Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

146. ülés országos Űec&ember 4-én, tedden. 1888. 31 hogy ezen jogi kiindulási pont nem lett helyesen és szabatosan meghatározva, a t. kormánypárttal szemben a legellentétesebb conclusiókra jutunk, (Ugy van! balfélől.) Méltóztassanak tehát megengedni ennek folytán, hogy itt még egyszer visszatérjek a kiindulási pontra. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak azért teszem ezt, t. ház, mert az, a mit mondtam, controvertáltatott, de teszem azért is, mert abban azután egészen igaza volt tegnap Gajári Ödön képviselőtársnmnak, hogy, a miket én mondtam, annak consequentiái erre a szakaszra is alkalmazhatók. Én, t. képviselőház, azt mondtam, hogy itt bizonyos feudális természetű jogosítványok kisajätittatnak kárpótlás mellett. Mikor kisajátításról szóltam, természetes dolog, nem helyezkedhettem a mi kisajátítási törvényünk álláspontjára, mert ez irányban ez nem provideál, de helyezkedtem az európai kisajátítási jognak tágasabb értelemben vett álláspontjára. Es hogy erre mily szükség van, ezt bizonyítják épen azok, a mikre már hivatkoztam. Mert, ha itt a jogi hasisra nézve a jogokat és kötelezettségeket illetőleg, nincs egy biztos zsinórmértékünk, akkor benne vagyunk azon útvesztőben, a honnan azután más kibontakozás nincsen, mint az önkény, (Ugy van! halfelöl.) Midőn tegnap ezen feudális jogosítványokról volt szó, általánosságban hangsúlyoztatott, hogy ezek közjogi jelentőségű jogosítványok. Én azonban egészen ellentétes nézetben vagyok, mert, úgy tudom, hogy a feudális jogfejlődésnek épen az volt a természete, hogy az a magánérdekeknek képezte consequentiáját. (Helyeslés bal felöl.) Minden politikai jogosítvány magántulajdon jellegével birt. (Ugy van! a baloldalon.) És ez annyira ment, hogy a fejedelmek az országot ugy tekintették, mint saját patrimoniumaikat, saját „majorságukat", mint a hogy egyszer Deák Ferencz magát igen helyesen kifejezte, akkor, midőn azon felfogás ellen tiltakozott, hogy ez Magyarországra nézve a korona jogait illetőleg alkalmaztassák. A mostani korszaknak tisztultabb és nemesebb világnézlete szakított ezen felfogással és az állam intézményeiben mindenütt a közérdeket juttatta uralomra a magánérdek fölött. A fendalis jogosítványok felett a világtörténelem napirendre tért. Ez történt nálunk is s ez annyira átment az emberek húsába és vérébe, hogy azt hiszem, nem találkozik senki Magyarországon, a ki ezen fendalis természetű jogosítványt ne tekintené anachronismusnak. (Ugy van! balfélől.) Az állam tehát megszüntette ezt egy alkalommal és pedig souverain, államfenségi jogánál fogva, melylyel minden magánérdekű jogosítványt megszüntet, ha az a közérdekkel ellentétben van. (ügy van! balfélől.) Nem szenved tehát kétséget, hogy ez egy közjogi tény és igaza volt a t. államtitkár urnak, midőn azt mondta, hogy itt a közjog ellentétben van a magánjoggal, mert a magánjog keretében az államhatalom ily pouvoirt nem gyakorolhat. (Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint azonban az államtitkár ur aztán ott hibázta el a dolgot s ott hibázták el mindannyian, hogy itt megálltak és nem vették tekintetbe, hogy minden ily kisajátításnak, minden ily megváltásnak két része, két oldala van: az egyik a közjogi, a másik a magánjogi rész. Mert mikor az állam államfenségi jogánál fogva az én tulajdonomat elveszi, akkor nem vetkőzheti le a jogállam eharaeterét. A jogállamnak pedig a charactere az, hogy védelmezi a tulajdonjogot. (Ügy van.' balfélől.) Es ha,t, ház, a tulaj donjog nem védelmeztetik, akkor az állam önmagával, saját elveivel jő ellenkezésbe; akkor itt ür képződik, mely ha be nem töltetik, akkor abban az állam maga is el fog sülyedni, meit az állam nem követelhet polgáraitól támogatást, ha azokat legszentebb jogaikban nem védelmezi. (Helyeslés balfélől.) „Jus privatum sub tutelam iuris publici dátum." (Ugy van! balfélől.) Itt tehát kiegyenlítést kell követni. Ezen kiegyenlítést pedig a kárpótlás adja meg, mely abban culminál, hogy az állam a tulajdonjogotfelfüggeszti, de azért az illetőnek teljes vagyonjogi kárpótlást ad és itt, épen e szempontból kiindulva, az állam a tulajdonosnak megadja a legnagyobb latitude-t; megadja még azt is, hogy ha közte és a kincstár közt controversia támad, a bíróság interventióját engedi meg. Ez már, t. ház, nem közjogi, hanem magánjogi tény, mert ha az állam itt közjogi hatalmánál fogva járna el, nem engedné meg a biróság interventióját. A hol az állam államfenségi jogánál fogva jár el, ott parancsol, ott engedelmeskedni kell, ott a bírónak semmi helye nincs. (Ugy van! balfelöl.) Még azt is meg kell jegyeznem, hogy mindenütt a világon, a hol az államkincstár, mint magán személy áll a jogosultakkal szemben, ott a magánjog elvei szerint bánnak el vele. S hogy ez nálunk is igy van, bizonyítja az, hogy különben nem lehetne az állam ellen keresetet indítani és pénzügyi szervezetünkben nem volna meg az állami jogügyek képviseletére hivatott orgánum. Nem szenved tehát kétséget, hogy az ily kisajátítási és megváltási dolgoknak két oldaluk van : az egyik a közjogi, a másik a magánjogi és csakis ezen kettőnek combinatiójával és contemplatiójával lehet a kérdést sikeresen megoldani. (Helyeslés balfélől) A kérdés már most az, hogy midőn mi ezen regale-jogosítványokkal itt elbánunk : ezeket részesítsük-e abban a védelemben, a melyben más jogosítványokat részesítünk ? Bokros Elek t. képviselő ur ez irányban egészen más felfogáson van. Ö tegnap a regale-kérdésnek historicumát adta és kiemelte a különbséget a múltban a regálék ere-