Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

145. országos ülés deczeratjer 8-án, hétfőn. 1888. ííE Ez a része tehát a feladatnak messze alatta áll a bíróság hatáskörének. Nézzük most a contentiosus eseteket. A t. ház bizonyára teljes öntudattal — mint a hogy én tettem — fogadta el a javaslat azon rendelkezéseit, hogy a midőn az adóalaptól való eltérésnek van helye, akkor nem a bebizonyított tiszta jövedelem kárpótoltatik. A bizonyítékok mérlegelése nem arra vezet, hogy az alaki bizonyítékokkal igazolt valódi jövedelmet kárpótolja — korántsem — de igen helyesen és egyedül czélszerűen ez a törvényjavaslat csak méltányossági kötelezettséget vállal a magánosokkal szemben és csak politikai kötelezettséget teljesít a községekkel szemben. Itt sem alaki, sem anyagi igazságról, nem a bebizonyított jövedelem kártalanításáról van szó, hanem csak arról, hogy ott, a hol valaki az adóalap elégtelen voltát és téves voltát kimutatja, ott a hasonló viszonyok közt levő más regálékkal való parificatiónak van helye, ott a méltányosság határáig egy további lépés történik. Ez a működés, t. ház, a bíróság rendes hatáskörén felül áll. Az egyik tehát, a rendes kártalanítási kulcs alkalmazása, mint előbb mondám, a birói hatáskörön alól, a parificatio pedig, mely nem jogot és igazságot, hanem méltányosságot mér ki, a birói hatáskörön felül áll. A mi közbül állana, a mi birói hatás körbe egyedül volna utalható, a jog merev alkalmazása, az e törvényből merőben hiányzik. Én a birót ily hozzá nem illő hatáskörrel felruházni nem akarom. (Helyeslés jobboldalon.) De, t. ház, azért én még sem zárkózom el azon kérdés elől, a mi a dolog súlypontja és a mit ha jól distinguálunk, jól fogunk eldönteni. (Halljuk! Halljuk!) Igen jól tudom, hogy minden törvény végrehajtásánál ahhoz mért garantiákat kell szerezni arra nézve, hogy a törvényhozás intentiója valósággal megtestesüljön. A törvényhozás ezen javaslat elfogadásával kimondja azt az elvet, hogy kívánja és elrendeli az érdekeltek méltányos kárpótlását ; igen természetes tehát, hogy ezen elv helyes megvalósulása szempontjából meg kell keresni a garantiákat annak végrehajtására nézve. Ilyen garantiákat legelső sorban azon hatóságok hivatvák megadni, melyekre a végrehajtás bizva lesz. Ha ezeket a garantiákat keressük, akkor lehet közöttünk jogosult véleménykülönbség. Elismerem, hogy az az ellenzék, mely saját parlamenti ellenőrzési jogát semmire sem becsüli; mely azt hiszi, hogy a ministeri padokon szabadon és büntetlenül mindent lehet tenni; mely azt hiszi, hogy a többség, ha zsebébe nyúl, megkapja szavazatának előre fizetett díját: az ily ellenzék természetesen a ministerben a garantiának még csak árnyát sem fedezi fel. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De én, a ki nem vagyok képes ily ellenzéki magaslatra felemelEÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VII. KÖTET. kedni, azt gondolom, hogy a valódi garantiát e kérdésben sehol másutt nem kereshetjük, mint azon fórumban, melynek eljárása a nyilvánosság és a parlamenti ellenőrzé3 biztosítéka alatt áll. (Ugy van! Ugy van! Tetszés jóbbfelöl.) Méltóztassék csak becses figyelmére méltatni azt, a mi a bizottsági tárgyalásokból ugy is nyilvánvaló, hogy maga a bizottság is érezte, hogy ezen egész művelet keresztülvitelénél az ellenőrzésnek és nyilvánosságnak biztosítékait meg kell adni, ezt keresve a 15. §-ba beiktatta, hogy mára legelső lépésnél, az egyezkedési tárgyalásnál, melyet az adófelügyelő kísérel meg, a nyilvánosság biztosíttatott. Menjünk egy lépéssel tovább. (Halljuk! Halljuk!) Ha az alsó fokon a nyilvánosság biztosítva van, mi akadályozza azt, hogy a minister működése a legbehatóbb és legtüzetesebb ellenőrzés tárgyává ne tétessék ? Vagy talán elfogadja a t. ellenzék gróf Apponyi Albertt. képviselő urnak azon elvi álláspontját, hogy ezen működés parlamenti ellenőrzés tárgya nem lehet? Vájjon ezen egyes esetek nem elég alkalmasak-e arra, hogy ha flagrans visszaélés merül fel, azokért a felelősség a parlament előtt szóba hozassék és egész súlyával érvényesíttessék? De az általam oly nagybecstínek elismert parlamenti felelősség nem mint csak positiv, hanem mint praeventiv cheque hat és működik. Nem az utólagos megtorlása az, a miben a valódi garantiákat kell keresni, pedig itt az is megvan, hanem a parlamenti ellenőrzés és nyilvánosság mint praeventiv cheque működik és a visszaélés lehetőségét előre kizárja. De tartozom gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak még egy megjegyzéssel. Az igen t. képviselő ur elmésen és tréfásan Ferlaky Elek barátomat arra utasította, hogy szabadalmaztassa találmányát, a mi abból áll, hoiry ő a pártkormány ministerét birói hivatalra kiválóan qualifícältnak látta. (Halljuk! Halljuk!) Az, t. ház, mindenesetre egy igen érdekes szabadalom volna, hogy ha az már ki nem volna merítve. Ejogot pedig igénybevette a paríamentarismusclassicusföldje: Anglia. Mindnyájantudjuk, hogy alordhighChancellor, Anglia egyik parlamenti ministere, a változó kormányoknak egyik kimagasló alakja, a legfelsőbb bíróságnak nemcsak elnöke, de egymaga személyében mint egyes biró concurrálhat és hatáskörébe vonhatja a végeldöntést oly ügyekben, a melyek a legfőbb itélőszékhez vannak utalva. (Tetszés a jobboldalon.) Midőn erre példát látunk, mely századokon át nemcsak hogy fentartja magát, hanem igazolja is jogosultságát, akkor csak azért elvonni a hatáskört egy parlamenti ministertől, mert az gróf Apponyi Albert t. képviselő ur felfogása szerint birói qualífieatióval absolute nem bírhat, ez argumentum i