Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-164
382 164> o rs ^gos ttlés Január 18-án, pénteken. 1889. de ennek az országnak, ennek a nemzetnek élnie kell és igy még jöhetnek perczek, midőn szüksége lesz e nemzetnek a jog fegyverére, hogy védelmezhesse nemzeti létét. Önök tehát nem bocsáthatják meg önmaguknak, hogy egy ember kedvéért ezen jogokat feláldozták. Elismerem, értem és bele is tudom magamat gondolni abba a helyzetbe, hogy a hosszasabb együttműködés egy vezérrel nehézzé teszi a tőle való megválást, hogy ez neki fáj ; de engedjék meg, hogy egész szerényen megjegyezhessem, hogy rosszul alkalmazzák az iránta táplált barátságot. (Halljuk! Halljuk.') Én hosszú évek óta, a mióta csak Tisza Kálmán a ministerelnöki széken ül, vele szemben ellenzéket képezek; de annyi elismeréssel mindig voltam és most is vagyok fényes tehetségei és kiváló tulajdonai iránt, hogy nem kívántam soha és nem kivánom most sem, hogy oly dísztelenül bukjék el, mint a minő bukás vár reá akkor, ha ezen törvényjavaslat törvénynyé fog válni. (Halljuk! Halljuk!) Mert megbukni a ministerelnöki széken parlamenti dolog és nem hagy maga után szégyenítő nyomot; de megbukni a nemzet hecsülésében, ez szégyen, (ügy van! Ugy van! a szélső halon.) A nemzet nem fogja elfelejteni soha, hogy épen az a férfiú fosztotta meg Magyarországot alkotmányának a véderőrevonatkozó utolsó garantiájától, aki hosszú éveken át az önálló nemzeti hadsereg zászlóját lobogtatta kezében. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Végre is méltóztassanak megfontolni, hogy megtörténhetik — adja a magyarok istene, hogy ne történjék meg — hogy a mit önök egyetlenegy pillanat alatt megszavazhatnak, évtizedek és évszázadok alatt nem lehet újból visszaszerezni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha én azt remélhetném, a mit nem remélek, hogy az én gyenge szavam eljut a trón magaslatáig, azt mondanám (Halljuk! Halljuk!): Felséges Uram ! Ne bízzál az oly tanácsosokban, a kik a, netalán közelgő nagy események elé egy elégületlen Magyarországot akarnak állítani; (Helyeslés szélső balfelöl) ne engedje meg Felséged, hogy a már teljesen helyreállt bizalom újból megingattassék a nemzet kebelében és hogy újból gyökeret verjen benne az a meggyőződés, hogy nemzeti létének megvédéseért és biztosításaért újabb küzdelemnek kell majd előállani. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Mert e veszélyt elhárítva akarom látni hazáról és trónról, nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom Ugron Grábor határozatijavaslatát. (Hosszan tartó élénk, helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Báró Eejérváry Géza honvédelmi ministerí T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem látom még elérkezettnek az időt arra, hogy valamennyi felszólalásra válaszomat megadjam; delegyen szabad csak Helfy t. képviselő ur két megjegyzésére röviden válaszolnom. (Halljuk!) Az első az, hogy szerinte a törvényjavaslat 14. §-a megfosztaná a törvényhozást attól, hogy jövőben az egész védszervezetet bármikor ismét tárgyalhassa és hogy ez lényeges különbség a régi törvénynyel szemben. A régi törvényben ez áll: „A hadsereg megállapított létszámának a körülmények szerint tovább is változatlan hagyására, vagy megváltoztatására czélzó javaslatok mindkétfél képviseleteinek, alkotmányos utón való újabb megegyezés végett mindenesetre még a 9-ik év lefolyása előtt előterjesztendők." Tehát itt nem az összes védszervezet tárgyalásáról, hanem csak a hadilétszám megváltoztatásáról, vagy meg nem változtatásáról van szó. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez nagy különbség. Most sem lettünk volna kötelesek az egész véderő-szervezetet magában foglaló törvényjavaslatot előterjeszteni. (Egy hang a szélső baloldalon : A 11. §-t tessék olvasni!) Hiszen azt olvastam! Mást nem birok belőle kiolvasni, mint azt, a mi itt nyomtatva van! (Helyeslés, derültség jobbfelöl.) E törvényjavaslatot nem az 1868-ki törvény következtében terjesztettük elő, mert e tőrvény következtében csak a létszám megállapítása iránti újabb javaslatot lettünk volna kötelesek előterjeszteni. De itt az egész védrendszert magában foglaló javaslatról van szó. Mivel pedig 20 év alatt mindig, valahányszor egyes módosításokra volt szükség, a törvényhozáshoz fordultunk és most, midőn gyökeres változásokról van szó, szintén a törvényhozás hozzájárulását kérjük: ugy a jövőben is, a nélkül, hogy e kötelesség a törvényben ki volna mondva — valamint a régiben sem volt kimondva -— minden módosítást a törvényhozás elé fogunk terjeszteni. És ha 20 — 30 év múlva újra előáll annak szüksége, hogy gyökeresen meg kell változtatni a védrendszert: akkor utódaink is csak igy fognak eljárni, mint most mi: kötelesek lesznek a törvényhozásnak e részben előterjesztést tenni. (Helyeslés j db felől.) Tehát e részben sem sni különbség nincs. Második állítása a t. képviselő urnak az, hogy én a pénzügyi bizottságban azt mondottam, hogy a hadmentességi díjat illetőleg mindössze csak 30 — 40,000 emberről van szó. Igenis mondtam, de nem abban az értelemben mondtam azt, hogy csak 30 usque 40 ezer ember lesz felmentve ezentúl a hadmentességi díj fizetése alól, hanem azon értelemben, hogy körülbelül minden esztendőben mind a három korosztályból van 30 usque 40 ezer ember, a ki a felmentésre igényt tart; azok közül későbben — minthogy csak ezek nyilvántartatnak — igen sokan elesnek és a hadmentességi díj fizetése nem az egész 30—40 ezer emberre nézve tart 12 esztendeig, hanem tart csak addig, mig az illetők felmentési joggal birnak és ezeknek a száma ezután — ezt akkor nem mondtam, hanem igazat
