Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

364 163. országos ülés jannár lT-én, csütörtökön. 1889. katonai jubileumát ugyanakkor ünnepelték ineg nagy zajjal, (ügy van! balfelöl.) íme tehát, t. ház, igy és ekként beesülik nálunk a cultura bajnokát, hogy még azt se várják meg, hogy el legyen temetve, már is másnak jubilálnak, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Oda jutottunk, t. ház, hogy ma már nyíltan fel mer állani a fiatal gárdának egyik előkelő s elismerem, igen tanult tagja, Tisza István ur s kineveti és megtagadja a magyar nemzeti cul turát. (Mozgás jobbfelöl.) Oda jutottunk, t. ház, hogy a magyar nemzeti culturát a ki akarja, mint gróf Apponyi Albert akarta, azt Összehasonlítják a chinai birodalom elzártságával. Ám tessék a fiatalok merész, elszánt gárdájának eltagadni vagy ellene beszélni, ám méltóztassék elvenni és megtagadni ezen államtól a magyar nemzeti cultura jellegét, de tessék megjegyezni: vegyék el önök a tűztől a meleget, az nem lesz tííz többé; vegyék el a naptól a fényét a az nem lesz napvilág többé. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon) Tagadják meg a nemzeti culturát a hazától s ez állam minden lesz, csak nem magyar állam. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Az ilyen beszédek után fel lehetne ide is irni a parlament épületére, a mi fel van irva a Pantheonra: „Quod non fecerunt barbari, fecerunt barbarini". A mit meg nem tettek a barbárok, azt megtették a saját fiai. Odajutottunk most, t. ház, hogy ha most Cserei Mihály feltámadhatna, megírhatná Kazinczynak, hogy a magyart nem a német ministerek rontják, hanem a rossz magyarok. (Zajos helyeslés a bal- és szél-ő baloldalon) De minden megvetéssel, minden lenézéssel, minden tagadással szemben mi bizunk ezen magyar culturában, mert ez már oly erős s oly hatalmas, hogy nem lehet azt eltiporni, elég volt abból, mint a bánánfából, hogy gyökeréből egy egész erdő teremjen. Mi bízunk a magyar nemzeti culturában, bíztunk és bízunk abban, hogy azt koporsóba be zárai nem lehet, mert az kitör onnét és előbbutóbb elsepri azokat, a kik illetéktelen kézzel lefojtani akarták. (Éljenzés balon.) Pártolom a gróf Apponyi Albert képviselőtársam által beadott határozati javaslatot. (Élénk. helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon ) Pulszky igost: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Nem is annyira szavaim félremagyarázására, mint a miatt akarok szólni, hogy ne fogassanak rám oly szavak, a melyeket egyáltalán soha nem használtam. Bátor voltam ide kérni a gyorsírói jegyzeteket, mert, t. ház — s gondolom, ellenfeleim is hitelt fognak szavamnak adni — én beszédem óta e jegyzeteken javítást vagy változtatást nem tettem és azt látom, hogy ugy, a hogy a gyorsírók azt hallották, ugy, a hogy a t. háznak azt előadtam, ugy áll ezen jegyzetben az, mit akkor mondtam; s ezt átolvasva, bátor vagyok megjegyezni, hogy én egyáltalán nem azt mondtam, a mit Fenyvessy igen t. képviselő ur, ki, ugy látszik, nem azon buzgólkodott, hogy engem hallgasson, hanem inkább azon, hogy mások engem ne hallgassanak, (Élénk derültség jobbfelöl) rám fogni, jónak látott, hanem mondtam egészen ellenkezőt, mondtam szószerint ezt: Ne méltóztassanak tehát azt mondani, hogy a magyar nyelv iránt érzékünk nincs, de ne is méltóztassék a magyar nyelv mellett oly argumentatióval élni, mely, ha elfogadjuk, épen hazánk azon polgárai ellen fordul, kik nem magyar ajkúak ugyan, de a kik e hazának híí polgárai és a kik, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák', szükséges is, törvényes is, múlhatatlan is. Ekkor történt azon félbeszakítás, a melyre a t. képviselő ur hivatkozott és azután folytattam: „Ne méltóztassanak, ismétlem, azt mondani, hogy a két nyelven való kiképzés nemzeti önérzetet sért, hogy egy idegen nyelv tanulása az állami, vagy az anyanyelv iránti ragaszkodást alább^zállítja, mert ha ezt mondják, csak azoknak nehezítik állását, kiknek magyarul meg kell tanulniok, a kik, ha magyarul szívesen és jól tanulnak, evvel kötelességet teljesítenek/ Kérdem, t. ház, hogy van-e ebben azon vádnak alapja, melyet az igen t. képviselő ur rám fogni jónak látott és hogy egyáltalán, habár jogosítva vau is, oly szavakat, a melyeket mondtam, magyarázni, szüksége forog-e fenn annak, hogy ezen világos kijelentésemnek további magyarázatát adjam. (Helyeslés jobbfelöl.) Josipovich Géza jegyző: Gr. Andrássy Gyula! Gr. Andrássy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha arra határoztam el magamat, hogy e vitában részt vegyek, ezt nem azért tettem, hogy e törvényjavaslat részleteihez szóljak, hanem azért, hogy azon új eszmékkel foglalkozzam, a melyek a túlsó oldalról felhozattak, azon reform-eszmékkel, melyeket a napokban a vita folyamán hallottunk. És legyen szabad mindenek előtt gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársamnak múltkori nagyszabású beszédében kifejtett új reformeszméivel foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadom, hogy aggodalommal szállok síkra én a kezdő, a nemes gróf ellen. Bátorságot csak azon meggyőződésből merítek, hogy ügyem az igazi és azon érzésből, hogy minél erősebb, minél hatalmasabb támadás intéztetik egy alap, egy elv ellen, melyet én helyesnek tartok, annál inkább kell sorakoznunk, annál inkább kell sorakozni erősnek, gyengének a veszélyezett elv körül. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És én a t. képviselő ur által kifejtett nézeteket ellentétben látom azon alappal, a melyen ő is áll, mi is állunk és mely az én politikai hitvallásomnak mintegy főelvét képezi: a közös alappal; ellentétben látom