Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

m 145. országos ülés deezember 3-án, hétfőn. 1888. csakugyan inkább igényelhet szabadalmat. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Mozgás balfelől.) De, t, ház, a túloldal indítványa komoly consideratiót érdemel, becsüljük meg érdeme szerint. (Halljuk! Halljuk!) Tegyük fel, hogy elfogadná a t. ház és vonjuk le belőle a következtetéseket. Nem tudom, Unger képviselő ur csakugyan foglalkozott-e azon további következtetésekkel, melyek ez elv elfogadásából erednének. Megvagyok győződve, hogy efct tette, de nem tudom az eredményét, hanem bátor vagyok egy kérdéssel illustrálni kételyemet. A javaslat szerint a minister nemcsak a contentiosus ügyek felett, nemcsak a felebbezések felett határoz véglegesen, hanem ő a legfőbb birája az egyezségeknek is. Már most kérdem, vájjon a megkötött egyességeket is a pénzügyi bíróság által kívánja az állam érdekében és részéről felülbiráltatni 1 (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nem!) Köszönöm a közbeszólást, teljesen megvilágította a helyzetet. E szerint a t. ellenzék egy bifurcatióját képzeli a felelősségnek és eljárásnak s azt hiszi, hogy a minister elég jó arra, hogy egyezség utján kiosztogassa azokat a jutalmakat, a melyektől önök félnek, (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl. Mozgás balfelől) de a minister nem meg bizható arra, hogy megtagadja az alaptalan kártalanítási követeléseket. (Élénk tetszés jobbfelől) Ezen törvény végrehajtásánál, t. ház, kétnemű garantiát kell követelni; s az ellenzék egészen egyoldalú álláspontból indul ki. Tisztán azon magánjogok védelme érdekében szólalnak fel, melyek, elismerem, kellő méltánylást érdemelnek, lettek is méltatva, de elfelejtették a feladat másik részét, elfelejtettek garantiát keresni és követelni az állam érdekében. Garantia-e, t. ház, az egész művelet sikerére nézve az, hogy ha az eseteknek egy igen nagy része, a mely a kormányjavaslat szerint egyezség utján fog elintéztetni, a birócághoz való utasítással kedvet és hajlamot kap arra, hogy ott nagyobb nyereségre nyilván kilátás, perré alakuljon át-, garantia-e önöknek az ország létérdekével összekötött pénzügyi eredményre nézve tisztán csak a bírói meggyőződés, melyet egyébiránt tisztelettel említek; vagy nem-e több garantia-e az, ha az a felelős pénzügyminister az egyes esetekre kiterjedő parlamenti felelősségének teljes tudatában öntudatosan ugy hajtja végre a műveletet, hogyne csak az egyes esetekért, hanem az összeredményért a felelősséget elvállalja? (Helyeslés jobbfelől.) Hódossy t. képviselő ur most elmondott és igen nagy figyelemmel és érdekkel hallgatott beszédében (Halljuk! Halljuk!) elméleti definitióját adja a birói feladatnak. Minden definitió gyenge, hiszen régen elismert általános philoso-fiai elv, hogy egy asztallábat nem lehet ugy definiálni, hogy abban hibát találni nem lehetne. Ennélfogva nem szavaiban találom a hibát, midőn idézem e szavait, hogy a biró feladata az egyének védelme az önkény ellen. Elismerem, hogy ez is feladata; de az aztán a mit ebből a tételből levont, bocsásson meg, de oly messze ható consequentiákra vezet, melyek bizonyára nincsenek szándékában. Hiszen, ha ezen tételt mint feltétlenül követendő egyetlen elvet állítjuk oda, akkor nincs az állami functiónak egyetlen egy paránya, melyet a bíróság ne vindicálhatna ezen a czímen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Vájjon azt kivánja-e a t. képviselő ur, hogy afölött is a független bíróság ítéljen: vájjon annak, a ki véradót lefizetendő, a sorozásra megy, testi épsége megfelelő-e? (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső báloldalon.) így van az ember, ha nagy és való axiómákat ugy állít fel, hogy azoknak eonsequentiáit absolute akarja leszármaztatni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A napi kérdések tényeivel kell számolni, nemcsak merev theoriákból vonni le a következtetéseket. (Helyeslés jobbfelől.) A fenforgó kérdés t. ház, akarjuk-e. hogy mosta 12-ik órában, mikor még az ország törvényhozása abban a helyzetben van, hogy a regale-jog pusztulásnak indult értékét, a melyet a szeszadó, a melyet a legközelebbi alkotások és az egész társadalmi irány végveszélylyel fenyegetnek, akarjuk-e, hogy ez valóban méltányosan kártalaníttassék ? Ha akarjuk, t. ház, akkor fel kell hagynunk az ide nem illő elvek hangoztatásával, meg kell alkudni a helyzet követelményeivel, (ügy van! jobbfelől) el kell fogadnunk azt az egyetlen gyakorlati eszközt, a mely az államnak megengedi és az egyesnek biztosítja a méltányos kárpótlást. És, t. ház, szándékomon túl hosszabbra nyúlt felszólalásomat legyen szabad azzal végeznem, hogy Horvát Boldizsár igen t. képviselő urnak egy megjegyzésére refleetáljak. (Halljuk! Halljuk!) Horvát Boldizsár t. képviselő ur beszédében tiltakozott az ellen, hogy az alkotmányos elv és a birói hatalom egy része confiscáltassék azon már majdnem korlátlan politikai hatalom javára, mely a t. ministerelnök urnak kezeiben összpontosul. (Igaz! balfelől.) Hát, t. ház, én nem tagadom, sőt ezennel elismerem, hogy a t. ministerelnök ur kezében a kormányra lépte első napjától kezdve olyan naponként fokozódó hatalom van összpontosulva, a mely a korlátlan szót majdnem megérdemli. Hanem, t. ház, én azt hiszem, hogy ha ennek a hatalomnak természetét vizsgáljuk, az ellen nem lesz szükség alkotmányos garantiákra, mert ez a hatalom oly talajban gyökerezik, amely nem fenyegeti, de biztosítja az állam érdekeit. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A t. ministerelnök ur