkodni fogok.Csakegyet­lenegy ily megjegyzést kivánok tenni s ez Helfy Ignácz igen tisztelt képviselőtársamnak szól. Mai igen szép, fényes beszédében, mely méltán meg­érdemelte azt a figyelmet, melyben az egész ház részesítette, apostrophálta, hogy a ministerelnök urnak kik a barátjai: azok-e, kik a ministerelnök urat egy irányban való haladásában támogatják, vagy azok-e, kik őt ezen útjában feltartóztatni kívánják? És, midőn t. képviselőtársam ezt mondta, talán mindenkinek a fülét megütötte az a hang, a mely a sajtóban is nyilvánult és a mit t. képviselő­társam, midőn őt e felől megkérdeztem, maga is elismert, t. i. hogy ezzel bizonyos fokig rám is akart utalni. Erre nézve ki akarom jelenteni, hogy én egy­általán elismerés vagy bókot, a mely más meg­győződésen alapuló véleménynek vagy azt képvi­selő egyéneknek kisebbítésével jár, elfogadni haj­landó nem vagyok. Valamint megkövetelem hogy az én nyilatkozataim alapját a meggyőződésben keressék, úgy teljes készséggel elismerem, hogy mindazok, kiknek az enyéimmel megegyező ag­gályaik lehetnek, akkor, midőn a viszonyok mér­legésével az általuk követendő irányt megválasz­tották, ép oly jóhiszemüleg cselekesznek és épen úgy az ország érdekeit szolgálják, mint én cselek­szem, midőn ezeket mérlegelve, ugy tartottam, hogy ha azon bekövetkezhető válság, melyektől ők tartanak, csakugyan be is következnék, ezarány­lag kevesebb kárral járna, mint a minővel a tör­vényjavaslat bizonyos szakaszából egy dispositió kihagyása. (Helyeslés.) Ezt előre kívántam meg­jegyezni. Most pedig, t. képviselőház, mindenekelőtt elmondom azon indokot, mely arra birt, hogy e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadjam. (Halljuk!) Ezen in­dok az, hogy én a véderő-törvények tárgyalását azon tárgyalások közé sorozom, melyeknél, néze­tem szerint, jogokat szerezni vagy jogokat elko­bozni akarni a leghibásabb, legtévesztettebb poli­tika. Értem és természetesnek tartom, hogy midőn még nem léteztek nemzeti hadsergek, midőn zsol­dos hadsergek voltak azok, melyekkel az uralko­dók trónjukat, az államokat megvédték, a népek és nemzetek ezen seregek költségeinek megszava­zását egyúttal alkalmul használták fel arra, hogy biztosítsák ama jogaikat, a melyek kétségbe vo­nattak és úgyszólván olyannak tekintették ezen áldozatot, melylyel szemben megfelelő áldozatokat követeltek viszont a hatalomtól. De ma, midőn a hadsereg egészen más alapra van helyezve ; midőn alkotmányos államokban a hadseregek egyformán hivatvák úgy a trónok, mint a nemzetek érdekei­nek védelmére, ma feltételekhez kötni a védtör­vény megszavazását és aztkútforrásnak tekinteni, a melyből jogokat lehet szerezni, vagy másfelől olyannak tekinteni azt, melynél jogokat elkobozni lehet: ez nézetem szerint, ellentétes a véderő ér­dekével és igy ellentétes a nemzet, a dynastia és a monarchia érdekeivel. Ennél fogva, t. ház, engem e törvényjavas­latnak általánosságban való elfogadásánál nem az vezet, vájjon minő jogok szereztessenek a nem­zetnek vagy az államnak, hanem vezetett a meg­ítélésnél az, hogy a véderő-íörvény megszava­zásával úgy a nemzet valamint az állam, a monar­chia és a trón megvédésére a kellő eszközök adas­sanak : igen-e vagy nem ? S az általánosságban való megítélésénél úgy találtam, hogy ezen tör­vényben megadatnak a kellő parantiák arra, hogy a nemzet, az állam, a monarchia és a trón meg_ védessenek, T. képviselőház! Mikor engem a törvény­javaslatnak általánosságban való elfogadásához ez vezetett, ugyanakkor meg kellett bírálnom azt, hogy a mikor kétségtelenül terhes áldozatokat vál­lal magára e nemzet, azt a saját érdekében vál­lalja-e el? mert én nem vagyok semmi körülmé­nyek között az ámítások barátja. Én elismerem és tisztán s világosan látom, hogy a jelenlegi európai helvzet folytán véderőnknek ily mérvben való fokozása financiális, nagymérvű következmények­kel jár. Azt is elismerem, hogy e pillanatban nincs hadiigyminister vagy honvédelmi minister, a ki azon financiális következményekről számolni tudna; mert a viszonyok nehezedése, vagy a viszo­nyok könnyebbülése folytán a nemzet, az állam, a monarchia jól felfogott érdekében takarékossá­got gyakorolhat, de az is megtörténhetik, hogy a fenyegető helyzet folytán a nemzetnek pénzbeli áldozatkészségét ezen keret megtartása mellett sokkal nagyobb mértékben fogja igénybe venni. Ezt előre semmi körülmények között meghatározni nem lehet; csak azt tudjuk, hogy minél bonyolul­tabbak lesznek a viszonyok, minél nagyobb mér­tékben fegyverkeznek Európa hatalmai, annál nagyobb mértékben fognak öregbedni az általunk hozandó áldozatok. Ezek előtt szemet hunyni nem szabad. De tudora továbbá azt, hogy ugyanezen javaslatnak a besorozandó korosztályokra vonat­kozó intézkedései ugy a közgazdaság, valamint a családi élet tekintetében is tetemes megterheltetés­sel járnak. Daczára ennek azonban, azon meg­győződésre jutottam, hogy ez az ország védereje tekintetében kívánatos és szükséges és daczára annak, hogy nem hunyhatok szemet az előtt, hogy hitem és meggyőződésem szerint, sok reménynek kell elhervadni, a melyet hónapokkal előbb talán jogosan tápláltunk, a mennyiben könnyen meg­történhetik, hogy pénzügyi rendezkedésünknek, az egyensúly helyreállításának, a viszonyok

Next

/
Oldalképek
Tartalom