Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

160. országos ülés jan«ár 14-én, hétfőn. 1889. ggl szerint sérti az alkotmányt, sérti a magyar államiságot. Mert egyfelől azt kívánni, hogy minden önkéntes tegye le a tiszti vizsgát és ha ezt nem teszi, akkor két évig köteles szolgálni — tehát kényszer-rendszabály, sőt büntető-rendszabály alkalmaztatik — másfelől pedig azt kívánni, hogy ezen vizsga letételénél a magyar nyelvet ne illesse meg azon feltétlen jog, melynek azt megilletnie kell, ez olyan rendszabály, a melynek, megengedem, nem tendentiosnsan, de mulhatlanul germanisaló jelentősége és eredménye lesz. (Ugy van! halfelöl.) Különben, t, ház, a dolog alkotmányjogilag sem helyes. Az 1867: XII. torvényczikknek két alapgondolata van. Az egyik a teljes paritás, a másik a dualismus. E két alapgondolat határai közt állapította meg és fogadta el Magyarország azt, hogy a sanctio pragmaticában elvállalt azon kötelességét, mely a közös biztonságnak együttes erővel leendő védelmét megállapítja, teljesíti s e tekintetben mindent megtesz, a mit ezen elérendő czél múlhatatlanul megkíván. De, t. ház, legyen szabad nekem azt kérdeznem, vájjon ez az elérendő czél megkivánja-e, hogy az önkéntesek az elméleti vizsgákat a magyar állam nyelvén ne tehessék le? Akkor mire való a honvédség? Hiszen a honvédségnél erre nézve törvényes intézkedések vannak, ha pedig a magyar törvényhozás a honvédségnél elfogadta s elismerte a magyar állami nyelv jogosultságát, sőt még tovább ment, mint a mennyit az önkéntesi vizsgálatok magyar nyelven való letehetése mond, akkor csakugyan nem kívánhatja meg az elérendő czél, az állam nyelvének azt a feláldozását, melyet a törvényjavaslat magában foglal. Egyébként, t. ház, én a védelmet önczéinak nem is tartom. A védelem eszköze a két államfél közös biztonságának, az államnak pedig, t. képviselőház, kell, hogy természetes és legfőbb alkatrészét a nyelv képezze. Nekünk a magyar állam nyelvét ép ugy kell védenünk, mint magát a magyar államot; e kettőt külön választani nem lehet. (Élénk helyeslés a hal- és szélső hah dalon.) Én, t. képviselőház, a magyar államot nyelve és annak minden téren való teljes jogosultsága nélkül nem képzelhetem. Ilyen állam,t. képviselőház, nekem egyáltalán nem ideálom és én megvallom őszintén és nyíltan, hogy én ilyen magyar államtól még a létező véderőt is megvonom, mert azt én az én magyar államomak egyáltalán el nem ismerem. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ilyen viszonyok közt nem azon veszélyektől kell félni, t. képviselőház, a melyekre itt utalás történt, bár én nem kicsinylek semmi veszélyt egy állam életében; hanem félni kell azon irányzattól és kormányrendszertől, mely kivetkőzteti az országot vagyonából, erkölcseiből és államiságából. (Ugy van ! a hal- és szélső haloldalon.) Ezektől kell tartani, .t. ház és hogy e törvényjavaslat egyebek közt ilyent is involvál, azt maga az ország közKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTET. véleménye is méltó aggodalommal felismeri és tagadni egyáltalán nem is lehet. (Ugy van! a balés szélső haloldalon.) Befejezem, t. ház, beszédemet; (Halljtik! Halljuk!) politicaitúlzásoknak én barátja sohasem voltam. Illusiók nélkül kívántam számot vetui mindig a helyzettel, mert erre utal bennünket az a viszony, melyben a monarchia másik államával vagyunk, engem pedig egyénileg is erre vezetnek természetes hajlamaim,, melyek inkább a mérsékletnek, mint a koczkázatnak a tanácsát fogadják el. Tudtam mindig és tudom ma is, hogy ott, a hol két érdek súrlódik egymással, ott csakis a kölcsönös méltányosság, igazságosság, egymás jogainak és egymás érdekeinek méltányos felismerése és respectálása vezethet czélhoz. (Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ezen irány, t. képviselőház, felfogásom szerint állandó éberségre, igazságosságra s mindenek felett politikai jellemszilárdságra utal. (Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Azok, kik az 1867-iki kiegyezés épületét emelték, bizonyára arra számítottak, hogy a nemzet e kiegyezési épület azon pilléreit, melyeken a magyar államiság nyugszik, állandóan gondozni, állandóan conserválni fogja. Nem számítottak arra, hogy bekövetkezzék és bekövetkezhessek a nemzet életében egy oly léha korszak, (Ugy van! a hal- és szélső baloldalon) a, melyben saját törvényhozásában kellessék küzdeni oly áramlatok ellen, melyek ezen állam nyeltét, alkotmányát és államiságát megtámadják. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Valóban szomorú, de megfogható fejlemény ez, t. ház. A nemzet a lefolyt 12 vagy 13 év alatt nem taníttatott, nem oktattatott másra, mint a minden irányban való resignatióra. Ezen resignatió terméke, t. képviselőház, e törvényjavaslat is; (Ugy van! a bal- és szélső haloldalon) mert egyfelől a nemzettől oly rendkívüli vér- és pénzáldozatokat követelni, mint a milyeneket ez a törvényjavaslat kivan, másfelől ugyanakkor connseálni alkotmányos jogainak egyik lényeges részét, megalázni államiságát és meggyalázni nyelvét, (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a hal- és szélső baloldalon) ez oly merészség, melyben én a régi sötét idők traditióit látom felelevenedni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez indít engem, t. ház, főképen arra, hogy csatlakozván gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslatához, e törvényjavaslatot törvényhozói önérzetem s lelkiismeretem egész indiguatiójával utasítsam vissza. (Élénk helyeslés, éljenzés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) ISem volt ugyan szándékom most felszólalni . . . Hoitsy Pál: Megkapta az engedélyt Bécsből. (Mozgás a jobboldalon. Zaj.) B. Fejérváry Géza: Hoitsy Pál t. kép36